Hősök voltunk

Majláth Mikes László
2009. 06. 15.
Négy kamaszlány és egy fiú Egerben megvert egy 13 esztendős kamaszt, majd elvették minden pénzét és a mobiltelefonját. A sértett nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szerzett. A támadókat a rendőrség órákon belül elfogta, de kiskorúságuk miatt nem indul ellenük eljárás. Az esetről kérdeztük P. Imre pszichológust, szociológust és jeles pszichoszomatikust.

Hócipő: Kedves P. Imre, miért nem vállalja teljes nevével az interjút?

P. Imre: Mert félek, hogy egy sereg kamaszlány megtámad és elveszi a mobilomat, én meg elvesztem a józan ítélőképességemet.

Hócipő: Akkor beszéljünk az esetről. Mi a meglátása?

P. Imre: Húsz éve ez nem fordulhatott volna elő.

Hócipő: Miért?

P. Imre: Mert akkor még nem volt mobiltelefon. És mégis megéltünk. A nyolcvanas évek előtt születettek hősök voltak. Nem volt az autókban biztonsági öv és gyermekülés, de túléltük. Annál több volt a gyermekágyak festésében az ólom, de túléltük.

Hócipő: Hogyan lehetett mobiltelefon nélkül élni?

P. Imre: Könnyedén. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, és egész nap arra csavarogtunk, amerre akartunk, nem tudtak utolérni minket mobilon. És a szülők is mind dolgoztak, nem volt munkanélküliség.

Hócipő: Manapság a kamaszok gyakran mountain bike-okat lopnak.

P. Imre: A régi, hős nemzedéknek alig volt biciklije, Ha volt, akkor sem váltós. És nem hordtunk bukósisakot és térdvédőt. Mégis túléltük. A gyógyszeres üvegek könnyedén nyithatók voltak, nem voltak semmiféle furfangos védelemmel ellátva, mégsem vettünk be gyógyszereket. Túléltük. Pedig a vízcsapból ittuk a vizet. Azt sem tudtuk, mi az az ásványvíz.

Hócipő: Visszasírja a régi időket?

P. Imre: Én ugyan nem. Pedig mi még számháborúztunk az erdőben, ahol nem volt kullancs. Senki sem volt allergiás, nem is hallottunk a parlagfűről és a vadkenderről. Ha eltörtük kezünket, lábunkat, senki sem perelte be a kórházat. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Hősök voltunk.

Hócipő: Ne hergelje bele magát, kedves pszichoszomatikus uram.

P. Imre: Étkezési szokásaink Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét. Zsíroskenyeret ettünk disznósajttal, de túléltük. Hősök voltunk. Mosatlanul ettük a gyümölcsöt és a WC pereme alatt nyüzsögtek a bacik.

Hócipő: Tovább is van, mondja még?

P. Imre: A tanárainkat nem pofoztuk, nem rúgtunk beléjük. Nem volt számítógépünk, internetünk, de voltak barátaink. Akikhez becsöngettünk és játszottunk Gazdálkodj okosan-t vagy snapszlit. Vagy lementünk focizni és pingpongozni a játszótéri betonasztalon.

Hócipő: Köszönöm az interjút, hőstársam. Most mobilozott a fiam, hogy ellopták a mobilját.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/14  •  VII. 1. – VII. 14.
Para-Kovács Imre: Szabadabban érezhetjük magunkat, nem indítanak ellenünk hajtóvadászatot, de ez nem jelenti azt, hogy beleszólhatunk. Hát kösz! Smuzewitz Ilona: az új magyar űrügynökség meg tudja majd mondani, hogy föntről látszott-e az aranykonvoj, vagy csak a karmelitából? Váncsa István: Hol meleg van, ott meleg van! – azaz pont olyan, mint a zsarnokság! Farkasházy Tivadar a hatvan évvel ezelőtti és mostani lopásról, és a mértékről Havas Henrik részleteket szerzett Orbán: Életem és harcom Brüsszel bürokratái ellen - című készülő kötetéből Dési János a jövendő elnök-casting alkalmából feleleveníti, hogyan lépett be Göncz Árpád irodájában a gardróbszekrénybe Juszt László szerint igaza van Orbánnak, tényleg fantasztikus országot csinálnak, csak nem érti, miért nem tette hozzá, hogy: maguknak! A Heti Kamu megtudta: csirkekopasztó-üzemben folytatják a kirúgott megafonosok Selmeczi Tibor a digitális világban a WC-papírt is lecseréli billentyűzetre, de hiába nyomkodja a DEL-billentyűt, az nem töröl.
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.