Kié itt a reptér?

Makai József
2005. 12. 21. · Hócipő 2005/26
Megvallom, kicsit zavarban vagyok. Nemrég értem haza, éppen a Ferihegyre, és az útlevélkezelés előtt abban a boldog tudatban borultam le, hogy a Magyar Kőpadló Anyácskát illetem szájjal, boldog sóhajok közepette.

Másnap hallottam, amint valami angolokról pusmog az országnak azon fele, amelyiknek még van ideje és kedve újságot olvasni, és ismeri is a betűk túlnyomó többségét. Nem pontosan értem, hogy megvették-e már az angolok a repteret, és ha igen, akkor én egyáltalán megérkeztem-e, vagy még mindig valami tranzitváróban ülve szorongatom a kis cédulámat, arra várva, hogy valamelyik feledékeny reptéri alkalmazott legalább egy megvető pillantást vessen felém, ha már se moslékot, se almot nem vethet.

És ha mégis felkeresem otthonomat, akkor az tiltott határátlépésnek számít? Vagy az EU így szünteti meg a határokat? Tudják azok az angolok egyébként, hogy még mindig magyar határőrök dolgoznak a reptéren?

Különben is, micsoda marhaság repteret venni. Hát még sok pénzért. Én nem vettem volna meg négyszáz forintért sem, márpedig jelenleg ez a legnagyobb összeg, amit bármiért hajlandó vagyok kifizetni. Mit lehet egy reptérrel kezdeni? Csupa beton az egész, és a le-föl szálló repülőktől még csak fel se lehet szántani rendesen, pedig úgy láttam, traktorból van elég. Ekkora földet be kellene vetni kukoricával, annak lenne értelme.

Természetesen magyar embereknek kellene bevetni.

Mert persze jellemző, hogy a repteret nem a magyar embereknek adták el, hanem a külföldi embereknek. Mintha azon a reptéren nem lenne elég külföldi nyelvű felirat a külföldi embereknek.

Ha pedig mégis bérbe adnák hetvenöt évre, akkor Ferihegy angol gyarmat lesz? És felhőkarcolókkal együtt adják vissza, mint Hongkongot a kínaiaknak, vagy inkább összecsomagolják, hazaviszik, és majd a gyerekeik játszanak vele. Mi meg föltöltjük vízzel a lukat, és dzsetszkízünk a felszínén, mint gazdag paraszt a faluvégi bányatóban.

A repteret azért sem kellene eladni, mert az Aranybullában sehol sincs említés arról, hogy az objektum idegen kézre bocsátható. Márpedig ha ezt jó ötletnek találták volna akkoriban, biztosan beleírják.

Olvasom, hogy Orbán Viktor szerint a "repülőtér esetében az a helyzet van, hogy itt valami bűzlik". Én evvel is nagyon egyetértek.

A kerozin. Az valami rettenetesen büdös. Nem igaz, hogy a kémia nem lenne képes előállni a málna illatú üzemanyaggal végre.

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/01  •  XII. 30. – I. 13.
TEGYE EL AZ ÉVET! 2025 ÖSSZEFOGLALÓJA 48 OLDALON! Para-Kovács Imre: nemzeti ünnepeink új értelme, hogy a miniszterelnök ilyenkor számol be frusztrációiról és pszichés zavarairól Váncsa István: jobban érdekel minket a lakhatási szegénységnél a lakhatási gazdagság Smuzewitz Ilona: a magyar jólétet jövőbenézéssel megteremtő Nagy Mártonról Bartus László: Szijjártó az űrbe költözik, hiszen az is az országhatáron túl van Farkasházy Tivadar a vonatról, ami ingyen viszi a korosztályát, de hogyan, és hova? Havas Henrik a karmelitában sebtében összedobott luxitlanítási koncepcióról Dési János a digitális polgári harcosok körklubjának parlamenti imacsoportjáról Lendvai Ildikó Orbán fogyó erejéről, amin még a Jedik sem segíthetnek Verebes István: Szépérzékem rövid története A Heti Kamu megtudta: Zelenszkij és Magyar Péter akadályozzák a gyermekvédelmet! Selmeczi Tibor a maradékmentés művészetéről Az év hírei Hócipő-Díj első köre!
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.