Félázsia a félázsiaiaké
Uj Péter
2012. 12. 27. · Hócipő 2013/26
„Ha nem emelik fel az okosakat, a nép közt rend és béke fakad;”
Lao-Ce: Tao te King
(Weöres Sándor fordítása)
Nem értettem, mire ez a hörgés, a dúlás-fúlás, ami az ismert nemzetellenes, gyurcsánybajnaista szerzőt, Ady Endrét a Facebooktoplisták élére nyomta, Coelho és Wass Albert elé a „Szeretett úri véreim: a serleg tele. Nincs már itt nekünk semmi keresnivalónk: gyerünk vissza Ázsiába!” kezdetű slágerral.
Az elfélázsiaisodás mint a Nemzeti Együttműködés Újabb Retorikai Gumicsontja nyáron került elő a miniszterelnöki bűvészdobozból, konkrétan az Ulibulizó Vállalkozók Nejlongarbós PPP Szövetségének valamelyik éppen aktuális bányásznapján, ahová igen szeret járni a miniszterelnök osztani az észt, vagy azt, ami éppen ahelyett van. Na, ott buggyant elő belőle (ki-ki alapon kikívánkozott), hogy ugyan összefogás az köll, mint kabinetfőnök-feleségnek a földbérlet, de mi magunktól nem tudunk ám összefogni, mint a sehonnai skandináviaiak (előzőleg a hanyatló nyugat már temetve lett), hanem mi félázsiai népség volnánk, ezért nem árt egy-két atyai pofon (vö.: saller) összefogás előtt.
Innét indult az elfélázsiaisodáspara, amire rásegített egypár jól sikerült bon-mot, kurultájjelegű gesztus és turulavatás.
Pedig mi itten a az újdonság? Időről időre föl szokott merülni, hogy hát ez az Európa-projekt nekünk nagyon nem jött be, nem-e kellene-e inkább megkeresni apró termetű (de szívós) lovainkat, és előrefelé nyilazva visszahúzni az őshazába, amiről ugyan nem tudjuk, pontosan hol is van, de biztos jobb ott, mint itten, hátha van olaj vagy gáz, vagy legalább nincsenek frusztrálóan gazdag és kulturált szomszédok, akik a puszta létükkel is igénybe veszik érzékeny, pusztai nomád idegrendszerünket.
De aztán ki szokott derülni, hogy a lovak régen nincsenek már meg egyrészt, alig néhányan tudnak lovagolni, másrészt, harmadrészt meg hogy nincs is hova visszamenni, mert ahová igyekezhetnénk, ott is vannak már mindenféle népek, amelyek ráadásul a mienknél is szerencsétlenebb sorsúnak tűnnek távolról.
Volt ugyan egy gyengébb próbálkozás, a Szvatopluk-trükk egyfajta újramelegítése, hogy egy baltás orgyilkosért cserébe szerezhetnénk egy kicsiny, alig csonka-magyarországnyi, de olajban gazdag kaukázusi területet, a ravasz azebajdzsok azonban résen voltak.
A nagyobb és ázsiaibb testvérek meg valahogy nem törik össze magunkat, hogy még jobb barátaink legyenek, és ugyan lehet abban reménykedni, hogy egyszer egy szenilis kínai elvtárs mellényúl, és véletlenül magyar államkötvényeket vásárol, de a kijózanító valóság az, hogy a mi legközelebbi ázsiai barátaink, a műanyagáru-kiskereskedők és édessavanyúleves- hegesztő szakmunkások éppen tömött sorokban húznak az országból elfele, mintha legalábbis frissen végzett orvosok lennének.
Úgyhogy nem kell félnie senkinek sem az elázsiasodás falra festett rémétől, lehet tovább nyugodtan balkanizálódni.
Uj Péter
legolvasottabb cikkei
legolvasottabb cikkei
Uj Péter
legfrissebb cikkei
legfrissebb cikkei
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/14 • VII. 1. – VII. 14.
Para-Kovács Imre: Szabadabban érezhetjük magunkat, nem indítanak ellenünk hajtóvadászatot, de ez nem jelenti azt, hogy beleszólhatunk. Hát kösz!
Smuzewitz Ilona: az új magyar űrügynökség meg tudja majd mondani, hogy föntről látszott-e az aranykonvoj, vagy csak a karmelitából?
Váncsa István: Hol meleg van, ott meleg van! – azaz pont olyan, mint a zsarnokság!
Farkasházy Tivadar a hatvan évvel ezelőtti és mostani lopásról, és a mértékről
Havas Henrik részleteket szerzett Orbán: Életem és harcom Brüsszel bürokratái ellen - című készülő kötetéből
Dési János a jövendő elnök-casting alkalmából feleleveníti, hogyan lépett be Göncz Árpád irodájában a gardróbszekrénybe
Juszt László szerint igaza van Orbánnak, tényleg fantasztikus országot csinálnak, csak nem érti, miért nem tette hozzá, hogy: maguknak!
A Heti Kamu megtudta: csirkekopasztó-üzemben folytatják a kirúgott megafonosok
Selmeczi Tibor a digitális világban a WC-papírt is lecseréli billentyűzetre, de hiába nyomkodja a DEL-billentyűt, az nem töröl.
2026/14 • VII. 1. – VII. 14.
Para-Kovács Imre: Szabadabban érezhetjük magunkat, nem indítanak ellenünk hajtóvadászatot, de ez nem jelenti azt, hogy beleszólhatunk. Hát kösz!
Smuzewitz Ilona: az új magyar űrügynökség meg tudja majd mondani, hogy föntről látszott-e az aranykonvoj, vagy csak a karmelitából?
Váncsa István: Hol meleg van, ott meleg van! – azaz pont olyan, mint a zsarnokság!
Farkasházy Tivadar a hatvan évvel ezelőtti és mostani lopásról, és a mértékről
Havas Henrik részleteket szerzett Orbán: Életem és harcom Brüsszel bürokratái ellen - című készülő kötetéből
Dési János a jövendő elnök-casting alkalmából feleleveníti, hogyan lépett be Göncz Árpád irodájában a gardróbszekrénybe
Juszt László szerint igaza van Orbánnak, tényleg fantasztikus országot csinálnak, csak nem érti, miért nem tette hozzá, hogy: maguknak!
A Heti Kamu megtudta: csirkekopasztó-üzemben folytatják a kirúgott megafonosok
Selmeczi Tibor a digitális világban a WC-papírt is lecseréli billentyűzetre, de hiába nyomkodja a DEL-billentyűt, az nem töröl.
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT
Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.
