Félidőben

Kéri László
2012. 06. 27. · Hócipő 2012/13
El vagyunk ragadtatva. Magunktól. Nem szoktunk dicsekedni, szerények vagyunk. De nem lehet csodálat nélkül szemlélni mindazt, amit ebben a két évben elértünk. Legszebb álmainkon is túltettünk. Az álmaink is túltettek rajtunk. Az álmaink a mások álmain, mi pedig magunkon. Ezt már nem lehet fokozni, de mi mégis megpróbáljuk. Legfeljebb megint valami zavaros szóképhalomba bonyolódunk, de nekünk még a képzavarok is jól állnak. Jól. Állnak már képzavaraink is. Azok is a mieink. Már a képzavarok is a mieink. (A maradék, hazaáruló söpredéknek már képzavarra sem telik, nem tudnak zavarni. Képet sem.) De - vigyázzunk. Ne ragadtassuk el teljesen magunkat, legyünk csak tárgyszerűek. Vegyük inkább számba konkrétan a sikereinket.*

Gazdasági sikereinket az egész világ ámulattal nézi. Mi vagyunk a történelem legelső olyan országa, amely képes volt egyszerre tartósan mínuszba szorítani a beruházásokat, s ugyanakkor növekedést is produkálni. Az így felszabadult forrásokból páratlan jólétet teremtettünk a középosztálynak. Valamennyiüknek. Az igazat megvallva, nem volt nehéz dolgunk, hisz név szerint ismertük őket. Sok éve már. Lesz majd jólét a többieknek is, csak kövessék Lajosék pozitív példáját. Két év alatt ez is nagy dolog, legalább tucatnyian lettek középosztálybeliek. Ha még öt választást megnyerünk, akkor ez már legalább száz családot jelent, ha újabb ezer választást, akkor tízezernyi családra köszönt rá a jólét, s ha százezret, akkor az elsöprő többség is boldognak érezheti magát. E jövőképpel a többség is egyetért, ezt onnét tudjuk, hogy havonta megkérdezzük őket levélben: akarnak-e boldogok lenni? És mindig azt írják nekünk vissza, hogy: igen, igen, boldogan...

Az általunk felvirágoztatott gazdaság titkát tanulmányozza valamennyi nemzetközi szervezet. Jellemző módon, még az IMF is sok-sok hónapnyi tárgyalási időt fordít ránk, pedig más országokat ripsz-ropsz, hetek alatt szokott elintézni. Ők is annyira el vannak ragadtatva a szédületes sikereinktől, hogy szeretnének még évekig a közelünkben maradni, és azon törik a fejüket, hogyan fejthetnék meg páratlan sikereink matematikai hátterét? Lassan-lassan belátják, hogy különleges gazdaságunk, gazdagságunk a számok fantáziátlan nyelvén, a megszokott módon - értelmezhetetlen. Egyébként is, rövid kétévnyi idő alatt lényegbevágóan formáltuk át a nemzetközi érintkezés megszokott, unalmas rendjét is. A világ elsőrangú egyetemein már az idei ősztől rendkívüli tantárgyként vezetik be a pávatánc-tanítást. Tőlünk kérnek segítséget mindenhonnan, friss diplomásaink tízezrével mennek a nyugati egyetemekre pávatánc-tanárnak. Olyan nagy a kereslet irántuk, hogy itthon kénytelenek leszünk több egyetemet is emiatt bezáratni, teljes az elnéptelenedés, mert mindenütt magyar fiatalt szeretnének alkalmazni.

Amúgy, oktatáspolitikánk is igen sikeres, miként kultúrpolitikánk egésze is. Mindenki tőlünk várja, hogy megmondjuk: mit kellene olvasniuk, mi legyen az a két-három könyv, amit feltétlenül át kellene tekinteniük. Milyen színházba menjenek? Milyen filmeket forgassanak? Ki legyen a színigazgatójuk? Mit nézzenek esténként a tévékben? Azt sem tudjuk néha, hová kapjunk, igyekszünk persze mindenhová a legeslegjobb pártkádereinek küldeni, de nem jut mindenhová elég, sajnos nem tud mindegyikük azon a színvonalon tanácsot adni, ahogyan mi tesszük. Igyekszünk persze minden igényt, kérést, kérdést személyesen kielégíteni, de sajnos a mi időnk is véges, s számos helyre magunk helyett másokat kell küldenünk. Ez még nagy baj, nagy hiányosság, s a következő két évben igyekezni fogunk még koncentráltabb módon irányítani - nagy igény mutatkozik erre egyébként is.

S ha már itt tartunk, ne hallgassuk el azokat a sikereket sem, amelyeket a politikai élet átalakítása terén elértünk. A választások után néhány napig ugyan mutatkozott némi bizonytalankodás, ám a pártok hamar belátták, hogy jobban teszik, ha mindent ránk bíznak. Az első látványos sikerek pedig az utolsó kételkedőket is végképp meggyőzték. Amikor azt látták, hogy egy emberként tudunk öt hét alatt alkotmányt írni, megvitatni, megszavazni, s ha kell, akkor - akár hetente módosítani is... nos, akkor belátták, hogy ezzel a hatékonysággal nem érdemes senkinek sem versenyre kelnie. Nem csoda, hogy utána azzal a javaslattal álltak elő, hogy a legközelebbi választásokon már csak a mi pártunk jelöltjei induljanak, mert nem érdemes a nemzet értékes erőit szétforgácsolni. Megvalljuk, kicsit bizonytalankodtunk, elfogadjuk-e ezt a többségi nyomást? Ám meghátráltunk, amikor a többi párt azzal a felajánlással lepett meg minket, hogy vegyük el az ő pénzüket is, és azt is használjuk fel a saját belátásunk szerint. Attól a javaslattól meg kifejezetten zavarba jöttünk, miszerint választók milliói azt szeretnék, ha már a választások előtt regisztrálhatnák írásban, hogy csakis reánk szavaznának.

Egy ilyen ünnepi pillanatban talán helyénvaló, ha megemlítjük: időnként azért akadnak nehézségeink is. Egy példával élve: intő szavunkra több százezer ember vált tüstént munkaképessé, s nem győzött hálásnak lenni amiatt, hogy kiemeltük őket a munkátlanok szomorú világából. Az igazat megvallva azonban nem sikerült mindegyiküknek éppen azt a munkát adni, amit leginkább szerettek volna. Valamennyien azt szerették volna, hogy főállásban, reggeltől estig a Nemzeti Együttműködési Nyilatkozatot tanulmányozhassák és hirdethessék. Sajnos eltunyult apparátusaink nem voltak képesek időre elegendő NENYI-t és asztalt előteremteni, ezért a munkaképessé váltak között akadnak ma még enyhén csalódottak is. Ha nagyon őszinték szeretnénk lenni, akkor azt is meg kell vallanunk, hogy ezt a hiányosságot még elnézhetjük magunknak. Már csak azért is, mert minden sikerünk ellenére is volt még bennünk némi aggodalom amiatt, hogy mit is fogunk csinálni a hátralévő félciklusnyi időben. Nem jó az, ha az ember már félidőben megold mindent, jobb, ha marad valami színeznivaló, apróbb feladat a továbbiakra is.

* Tudjuk, a nyelvtani szabályok szerint az első bekezdés valamennyi mondatát felkiáltójelekkel kellene ellátnunk, ám ennek szándékos elmulasztásával is a szerénységünket kívánjuk nyomatékosítani.

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/7  •  III. 27. – IV. 9.
Zsidólakást, zsidóbútort másnapra a filoszemitának: kilenc oldalon foglalkozunk több, mint kéttucat dokumentumot bemutatva azzal, hogyan igényelt zsidólakást és zsidóbútorokat Sulyok Tamás államelnök, általa filoszemitának nevezett apja, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt akkori megyevezetője. Para-Kovács Imre gondolkodóba esett, megnyomja-e az Enter-gombot a 100 Millió dolláros jacht, Megrendelem felirat alatt Váncsa István a Brüsszel elfoglalását követő diadalmenet terveiről Smuzewitz Ilona: a Petőfit megölő Ukránokról és a magyar szuterenitást veszélyeztető kiskereskedelemről Farkasházy Tivadar: szerint inkább a köztársaság tartozik ma már a családi legendáriumba Havas Henrik megtudta, hogyan nevezték a budoárt Felcsúton a miniszterelnök úr gyermekkorában Dési János: kétféle diktatúra létezik: az egyikben Jancsó csinál filmeket, meg Makk Károly, meg Sándor Pál, a másikban meg Philip Verebes István újabb Örkényiádái Nagy Bandó András: Diktakrácia a demokratúrában A Heti Kamu megtudta: a Temuról rendelte a kormány azt az ázsiai huszárlegényt, aki a Nemzeti Múzeum lépcsőjén énekelt
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.