Félázsia a félázsiaiaké

Uj Péter
2012. 12. 27. · Hócipő 2013/26
„Ha nem emelik fel az okosakat, a nép közt rend és béke fakad;”
Lao-Ce: Tao te King
(Weöres Sándor fordítása)

Nem értettem, mire ez a hörgés, a dúlás-fúlás, ami az ismert nemzetellenes, gyurcsánybajnaista szerzőt, Ady Endrét a Facebooktoplisták élére nyomta, Coelho és Wass Albert elé a „Szeretett úri véreim: a serleg tele. Nincs már itt nekünk semmi keresnivalónk: gyerünk vissza Ázsiába!” kezdetű slágerral.

Az elfélázsiaisodás mint a Nemzeti Együttműködés Újabb Retorikai Gumicsontja nyáron került elő a miniszterelnöki bűvészdobozból, konkrétan az Ulibulizó Vállalkozók Nejlongarbós PPP Szövetségének valamelyik éppen aktuális bányásznapján, ahová igen szeret járni a miniszterelnök osztani az észt, vagy azt, ami éppen ahelyett van. Na, ott buggyant elő belőle (ki-ki alapon kikívánkozott), hogy ugyan összefogás az köll, mint kabinetfőnök-feleségnek a földbérlet, de mi magunktól nem tudunk ám összefogni, mint a sehonnai skandináviaiak (előzőleg a hanyatló nyugat már temetve lett), hanem mi félázsiai népség volnánk, ezért nem árt egy-két atyai pofon (vö.: saller) összefogás előtt.

Innét indult az elfélázsiaisodáspara, amire rásegített egypár jól sikerült bon-mot, kurultájjelegű gesztus és turulavatás.

Pedig mi itten a az újdonság? Időről időre föl szokott merülni, hogy hát ez az Európa-projekt nekünk nagyon nem jött be, nem-e kellene-e inkább megkeresni apró termetű (de szívós) lovainkat, és előrefelé nyilazva visszahúzni az őshazába, amiről ugyan nem tudjuk, pontosan hol is van, de biztos jobb ott, mint itten, hátha van olaj vagy gáz, vagy legalább nincsenek frusztrálóan gazdag és kulturált szomszédok, akik a puszta létükkel is igénybe veszik érzékeny, pusztai nomád idegrendszerünket.

De aztán ki szokott derülni, hogy a lovak régen nincsenek már meg egyrészt, alig néhányan tudnak lovagolni, másrészt, harmadrészt meg hogy nincs is hova visszamenni, mert ahová igyekezhetnénk, ott is vannak már mindenféle népek, amelyek ráadásul a mienknél is szerencsétlenebb sorsúnak tűnnek távolról.

Volt ugyan egy gyengébb próbálkozás, a Szvatopluk-trükk egyfajta újramelegítése, hogy egy baltás orgyilkosért cserébe szerezhetnénk egy kicsiny, alig csonka-magyarországnyi, de olajban gazdag kaukázusi területet, a ravasz azebajdzsok azonban résen voltak.

A nagyobb és ázsiaibb testvérek meg valahogy nem törik össze magunkat, hogy még jobb barátaink legyenek, és ugyan lehet abban reménykedni, hogy egyszer egy szenilis kínai elvtárs mellényúl, és véletlenül magyar államkötvényeket vásárol, de a kijózanító valóság az, hogy a mi legközelebbi ázsiai barátaink, a műanyagáru-kiskereskedők és édessavanyúleves- hegesztő szakmunkások éppen tömött sorokban húznak az országból elfele, mintha legalábbis frissen végzett orvosok lennének.

Úgyhogy nem kell félnie senkinek sem az elázsiasodás falra festett rémétől, lehet tovább nyugodtan balkanizálódni.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/10  •  V. 6. – V. 19.
Para-Kovács Imre: Hankó nemzeti kulturális gyógyszerész vajon érti, hogy nem az a tét, hogy Orbán megsimogatja-e a buksiját, hanem, hogy vezetőszáron viszik-e el? Smuzewitz Ilona: Kik hiányoznak a parlamentből? Avagy ki emlékszik Kósára a csengeri örökösnőn kívül? Váncsa István a finn­ugor elmélet és az azbeszt kölcsönhatásairól Farkasházy Tivadar pontosan érti, miért az utcán válaszolgatott Orbán az újságírók kérdéseire, ott ugyanis nincs plafon Havas Henrik Orbán szentté avatását szervezi, hogy ne hasonuljanak meg vakhitű követői Dési János: K-európában eddig a pesszimista volt korunk realistája, aki már májusban felkiáltott: ajaj, mindjárt havazni kezd! Lendvai Ildikó: szeretné, ha megismételnék a kampányt Juszt László azt keresi, melyik csapat fogadná be Orbánt szertárosként A Heti Kamu megtudta: a Szent Korona helyett Kövér László bajusza előtt tehetik le esküjüket a képviselők Selmeczi Tibor előveszi a pincébe eltett krumplit, most, hogy elmarad a háború Orbán és zsebesei! – keressük együtt: Hogy hol a lé?
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.