Huszonegy évünk elszelelt
Kéri László
2009. 10. 07. · Hócipő 2009/20
1988-ban azt hittem, hogy Kádár - és szűkebb körének - bukása után rengeteg tehetséges, okos, korábban elnyomott, korlátozott, szóval elegendő teret nem kapó ember fogja benépesíteni a közélet minden fontos területét. Jönnek azok a fiatalok, akiknek elemi érdekük lesz egy sokkal különb világ létrehozása.1989-ben azt hittem, hogy Nagy Imréék újratemetése az egész nemzet számára olyan felemelő katarzist, megtisztulást hozó kollektív élmény volt, ami után lehetséges lesz legalább a Múltról civilizáltan meg- és kiegyezni. Mindenki megbékélhet a múltjával, akinek eddig dugdosnia kellett, az ezután büszkén vállalhatja, s akik tévedésben voltak, azok meg egy ideig zavartan és nyugodtan elhallgathatnak.
1990-ben azt hittem, hogy olyan, szabadon választott kormány alakul, amelyre mindenki büszke lehet, amelyet önként is lehet támogatni, s amelyik a tizenötmillió magyar között az itt élő tízmilliót is tízmilliónak látja, nem pedig ötször kétmilliónak.
1991-ben azt hittem, hogy az egész évben hiába erőltetett kárpótlási és igazságtételi programok kudarcai nyomán be lehet látni a Múlt hátán való tombolás tökéletesen értelmetlen és kontraproduktív mivoltát.
1992-ben azt hittem, hogy lehetetlen az utcán, felheccelt tízezrek dühével megtámogatva elérni mindazt, amit az alkotmányos intézményeken már nem sikerült keresztülverekedni.
1993-ban azt hittem, hogy a Fidesz minden tekintetben felkészült arra, hogy akár egyedül is kormányzóképes politikai erő legyen, és a hátralévő egy évet már guggolva is ki lehet bírni.
1994-ben azt hittem, hogy a liberális koalícióban részt vevő négy párt mindegyike komolyan veszi a nyilvánosan is megkötött és megerősített választási szövetséget, s összefogásuk győzelme megakadályozhatná a jóval kedvezőtlenebb kormányzati változatok létrejöttét.
1995-ben azt hittem, hogy a szociálliberális kormány képes lesz annak a meggyőző elmagyarázására, hogy a Bokros-csomag révén miféle összeomlási veszélyeket sikerült elkerülnie az országnak.
1996-ban azt hittem, hogy a Tocsik-ügy kellő erejű és túlzottan nagy botrány lesz ahhoz, hogy ennek kapcsán véget kelljen vetni annak a vérforralóan sunyi pártfinanszírozási gyakorlatnak, amelynek káros mivoltáról egyébként is mindenki meg volt győződve.
1997-ben azt hittem, hogy a Rendszerváltó évek című - huszonhárom részes - tévésorozattal hozzájárulhatunk ahhoz, hogy sokszázezernyi nézőnek a korábbiakhoz képest sokkal tárgyilagosabb és sokoldalúbb képe lehessen az elmúlt évtizedről.
1997 elején azt hittem, hogy semmi sem állíthatja meg a szocialisták egyedüli győzelmét, tavasszal meg nem voltam képes elhinni, hogy a Fidesz és a Kisgazda választói tábor összevonható lenne.
1998-ben azt hittem, hogy a koszovói háború - s benne a kényszerű magyar részvétel - az évtized legnagyobb baklövése, s Magyarország aránytalanul sokat fog még fizetni ezért a tévedésért.
2000-ben azt hittem, hogy az egész évben ülésező parlamenti „olajbizottság” munkája nyomán legalább a rendszerváltás egyik nagy disznóságáról mégis kaphat a közvélemény valami átlátható képet, s megtudhatjuk, kiknek a kezén - s hová - tűnt el jogtalanul sok-sok milliárd forint.
2001-ben azt hittem, hogy egy egész néppel meg lehet utáltatni saját történelmi gyökereit azzal a túlpörgetett, mesterségesen lázban tartott és kormányzati eszközökkel vezérelt millenniumi ünnepség-sorozattal, amelynek egyéb - aktuálpolitikai - céljait még csak nem is nagyon igyekeztek leplezni.
2002-ben azt hittem, hogy legalább az ősztől kezdve kölcsönösen komolyan fogják venni az árokbetemetési ígéreteket és megértik, hogy nem lehetséges egy egész népet a permanens politikai hisztéria állapotában tartani.
2003-ban azt hittem, hogy a Medgyessy-kormány nagyvonalúan és nagyszabásúan felkészül és az országot is felkészíti arra a történelmi pillanatra, annak megbecsülésére, amit az Európai Unióhoz történő csatlakozás kivételes eseménye nyújt.
2004-ben azt hittem, hogy minden józaneszű ember belátja: a kettős állampolgárságról kierőltetett népszavazást semmiképpen sem szabad megtartani, mert a feltett kérdésre nem lehet jó választ adni, s bármilyen eredmény is születik, annak felmérhetetlenül károsak lesznek a következményei.
2005-ben azt hittem, hogy Gyurcsány Ferenc végre elkezd kormányozni.
2006-ban azt hittem, hogy az őszi, ötven napos rémálom minden felelős politikai/közéleti szereplőt egy életre észhez térít, és minden oldalon képesek lesznek átgondolni, hogy mivel játszanak.
2007-ben azt hittem, hogy Gyurcsány Ferenc végre elkezd kormányozni.
2008-ban azt hittem, hogy sokkal kevesebb ember hülyíthető be egy olyan népszavazáson történő részvételre, amelynek kérdései a legelemibb evidenciánál is átlátszóbbak.
2009-ben azt hittem, hogy a szélsőjobboldali előretörés leginkább a túlérzékeny média által keltett fantomveszély. Júniusig ezt hittem.
2010-ben azt hittem, hogy…
Kéri László
legolvasottabb cikkei
legolvasottabb cikkei
Kéri László
legfrissebb cikkei
legfrissebb cikkei
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/10 • V. 6. – V. 19.
Para-Kovács Imre: Hankó nemzeti kulturális gyógyszerész vajon érti, hogy nem az a tét, hogy Orbán megsimogatja-e a buksiját, hanem, hogy vezetőszáron viszik-e el?
Smuzewitz Ilona: Kik hiányoznak a parlamentből? Avagy ki emlékszik Kósára a csengeri örökösnőn kívül?
Váncsa István a finnugor elmélet és az azbeszt kölcsönhatásairól
Farkasházy Tivadar pontosan érti, miért az utcán válaszolgatott Orbán az újságírók kérdéseire, ott ugyanis nincs plafon
Havas Henrik Orbán szentté avatását szervezi, hogy ne hasonuljanak meg vakhitű követői
Dési János: K-európában eddig a pesszimista volt korunk realistája, aki már májusban felkiáltott: ajaj, mindjárt havazni kezd!
Lendvai Ildikó: szeretné, ha megismételnék a kampányt
Juszt László azt keresi, melyik csapat fogadná be Orbánt szertárosként
A Heti Kamu megtudta: a Szent Korona helyett Kövér László bajusza előtt tehetik le esküjüket a képviselők
Selmeczi Tibor előveszi a pincébe eltett krumplit, most, hogy elmarad a háború
Orbán és zsebesei! – keressük együtt: Hogy hol a lé?
2026/10 • V. 6. – V. 19.
Para-Kovács Imre: Hankó nemzeti kulturális gyógyszerész vajon érti, hogy nem az a tét, hogy Orbán megsimogatja-e a buksiját, hanem, hogy vezetőszáron viszik-e el?
Smuzewitz Ilona: Kik hiányoznak a parlamentből? Avagy ki emlékszik Kósára a csengeri örökösnőn kívül?
Váncsa István a finnugor elmélet és az azbeszt kölcsönhatásairól
Farkasházy Tivadar pontosan érti, miért az utcán válaszolgatott Orbán az újságírók kérdéseire, ott ugyanis nincs plafon
Havas Henrik Orbán szentté avatását szervezi, hogy ne hasonuljanak meg vakhitű követői
Dési János: K-európában eddig a pesszimista volt korunk realistája, aki már májusban felkiáltott: ajaj, mindjárt havazni kezd!
Lendvai Ildikó: szeretné, ha megismételnék a kampányt
Juszt László azt keresi, melyik csapat fogadná be Orbánt szertárosként
A Heti Kamu megtudta: a Szent Korona helyett Kövér László bajusza előtt tehetik le esküjüket a képviselők
Selmeczi Tibor előveszi a pincébe eltett krumplit, most, hogy elmarad a háború
Orbán és zsebesei! – keressük együtt: Hogy hol a lé?
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT
Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.
