Munkát a frakciónak

Kéri László

2007. 02. 14. · Hócipő 2007/04

A parlamenti szezon téli szünetében a Frakció Esze kemény munkára fogta másfél, száz páciensét. Vizsgaidőszak lévén kibérelhették az egyik egyetem előadótermét, és napestig gyakorolhatták a helyszín normaidőre történő elhagyását. Az ősszel többször is pontosan ellenőrizték, hogy ha X.Y. miniszterelnök szót kér, átlagosan hét-kilenc másodperc telik el beszéde megkezdéséig. A frakciótagoknak nagyjából ennyi idejük marad arra, hogy gyorsan és minden tumultust, feltűnést, esetleges nevetségessé válást elkerülve, viharos sebességgel elhagyják a termet. Valljuk be, mindez roppant nehéz feladat ennyi embernek, amit egyszer sem sikerült eredményesen megoldaniuk. Érthető volt tehát a januári megfeszített tréning iránti igény. Az egyetemi-nagyelőadói gyakorlatokon a másfél, száz frakciótag napról napra jobb teljesítményt mutatott. Az előzetes várakozásokkal szemben már január huszadika táján sikerült tíz menekülésből nyolcszor is hat másodperc alá szorítani a kollektíva teljesítményét.

Stopperrel a kezében, elégedetten szemlélte a fegyelmezett, rendezett és impozáns ki- és bevonulást a terem legfelső sorából a Frakció Esze, Arca, Bajsza és Hangja. Akkor ezzel megvolnánk, bizakodva tekinthetünk a tavaszi megpróbáltatások elé - mondta a Hang, ám az Ész továbbra is gondterheltnek látszott. Mit fogunk velük tenni, ha naponta órákat kell kint, a folyosókon tölteniük? - kérdezte nemcsak magától, némi nyugtalansággal a hangjában. A Frakció Külföldi Esze ekkor váratlan ötlettel hozakodott elő: találjunk ki nekik olyan elfoglaltságokat, amelyek szabadtériek, a Ház közvetlen környékén elvégezhetők, s eléggé érdekesek ahhoz, hogy a tévések azonnal oda tóduljanak. A Frakció Esze elkomorult, mert azonnal eszébe jutott a Nagy Októberi Kudarc-Sorozat, amikor megígérték a mindennapos nagygyűlések állandósítását, amelyet azután azért kellett sürgősen elfeledni, mert belefulladtak a teljes érdektelenségbe. Ekkor, a legjobb pillanatban érkezett meg a Frakció Lakatosa, akit már hetek óta gyötört a gond: hogyan adhatna tovább a cége raktárában felgyűlt, fölöslegessé vált csavarkulcskészleten. (Ő egyébként nem mondható sikertelen üzletembernek, az ősz folyamán már jelentős haszonnal szabadult meg évek óta eladhatatlan vekkerkészletétől, akkor is eljátszva a polgári engedetlenség Kellékesének szerepét.)

A siker minden elképzelést felülmúló volt. Nemcsak a tévék, nemcsak a külföldi hírügynökségek érdeklődtek a Kerítésbontás után, hanem egyre-másra alakultak meg (vagy újjá) a vidéki Polgári Kerítésbontó Körök (PKK-k); régen nem tapasztalt társadalmi aktivitás vette kezdetét. A Lakatos cége nem győzte a megújuló utánrendelések tömegét kielégíteni, Ukrajnából és Romániából kellett hatalmas mennyiségű csavarkulcsszállítmányokat importálni. Az ország minden pontján lelkes kerítésdöngetők szedték darabokra az összes elképzelhető fém-, fa-, kő- és egyéb birtokhatárokat.

Magyarország - Nyitott ország! - ez az új jelszó kapott spontán módon lábra. Újfent sikerült kivívnunk a CNN és a BBC érdeklődését. A külvilág némi hitetlenkedéssel vegyes csodálattal szemlélte a magyarok legújabb forradalmát, s nem győzték újból és újból biztosítani újdonsült európai uniós társukat arról, hogy nem ragaszkodnának e gyorsan kialakult szokások összeurópai mintává emeléséhez. Lázas és folyamatos uniós vezetői konzultációk sorozata kezdődött el annak érdekében, hogyan lehetne megakadályozni e legújabb magyar őrület futótűzszerű elterjedését. A Frakció Eszének felajánlották, hogy legyen az Unió Kerítésügyi Biztosa, s ezáltal az egyesült kontinens kormányának a tagja - cserében ígérje meg, hogy kordában tartja mozgalmát, és mindent megtesz annak érdekében, hogy hungaricumként, egyfajta nemzeti sajátosságként, nemzeti korlátok közé kerüljön e törekvés. Az egyezség végül a vártnál gyorsabban született meg. Az Ész el volt ragadtatva attól, hogy a Mozgalom külföldi szakértőjeként soha nem remélt nemzetközi presztízshez jutott. A megígért önkorlátozásra fütyülve Dublintól Iraklionig, Farótól Uppsaláig tarthatta híveivel a helyszíni bemutatókat.

Közben itthon is szaporodtak a gondok. A mozgalom alábbhagyott, mivel nem akadt már egyetlen lebontható kerítés sem, a felbuzdult körök már a lakásokban bent felejtett spanyolfalak után indítottak - vegyes visszhangokat kiváltó - hajtóvadászatokat. Újból kérdéssé vált: mit csináljon a frakció, ha kivonul - és tartósan kinn is kell maradnia? A Pr-felelősnek - aki egykoron részt vett egy több hónapig tartó médiatanfolyamon - eszébe jutott a megoldás: kutya és gyerek... ez mindig bejön, az Oscar-díjakat is e szerint osztják.

Másnap már feszített ütemterv szerint dolgozott a Vezetés. Minden olyan esetben, amikor a frakció kivonul, azonnal kétfelé válnak. Az egyik csoport a Kossuth tér környékén található három-négy játszóteret szállja meg, hintáztatja a gyerekeket, homokozik velük, bújócskáznak az Olimpiai park melletti bokrokban, s megtanítják a legújabb korosztályokat is a gyors ki- és bevonulások legtitkosabb fortélyaira. (Az első próbálkozások olyannyira sikeresek lettek, hogy folyamatos gyermekküldöttségek vonultak a Ház elé, követelni a miniszterelnök mind gyakoribb megszólalását.)

A másik csoport a kutyasétáltatók mellé szegődött. Végig a rakpart hosszában, minden egyes eb mellé szakképzett alkotmányjogi, környezetvédelmi, emberjogi és költségvetési felelős jutott. A kutyasétáltatók elájultak a boldogságtól, valamennyi korábbi jogvitájuk az arra járó védtelen és véletlen sétálókkal váratlan szakmai és politikai megerősítést kapott. A megszokott kutyaneveket pillanatok alatt felváltották a kedvenc politikusokról történő elnevezések. A kereskedelmi televíziók tapsikoltak, minden áldott estére kész műsorral szolgált nekik a frakció.

Tavasz végére rendeződtek a sorok. Valamennyi frakciótag megtalálta a számára leginkább vonzó tevékenységet, a Párt népszerűsége korábban soha nem tapasztalt magasságokat ért el. Ám egy napon a Frakció Esze azt üzente, hogy be kellene jönniük a Házba, mert benn is fontos munka várna rájuk. Meglepődve kellett tapasztalnia, hogy egyetlen tag sem tért vissza. Nagyon jól, mi több, boldogan elvoltak a környező sétányokon, kutyafuttatókon, játszótereken, és egyáltalán nem kívánkoztak vissza az ülésterembe.

2007. február 6.

Kéri László
legolvasottabb cikkei

Kéri László
legfrissebb cikkei

Kéri László összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2025/18 • VIII. 27. – IX. 9.

Orbán repülőről is megtekintette, elkészült-e már a hatvanpusztai félkész mezőgazdasági üzem! Para-Kovács Imre: A lán ugrani készül, avagy az oroszok akkor fosztogatnak és erőszakolnak Ukrajnában, ha azt Szijjártó már megbeszélte Lavrovval Váncsa István a falvak kedvenc időtöltéséről: a kocsmák előtti mocskosfideszezésről Smuzewitz Ilona megtudta: úgy pótolják az orvosokat, hogy minden vajúdó kismama kezét egy vízvezeték-szerelő fogja majd Farkasházy Tivadar nem érti, a kormány miért tudta azonnal, kik gyújtották fel a kárpátaljai templomot, és most miért nem tudta Sulyok, kik bombázták Munkácsot? Havas Henrik egy Semjén Zsolt kezében tartott Bibliára esküdött, hogy hallgat Dési János Kőszeg Ferenccel beszélgetett az ügynökök elöli futásról és a Pride-sétáról Selmeczi Tibor Mészáros Lőrinc nyomdokain: gázszerelésbe kezdett egy vécépumpával Verebes István galériája, avagy a sértődött ellenzéktől a Fidesz utolsó órájáig A Heti Kamu kioknyomozta, hogy a NER-elit tihanyi, luxusnyaralónak tűnő gyümölcsfeldolgozói mellett nem úszómedencék épültek, hanem feszített víztükrű cefrekádak

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.