Új rendszer kéne

Kéri László
2012. 10. 03. · Hócipő 2012/20
Gondterhelten töprengett az Országos Vezető (a továbbiakban: OV), és nem értette, hogy a tavalyi nagyszabású választási reformok miért is nem hozták meg az ország népének azt a sok évtizedes megnyugvást, amit e változások révén elérni reméltek. Pedig… szinte mindenre gondoltak. Úgy alakították át a választási körzeteket, hogy a lehető legtöbb helyen a maguk bázisa alkothassa a többséget. Még akkor is, ha ez a többség legfeljebb kisebbségből áll. Kiküszöbölték a második forduló lehetőségét is, így nem fordulhat elő többé az a meglepetés, amivel óvatlan és elbizakodott ellenfelüket jó másfél évtizeddel ezelőtt ők verték meg. Abban biztosak voltak, hogy a következő választások győztesei csakis ők lehetnek, ezért még azt is keresztülerőszakolták, hogy az új rendszerben a győztest még külön is jutalmazzák. Egyszóval, átalakítottak mindent, amit csak egy demokratikus vezető megtehet olyan körülmények között, amikor - sajnos… - csak ő lehet az egyetlen demokratikus erő vezetője. És mégis… Egy évvel később előre nem sejtett mélységű, fenyegető jelek kezdtek kirajzolódni, és az aggodalomra hajlamosabb alvezérek némelyike arról kezdett pusmogni, hogy ez az új rendszer akár az Országos Vezető nagyszabású bukásának előidézője is lehet.

Gondterhelt volt tehát OV, és behívatta leghívebb szolgáját, ráparancsolt, hogy egészen addig finomítsa a megálmodott rendszert, amíg az bombabiztosan ki nem küszöböli a kéretlen erők meglepetésokozásának esélyeit. A leghívebb szolga, az új tehetség (a továbbiakban: GG, merthogy Galamblelkű Gránátszilárd volt a neve) azonnal munkához látott, s még a nyár elején előállt új-javaslataival. Például azzal, hogy ki kellene zárni a választásból azokat, akik a legutolsó napokig titkolják igazi szándékaikat. Két héttel a választások előtt már igazán illenék mindenkinek tudnia a valós döntését, ezzel a megoldással elkerülhető lenne a 2002-es fiaskó, amikor a több százezer titkolódzó, beszari baloldali az utolsó pillanatban mégis elment választani, és felforgatta a szépen felépített választási stratégia sarkpontjait. Örült OV, tetszett neki az új változat, mert az a 2002-es meglepetés egész életében el nem múló keserűség forrásává vált a lelkében.

Másnap mégis aggódni kezdett, mert mi lesz, ha a múltkori tartózkodó kétmillió mégis meggondolná magát, és szembefordulna a Forradalom eddigi eredményeivel? GG erre a dilemmára is talált megoldást, mégpedig hogy a leendő választóknak nemcsak regisztráltatniuk kellene magukat, hanem e lehetőségről csak azok kaphassanak értesítést, akik rajta vannak Gáborunk listáján. Na, ez már sokkal biztatóbban hangzott. Meg is nyugodott OV két napra, ám a harmadikon újabb kétségek kerítették hatalmukba. Mi van, ha a mi listánkon szereplők az utolsó hónapban mégis meggondolnák magukat? De GG ezt az aggályt is el tudta oszlatni. A többi párt számára olyan indulási feltételeket kell teremteni, hogy egyiküknek se lehessen esélye azokat teljesíteni. Így a választók legfeljebb csak a szavazás napján fognak arról értesülni, hogy egyedül a mi jelöltjeinkre lehetséges szavazniuk. Ez már tetszett OV-nek, s a körülötte lévő, általa kijelölt/kiválasztott tanácsadók mindegyikének is. Egyikük meg is jegyezte, hogy a régi vágású baloldali választókat majd kifejezetten örömmel fogja eltölteni az, ha végre újra részesévé válhatnának az egykori „négykilences” (99,99%-os) választási sikerek hangulatának. Úgy tűnt tehát, hogy körvonalazódik végre az ideális választási megoldás.

Néhány nap elteltével azonban ismét kétségek kezdték gyötörni az Országos Vezetőt. Rendben van, nem lesznek versenytársaink, de… - lesz-e majd elegendő szavazó az érvényes választási eredményhez? GG erre a félelemre is talált megnyugtató megoldást. Csak a Mi tagkönyvünkkel lehessen szavazni - javasolta, s egyúttal el kell törölni a részvételi küszöböt is. Bőven elegendő lesz az is, ha csak a legelkötelezettebb párttagjaink választhatnak. OV-nak tetszett a megoldás, de a következő napokban azzal a részlettel finomította, hogy legalább húszévnyi igazolt párttagság lehessen a választói jogosultság alapja. Így legalább ki lehet szűrni a későn átállók, a karrieristák, s egyéb politikai haszonlesők megbízhatatlanságából adódó veszélyforrásokat. Az elnökség is megvitatta a javaslatot, ott felvetődött az a megoldás is, hogy csak az Alapító Atyáknak legyen választójoguk. Miután az elnökség többségét ők adták, ez logikus és elfogadható megoldás lett volna. Egészen addig, amíg a Legfőbb Alapító ki nem számolta, hogy az egykori harmincvalahány aláírónak a feléről ma már semmiféle megbízható információval nem rendelkeznek. (Nem beszélve a Fodor-félék által megjelenített veszélyek méreteiről…)

Végül, mintegy jubileumi ajándékként, GG azzal lepte meg a Kedves Országos Vezetőt, hogy az lenne a legjobb és a legbiztosabb, ha egyedül csak neki, OVnek lenne választójoga, senki másnak. A többiek amúgy is…, na… akárhogyan is kerülgetjük ezt… nem egészen méltóak ilyen jelentős kérdések eldöntésére. Az lenne az ideális megoldás, ha a választás és a választhatóság egybeesne, és egyetlen személyt illethetne meg. Így ki lehetne küszöbölni mindenféle kockázatot. OV végre elengedte magát, s megnyugodott. Igazolva látta egykori döntése értelmét: Az a legjobb, ha az Okos Vezető körülveszi magát olyan fiatal, a múlt terheitől mentes tehetségekkel, akik mernek a járatlan úton járni, akiket vonz az unortodox megoldások varázsa, akik képesek elszakadni a megszokott megoldások korlátaitól.

Végre megkönnyebbült, optimistán tekinthetett a következő országos megmérettetés elé. Széles jókedvét azonban némileg beárnyékolta a belügyi szervek aznapi titkos jelentésének egy - nem túl fontos - passzusa. Megbízható informátorok jelentették, hogy az egyik budapesti egyetem valamelyik kollégiumában harminchét túlfűtött, hőzöngő, elégedetlen fiatal egyetemista az előző estén megalakított egy olyan radikális ifjúsági/politikai szervezetet, amelynek nyílt célja a fennálló rendszerrel való szembehelyezkedés megszervezése. Valami FIKUSZ? FISZÖSZ? FIDESZ? - a jelentés nem is tudta pontosan megjegyezni a szervezet nevét.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2022/17  •  VIII. 10. – VIII. 23.
VÁNCSA + PARA + SMUZEWITZ + FARKASHÁZY + VEREBES + DÉSI + TRUNKÓ + SELMECZI + VFJ + ÜRMÖS + MARABU + BÉLABÁTYÓ... Váncsa István: az autópályákat is ellopták, ha pedig emiatt gutaütést kapnánk, nem terheljük az ellátórendszert, se mentő, se benzin, se ahová bevihetne minket Para-Kovács Imre: Ez az én harcom – mondta Orbán Texasban – békében toporzékolni és ordibálni, veszély esetén sunnyogni a szőnyeg alatt, amíg mások meg nem oldják a problémát Smuzewitz Ilona: a fatüzelés nem a szegénység jele, hanem a szerénységé! Farkasházy Tivadar csodálkozik, hogy Orbánt még a landsbergi börtönbe se kellett zárni ahoz, hogy megírja texasi beszédét Verebes István: Itt a hülye, hol a hülye? Dési János örvend, hogy a Magyar Államkincstár spórol a közalkalmazottak WC-papírján, ez aztán a fejlődés A Heti Kamu megtudta, visszakéri a kormány a választási kampányban ingyen osztott krumplit és tűzifát, megélhetési költségcsökkentés-csökkentés címén Összegyűjtöttük, mely operákat kell betiltani kulturális keveredés miatt Trunkó Barnabás szerint az iskoláknak most nem pedagógusokat kéne keresniük, hanem a fatüzeléses kályhákhoz értő pedellusokat
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.