A zsűri nehéz helyzetben

Para-Kovács Imre
2017. 02. 01. · Hócipő 2017/03
Megyesi Gusztávval zsűrizni tanulságos és felejthetetlen élmény egy publicista számára, az elejtett megjegyzéseiből, gesztusaiból és értékeléseiből is annyit lehet tanulni, mint egy komplett médiakurzuson, ráadásul baromi szórakoztató (volt). Elég sokat adnék azért, hogy ezt a voltot ne kelljen leírnom.

Utálok zsűrizni, és – remélem, nem árulok el titkot – Megyesi Guszti is utált, alkatilag alkalmatlan volt arra, hogy másoknak megmondja, mit kellene csinálniuk, írniuk, előadniuk, kényelmetlenül érintette, hogy annyival jobb másoknál, és fájdalmat okozott neki, ha mások menthetetlenül rosszak voltak. Legszívesebben elmenekült volna, amikor a Humorfesztivál valamelyik fellépője hamis hangon előadta pocsékul megírt szövegét, bújtunk volna az asztal alá, pincébe, padlásra, de nem lehetett, mert a munka az munka. Meg persze nem is minden fellépő volt szörnyű, akadtak jók, és akadtak zseniálisak is, nem véletlen, hogy jelenleg is ők képezik a magyar móka és kacagás elitjét.

Képzeld – mondta az egyik szünetben –, mostanában polgári életet élek, semmi kilengés, semmi kocsmázás.

Kicsit csodálkozva néztem rá, mert én akkoriban még léha és felelőtlen voltam, úgyhogy róla sem tudtam elképzelni, hogy megváltozott. – Furcsán hangzik – mondtam. – Ja, gondolom – mondta –, olyan ez, mint amikor valaki bemegy a kocsmába, és arról hadovál, hogy mennyire szerelmes a feleségébe, innentől aztán mindenki tisztában van vele, hogy éppen dugni akar. De én tényleg csöndesen éldegélek.

Ennyiben maradtunk. Néha még találkoztunk, de addigra már csöndesen éldegéltünk mindketten. Vérvételről beszélgettünk, politikáról vagy kifőzdékről. Tudta, hogy meg fog halni, tudtuk mi is. Meghalt. Mi meg, akik itt maradtunk, éldegélünk tovább csöndesen. Felnőni nem fogunk, ezt ő is megúszta, de elcsöndesedtünk.

Így megy ez.








A Magyar Rádió 5. Humorfesztiválján a zsűri és a szerkesztők: Megyesi Gusztáv
Para-Kováccsal, Trunkóval, Farkasházyval és Litkaival (2006)
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/4  •  II. 11. – II. 24.
Para-Kovács Imre: Vámpírok vagy béke? – avagy milyen lenne a világ, ha csak a Fidesz kommunikációjából ismernénk meg Váncsa István megfejtette: hazánk azért vált maffiaállammá, mert Magyar Péter cigányokat uszít a Rózsadombról Smuzewitz Ilona: az elgurult almákat közösen szedegető Dobrevről és Jakabról Bartus László: Orbán titkos találkozójáról Trumppal, amelyen kioktatta, hogyan buszoztasson nézőket felesége filmjére, és hogyan fogják átnevezni Trumpra a Lánchidat Farkasházy Tivadar Szent István parki gyerekként nem értette, miért nem jön Fenyő Miki focizni, miért lányok után szaladgál Havas Henrik megtudta a Karmelitában, hogy új, fontos szerepet szánnak Lázárnak: ő lesz a Dankó Rádió új műsorvezetője Dési János eddigi tizenkilenc és félmillió karakteréről Lendvai Ildikó a válóperek visszamenőleges leállításáról Verebes István Földnélküli Jánost, Hatvanpuszta urát kérdezte A Heti Kamu megtudta, visszavonták Csézy Euróvíziós győzelmét, amit Tállai András kap meg, ezentúl ő is énekel helyette
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.