Légiparádé

Uj Péter
2005. 08. 31. · Hócipő 2005/18
- Minden egységnek. Megromlott Szellő István házassága! Ismétlem: megromlott Szellő István házassága! - recsegte a rádió.

- A kurva életbe - gondoltam, mint Farkas Antal és Harsányi Gábor az Indul a bakterházban, amikor meglátták a gombócokkal teletűzdelt szuronyokat, belekapaszkodtam a jegesmedveszőr borítású bakelitkormányba, kinyomtam a kuplungot, és egy kézifékes kanyarral befordultam a Kígyó utcába. Csak úgy repkedtek a V12-es, napfénytetős, füstüveges szolgálati Barkas előtt a Flair kerti bútorok, a sztriptíztáncosnő sziluettjét formázó megállítótáblák, kartonpapír Puhl Sándorok és az olasz középiskolás-csoportok. Csak egy terrorista kinézetű alak kapaszkodott a krómozott román kengururácsba, és elkeseredett „Cséncsmáni! Cséncsmáni!” kiáltásokkal könyörgött az életéért, amikor száznegyvennel ráfordultam az alsó rakpartra, ahol már várt a Red Bull támogatásával Bessenyei Péter, a pilóta- és musicalszínész-fejedelem, és elkeseredett tiltakozásom ellenére elénekelte a Ha én gazdag lennék című népies műdalt, mire az idiotikus arckifejezést fölvett Szujó Zoltán tűnt elő egy közelben telepített Toi-Toi mobil vécéből, és azt ordítozta a tőle másfél méterre álló operatőr kamerájába, hogy „Látják, ugyanolyan papírt használnak, mint a Forma-1-ben!!! Ugyanolyan papírt használnak, mint a Forma-1-ben!!!”, a láthatóan extázisba esett riporter azzal arcához emelt egy Crepto-gurigát, és szagolgatta, rágta, beletekerte magát, amíg a kiérkező biztonságiak földre nem kényszerítették óriási hangszóróból bömböltetett Palik László-felvételekkel.

Bessenyeivel azonnal felszálltunk, mert néhány óra múlva Kínában kellett lennem, mégpedig Szecsuán tartományban, nem azért, hogy nátrium-glutanáttal és keményítővel turbózott csípős marhahúscafatokat egyek, hanem mert a közelben Hadas Kriszta fölfedezte Kulcsár Attila gyermekkori fölfújható lovas szobrát.

Amire odaértünk, a riporternő (vö: Riport Ernő; courtesy of Harsányi Levente & Kisvári Ferenc, 2004) és a szobor szőrén-szálán eltűnt, helyettük az R-GO kongói gidája várt, és búcsúcédulákat árult kínai Marilyn Manson-rajongóknak. A gida kissé riadtnak tűnt, amikor odaléptem hozzá, frissen borotvált fejjel, bomberdzsekiben és Marten’s-bakancsban, annyit sikerült kivernem belőle a nálam lévő öt és fél kilós füstölt lazaccal, hogy Kulcsár fölfújható lovas szobrát ausztráliai magyar zsidók vitték el, mielőtt még leszakad valami fentről, mert Ausztráliában, valamelyik istenverte sivatag valamelyik elhagyott bányájában fölfedeztek egy még föltáratlan nyilaslelőhelyet, ahonnét legalább havi két, máig harcoló magyar szálasista kitermelését remélik a szakemberek, hamarosan a helyszínre utazik maga Bácsfi Diána is, aki nagyobb mennyiségű gázálarctáskát, turkálós német katonazubbonyt, metálos pólót és idióta bölcsészszemüveget ígért a rászoruló idős nyilasoknak, és egy arab televíziónak nyilatkozott a mohácsi vész jogszerűségéről.

Mindeközben Lendvai Ildikó - és, be kell vallanom, erről mit sem sejtettünk - sűrű elfoglaltsága ellenére maga vezette háztartását, és talán túl sok népi írót olvasott ahhoz, hogy takarítónőt fogadjon.

- Vörös riadó! Ada és Timo előbbre hozták esküvőjük időpontját! Ismétlem: Ada és Timo előbbre hozták esküvőjük időpontját! - szólt újra a rádió, mire én alaposan hátbavágtam Bessenyei Pétert, hogy „azér’ az nagy szopó lenne, ha kulturáisan leégnénk a tűzijátékkal, vagy esetleg céltalanul sodródnánk az államadósság örvényében fuldokolva”, tehát húzzunk haza gyorsan, mielőtt még Szili Katalin megfogalmaz egy korszerű nemzetpolitikát.

A derék repülős és magyarnóta-énekes azzal alászedte a botkormányt, hosszan integettünk a feltűnően barátságos helyieknek Caramel gerincműtét előtti röntgenfelvételivel, aztán egy szép dugóhúzóval lezuhantunk, mert mindent végiggondolva, ez tűnt a legjobb megoldásnak.

A füstölgő roncsok között nemesfémek és Szellő István megromlott házassága után kutató helyi hajléktalanok még hallották rádióból: - Anyjának ítélték Mehmet Karcsikát! Ismétlem: anyjának ítélték Mehmet Karcsikát!
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/12  •  VI. 3. – VI. 16.
Para-Kovács Imre: a történelmet hidraulikus emelővel és kokárdával tanító Czinyiné kinevezése a Védvonal élére jól jelzi, mennyire gondolják komolyan Smuzewitz Ilona: Sulyok nem mond le, hiszen ő együttműködésben verhetetlen, ezért tették oda, nem ő tehet róla, hogy közben változott a kormányfő Farkasházy Tivadar Hont András ezer forintjáról, amit az 500 millió mellé kapott adományként Havas Henrik végigveszi Orbánnal, mihez kezdjenek a légiósok nélkül kiüresedő felcsúti stadionnal Váncsa István a szurkolók kétlaki életéről, és a győzelmet követően Párizsban kitört forradalomról Dési János szerint ha a leköszönő kormány tagjai tegeződve kérnek számon egy új minisztert, akkor azt miért nem egy lakatlan szigetről tehetik csak? Juszt László furcsállja, hogy pont a diktatúra megszűnése döntötte be az egyetlen ellenzéki napilapot A Heti Kamu megtudta, hogy Balog püspök azért lobbizott ea kegyelem megadásáért, mert rollerezve őt is leterítette egy vérnyúl és napokig azt se tudta, mit csinál! Selmeczi Tibor alig várja, hogy Tóth Gabi együtt lépjen fel Sulyok Tamással egy búcsúban.
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.