Hősök voltunk

Majláth Mikes László
2009. 06. 15.
Négy kamaszlány és egy fiú Egerben megvert egy 13 esztendős kamaszt, majd elvették minden pénzét és a mobiltelefonját. A sértett nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szerzett. A támadókat a rendőrség órákon belül elfogta, de kiskorúságuk miatt nem indul ellenük eljárás. Az esetről kérdeztük P. Imre pszichológust, szociológust és jeles pszichoszomatikust.

Hócipő: Kedves P. Imre, miért nem vállalja teljes nevével az interjút?

P. Imre: Mert félek, hogy egy sereg kamaszlány megtámad és elveszi a mobilomat, én meg elvesztem a józan ítélőképességemet.

Hócipő: Akkor beszéljünk az esetről. Mi a meglátása?

P. Imre: Húsz éve ez nem fordulhatott volna elő.

Hócipő: Miért?

P. Imre: Mert akkor még nem volt mobiltelefon. És mégis megéltünk. A nyolcvanas évek előtt születettek hősök voltak. Nem volt az autókban biztonsági öv és gyermekülés, de túléltük. Annál több volt a gyermekágyak festésében az ólom, de túléltük.

Hócipő: Hogyan lehetett mobiltelefon nélkül élni?

P. Imre: Könnyedén. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, és egész nap arra csavarogtunk, amerre akartunk, nem tudtak utolérni minket mobilon. És a szülők is mind dolgoztak, nem volt munkanélküliség.

Hócipő: Manapság a kamaszok gyakran mountain bike-okat lopnak.

P. Imre: A régi, hős nemzedéknek alig volt biciklije, Ha volt, akkor sem váltós. És nem hordtunk bukósisakot és térdvédőt. Mégis túléltük. A gyógyszeres üvegek könnyedén nyithatók voltak, nem voltak semmiféle furfangos védelemmel ellátva, mégsem vettünk be gyógyszereket. Túléltük. Pedig a vízcsapból ittuk a vizet. Azt sem tudtuk, mi az az ásványvíz.

Hócipő: Visszasírja a régi időket?

P. Imre: Én ugyan nem. Pedig mi még számháborúztunk az erdőben, ahol nem volt kullancs. Senki sem volt allergiás, nem is hallottunk a parlagfűről és a vadkenderről. Ha eltörtük kezünket, lábunkat, senki sem perelte be a kórházat. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Hősök voltunk.

Hócipő: Ne hergelje bele magát, kedves pszichoszomatikus uram.

P. Imre: Étkezési szokásaink Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét. Zsíroskenyeret ettünk disznósajttal, de túléltük. Hősök voltunk. Mosatlanul ettük a gyümölcsöt és a WC pereme alatt nyüzsögtek a bacik.

Hócipő: Tovább is van, mondja még?

P. Imre: A tanárainkat nem pofoztuk, nem rúgtunk beléjük. Nem volt számítógépünk, internetünk, de voltak barátaink. Akikhez becsöngettünk és játszottunk Gazdálkodj okosan-t vagy snapszlit. Vagy lementünk focizni és pingpongozni a játszótéri betonasztalon.

Hócipő: Köszönöm az interjút, hőstársam. Most mobilozott a fiam, hogy ellopták a mobilját.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/10  •  V. 6. – V. 19.
Para-Kovács Imre: Hankó nemzeti kulturális gyógyszerész vajon érti, hogy nem az a tét, hogy Orbán megsimogatja-e a buksiját, hanem, hogy vezetőszáron viszik-e el? Smuzewitz Ilona: Kik hiányoznak a parlamentből? Avagy ki emlékszik Kósára a csengeri örökösnőn kívül? Váncsa István a finn­ugor elmélet és az azbeszt kölcsönhatásairól Farkasházy Tivadar pontosan érti, miért az utcán válaszolgatott Orbán az újságírók kérdéseire, ott ugyanis nincs plafon Havas Henrik Orbán szentté avatását szervezi, hogy ne hasonuljanak meg vakhitű követői Dési János: K-európában eddig a pesszimista volt korunk realistája, aki már májusban felkiáltott: ajaj, mindjárt havazni kezd! Lendvai Ildikó: szeretné, ha megismételnék a kampányt Juszt László azt keresi, melyik csapat fogadná be Orbánt szertárosként A Heti Kamu megtudta: a Szent Korona helyett Kövér László bajusza előtt tehetik le esküjüket a képviselők Selmeczi Tibor előveszi a pincébe eltett krumplit, most, hogy elmarad a háború Orbán és zsebesei! – keressük együtt: Hogy hol a lé?
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.