A zsűri nehéz helyzetben

Para-Kovács Imre
2017. 02. 01. · Hócipő 2017/03
Megyesi Gusztávval zsűrizni tanulságos és felejthetetlen élmény egy publicista számára, az elejtett megjegyzéseiből, gesztusaiból és értékeléseiből is annyit lehet tanulni, mint egy komplett médiakurzuson, ráadásul baromi szórakoztató (volt). Elég sokat adnék azért, hogy ezt a voltot ne kelljen leírnom.

Utálok zsűrizni, és – remélem, nem árulok el titkot – Megyesi Guszti is utált, alkatilag alkalmatlan volt arra, hogy másoknak megmondja, mit kellene csinálniuk, írniuk, előadniuk, kényelmetlenül érintette, hogy annyival jobb másoknál, és fájdalmat okozott neki, ha mások menthetetlenül rosszak voltak. Legszívesebben elmenekült volna, amikor a Humorfesztivál valamelyik fellépője hamis hangon előadta pocsékul megírt szövegét, bújtunk volna az asztal alá, pincébe, padlásra, de nem lehetett, mert a munka az munka. Meg persze nem is minden fellépő volt szörnyű, akadtak jók, és akadtak zseniálisak is, nem véletlen, hogy jelenleg is ők képezik a magyar móka és kacagás elitjét.

Képzeld – mondta az egyik szünetben –, mostanában polgári életet élek, semmi kilengés, semmi kocsmázás.

Kicsit csodálkozva néztem rá, mert én akkoriban még léha és felelőtlen voltam, úgyhogy róla sem tudtam elképzelni, hogy megváltozott. – Furcsán hangzik – mondtam. – Ja, gondolom – mondta –, olyan ez, mint amikor valaki bemegy a kocsmába, és arról hadovál, hogy mennyire szerelmes a feleségébe, innentől aztán mindenki tisztában van vele, hogy éppen dugni akar. De én tényleg csöndesen éldegélek.

Ennyiben maradtunk. Néha még találkoztunk, de addigra már csöndesen éldegéltünk mindketten. Vérvételről beszélgettünk, politikáról vagy kifőzdékről. Tudta, hogy meg fog halni, tudtuk mi is. Meghalt. Mi meg, akik itt maradtunk, éldegélünk tovább csöndesen. Felnőni nem fogunk, ezt ő is megúszta, de elcsöndesedtünk.

Így megy ez.








A Magyar Rádió 5. Humorfesztiválján a zsűri és a szerkesztők: Megyesi Gusztáv
Para-Kováccsal, Trunkóval, Farkasházyval és Litkaival (2006)
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2025/12  •  VI. 4. – VI. 17.
Smuzewitz Ilona: Legyünk bátorak, merjünk BL-döntőre gyalogolni! Para-Kovács Imre: a ketamin hatása a gazdaságpolitikára, avagy hogyan szaladgáljunk láncfűrésszel a kezünkben a szüreti bálon Nagy Bandó András búcsúestje a Szegedi Zsinagógában Váncsa István: kötelezni fogják az önkormányzatokat, hogy péntekenként zsíros kenyeret dobáljanak a nyugdíjasok közé Farkasházy Tivadar: a KDNP olyan, mint a Felcsút a fociban, nem kell hozzá ember se a tribünre, se a pályára Havas Henrik beszivárgott a Karmelitába a Magyar Nemzeti Védelmi Tanács ülésére Lendvai Ildikó nem érti, miért kesereg Orbán, hogy az Unió lenullázná a magyar növekedést, amikor az előrelépés volna, hiszen épp mínuszban van Dési János Haraszti Miklóssal beszélget arról, hogyan kell újra megtanulnia a stencilezést az ellenzéki újságíróknak A Heti Kamu megtudta, alapítvánnyá alakul Magyarország is Selmeczi Tibor alig várja a kormány 30 ezres élelmiszerutalványát, hogy megduplázza vele a vagyonát!
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.