Az Üldözött Nemzeti Újságírók Segélyalapja

Para-Kovács Imre
2019. 11. 06. · Hócipő 2019/23
Kevés dolog tudta annyira felbosszantani miniszterelnök urat, mint a sajtószabadság elleni támadás. Ilyenkor alig volt étvágya, undorral lökte oda Mészáros Lőrincnek a közbeszerzéseket, még az sem vidította fel, amikor Szijjártó Péter behívatta a holland nagykövetet, és elmagyarázta neki, hogy a magyarok találták fel a tulipánt. Estére összehívta a kormány sajtószabadságért felelős tagjait, berendelte a közszolgálati média vezetőit és a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány vezetőit is berendelte volna, ha nem amúgy is a lábtörlőn tartózkodnak életvitelszerűen.

Szó nélkül adta kezükbe a levelet, a Lokál megdöbbent és megfélemlített munkatársainak levelét, ami kalandos körülmények között jutott el a karmelita kolostorba, mivel a támadás hevességétől sokkot kapott szerkesztők attól rettegtek, hogy a küldeményt elfogja a Várba menet a főpolgármesteri rohambrigádok valamelyike, ezért belevarrták Ómolnár Miklósba, aki – ugyan némileg darabosan, de – végül sértetlenül közelítette meg a miniszterelnöki rezidenciát.

A levélben az állt, hogy az alkalmatlan diktátor, Karácsony Sándor be akarja tiltani a budapestiek kedvenc napilapját, ezért miniszterelnök úr, és esetleg a közelben tartózkodó orosz csapatok segítségét kérik, valamint azért esedeznek, hogy az ELMŰ, a MOL és a Gazprom haladéktalanul utaljon át egy-egy milliárdot a szokásos számlaszámra, különben a sajtószabadságnak nyoma sem marad, hiszen a demokrácia, különösen a kereszténydemokrácia nem olcsó mulatság, mert bizony a sajtószabadságnak ára van, a keresztény sajtószabadságnak pedig pláne.

Az alkalmatlan diktátor, Karácsony Benő részéről elhangzott az is – folytatódik a levél –, hogy a jövőben a Lokált úgynevezett újságárusok árulnák a fővárosban, ráadásul pénzért, ami komoly veszélyt jelent a lap jövőjére, hiszen a Magyar Nemzet is úgy fogy el 47 példányban, hogy minden másodikba ajándék ötezrest csomagolnak.

Orbán Viktor elnézett a válságtanácskozók feje felett, és arra gondolt, érdemelnek-e egyáltalán a budapestiek ilyen színvonalas ingyenes lapot, amikor a Nemzeti Együttműködés Rendszerének csodái ellenére is képesek voltak az ellenzékre szavazni, aztán az jutott eszébe, hogy beszél majd Bakondival, hozzák el a kerítést a határról, oda már úgysem jön senki, viszont ha bekerítik Budapestet, ezek a rohadékok nem terjednek el az egész országban, a határvadászokat átképzik újságárusnak, és egy határozott alaptörvény-módosítással elvonják a főpolgármester maradék jogköreit, kineveznek egy Budapest minisztert, aki odacsap a renitens kerületeknek, Karácsony meg bábozhat napestig, vagy nekiállhat elhordani a sittet a Ligetből, mert a tervek szerint a beruházás leállítása után a kivitelezők 8 méter vastagságban beborítják az egészet, nagyjából a Thököly úttól a Lehel utcáig.

A miniszterelnök egyetlen intéssel véget vetett a duruzsolásnak. – Ha a sajtószabadságot támadják, az olyan, mintha a kereszténydemokráciát támadnák – mondta, és ránézett Semjén Zsoltra, aki először párologni kezdett, majd hangosan dorombolt. – Ha a kereszténydemokráciát támadják, akkor engem támadnak, ha pedig engem támadnak, akkor az én orosz barátaimat támadják. Ha pedig az én orosz barátaimat támadják, akkor ők megállnak a csökkentett észlelhetőségű Admiral Gorskov fregattal a Margit híd budai hídfőnél, és addig lövik a várost, amíg nem lesz újra sajtószabadság. De van B terv is, mert az Európai Unió elkényelmesedett bürokratái (hullámzó kuncogás az egész teremben) minden bizonnyal értetlenkednének, ha magyarosan rendeznénk ezt a problémát, mivel annyira belefeledkeztek a buzulásba és a migránsok befogadásába, hogy már el sem tudják képzelni: vannak még olyan országok, ahol férfiasan, egyenesen és hatékonyan védik meg a sajtószabadságot (felhőtlen kacagás).

Semjén Zsolt ekkor már szublimált, majd újra és újra lecsapódott, de még légnemű miniszterelnök-helyettesként is olyan tekintettel nézte a miniszterelnököt, mint vemhes oposszum a trágyagilisztát.

– Egyelőre tehát átcsoportosítjuk a budapesti közlekedésre szánt összeget az üldözött nemzeti újság­írók segélyalapjába, majd elindítunk két közszolgálati tévécsatornát, hogy ellensúlyozzuk a balliberális médiafölényt, különös tekintettel a fővárosra és azokra a vidéki nagyvárosokra, ahol átmenetileg rémuralmat építenek a moslék koalíció pribékjei. Az egyiken 24 órában migránsok által felgyújtott templomokat mutatunk, a másikon az utca embere fog nyilatkozni a Nemzeti Együttműködés Rendszerének előnyeiről a rothadó Nyugattal szemben, miközben Kósa Lajos bólogat.

Amikor a válaszlevél megérkezett, a kétségbeesett nemzeti újság­írók éppen egymást bújtatták a Pasaréti út teljes hosszában, ám Orbán Viktor mondatait olvasva megkönnyebbültek, hiszen a vörös terror elkövetőinek a szellemi örökösei ma is köztünk élnek ugyan, de a Lenin-fiúkat számon tartja a nemzeti kormány. Azért a sofőrnek meghagyták, hogy sehol se álljon meg hazafelé.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/12  •  VI. 3. – VI. 16.
Para-Kovács Imre: a történelmet hidraulikus emelővel és kokárdával tanító Czinyiné kinevezése a Védvonal élére jól jelzi, mennyire gondolják komolyan Smuzewitz Ilona: Sulyok nem mond le, hiszen ő együttműködésben verhetetlen, ezért tették oda, nem ő tehet róla, hogy közben változott a kormányfő Farkasházy Tivadar Hont András ezer forintjáról, amit az 500 millió mellé kapott adományként Havas Henrik végigveszi Orbánnal, mihez kezdjenek a légiósok nélkül kiüresedő felcsúti stadionnal Váncsa István a szurkolók kétlaki életéről, és a győzelmet követően Párizsban kitört forradalomról Dési János szerint ha a leköszönő kormány tagjai tegeződve kérnek számon egy új minisztert, akkor azt miért nem egy lakatlan szigetről tehetik csak? Juszt László furcsállja, hogy pont a diktatúra megszűnése döntötte be az egyetlen ellenzéki napilapot A Heti Kamu megtudta, hogy Balog püspök azért lobbizott ea kegyelem megadásáért, mert rollerezve őt is leterítette egy vérnyúl és napokig azt se tudta, mit csinál! Selmeczi Tibor alig várja, hogy Tóth Gabi együtt lépjen fel Sulyok Tamással egy búcsúban.
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.