A zsűri nehéz helyzetben

Para-Kovács Imre
2017. 02. 01. · Hócipő 2017/03
Megyesi Gusztávval zsűrizni tanulságos és felejthetetlen élmény egy publicista számára, az elejtett megjegyzéseiből, gesztusaiból és értékeléseiből is annyit lehet tanulni, mint egy komplett médiakurzuson, ráadásul baromi szórakoztató (volt). Elég sokat adnék azért, hogy ezt a voltot ne kelljen leírnom.

Utálok zsűrizni, és – remélem, nem árulok el titkot – Megyesi Guszti is utált, alkatilag alkalmatlan volt arra, hogy másoknak megmondja, mit kellene csinálniuk, írniuk, előadniuk, kényelmetlenül érintette, hogy annyival jobb másoknál, és fájdalmat okozott neki, ha mások menthetetlenül rosszak voltak. Legszívesebben elmenekült volna, amikor a Humorfesztivál valamelyik fellépője hamis hangon előadta pocsékul megírt szövegét, bújtunk volna az asztal alá, pincébe, padlásra, de nem lehetett, mert a munka az munka. Meg persze nem is minden fellépő volt szörnyű, akadtak jók, és akadtak zseniálisak is, nem véletlen, hogy jelenleg is ők képezik a magyar móka és kacagás elitjét.

Képzeld – mondta az egyik szünetben –, mostanában polgári életet élek, semmi kilengés, semmi kocsmázás.

Kicsit csodálkozva néztem rá, mert én akkoriban még léha és felelőtlen voltam, úgyhogy róla sem tudtam elképzelni, hogy megváltozott. – Furcsán hangzik – mondtam. – Ja, gondolom – mondta –, olyan ez, mint amikor valaki bemegy a kocsmába, és arról hadovál, hogy mennyire szerelmes a feleségébe, innentől aztán mindenki tisztában van vele, hogy éppen dugni akar. De én tényleg csöndesen éldegélek.

Ennyiben maradtunk. Néha még találkoztunk, de addigra már csöndesen éldegéltünk mindketten. Vérvételről beszélgettünk, politikáról vagy kifőzdékről. Tudta, hogy meg fog halni, tudtuk mi is. Meghalt. Mi meg, akik itt maradtunk, éldegélünk tovább csöndesen. Felnőni nem fogunk, ezt ő is megúszta, de elcsöndesedtünk.

Így megy ez.








A Magyar Rádió 5. Humorfesztiválján a zsűri és a szerkesztők: Megyesi Gusztáv
Para-Kováccsal, Trunkóval, Farkasházyval és Litkaival (2006)
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/01  •  XII. 30. – I. 13.
TEGYE EL AZ ÉVET! 2025 ÖSSZEFOGLALÓJA 48 OLDALON! Para-Kovács Imre: nemzeti ünnepeink új értelme, hogy a miniszterelnök ilyenkor számol be frusztrációiról és pszichés zavarairól Váncsa István: jobban érdekel minket a lakhatási szegénységnél a lakhatási gazdagság Smuzewitz Ilona: a magyar jólétet jövőbenézéssel megteremtő Nagy Mártonról Bartus László: Szijjártó az űrbe költözik, hiszen az is az országhatáron túl van Farkasházy Tivadar a vonatról, ami ingyen viszi a korosztályát, de hogyan, és hova? Havas Henrik a karmelitában sebtében összedobott luxitlanítási koncepcióról Dési János a digitális polgári harcosok körklubjának parlamenti imacsoportjáról Lendvai Ildikó Orbán fogyó erejéről, amin még a Jedik sem segíthetnek Verebes István: Szépérzékem rövid története A Heti Kamu megtudta: Zelenszkij és Magyar Péter akadályozzák a gyermekvédelmet! Selmeczi Tibor a maradékmentés művészetéről Az év hírei Hócipő-Díj első köre!
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.