Néhány másodpercre

Andrassew Iván
2010. 06. 04. · Hócipő 2008/12
Az ember fogja magát, elmegy a boltba, nézelődik, mi mindent lehet kapni, mit mennyiért. Nem talál semmi olyat, ami megigézné. Átmegy a zöldségeshez. Na, ott már van alma például. Szép, kerek, ívesen lehet dobni, de állagát tekintve nem igazán jó. Lehetne használni, de vagy túl nagy, vagy túl kemény. Üt, de nem aláz meg. A paradicsom is túl kemény. Üvegházi még. Az ember megyeget a polcok között, aztán érzi, hogy valami megigézi. Szép. Egyszerűen szép. Nem lehet nem nézni. Mint tárgy is gyönyörű, ha jobban megnézzük. Ha az ember tanult, netán mérnökséget, és ráadásul még valami művészettörténetet, pláne filozófiát is hallgatott, akkor tudja, hogy a küllemében az aranymetszéstől olyan gyönyörű. De mérnöki szempontból is a teremtés egyik legtökéletesebb darabja. Például ha négyet lerakunk, úgy, hogy mindegyik megálljon, és mind a négy tetejére, a csúcsára, vagy hogy is mondjam, ráteszünk egy deszkát, akkor arra a deszkára akár rá is állhatunk. Ez az építmény nem fog berogyni alattunk, mert egyszerűen tökéletes.

Azért lett ilyen, hogy védje az életet, ami a mészhéj és a hártya alatt a megtermékenyített petesejtben fejlődik. Meleg hatására. Ahhoz úgy jut, hogy egy kotyogó, tollas jószág ráül. Ezt akkor teszi, ha összetojik egy fészekaljáravalót, kotlani kezd, aztán pakolgatja, forgatja, melegíti őket, olyan huszonegy napon át. Közben meg lehet nézni gyertyánál vagy villanykörte előtt, hogy miképpen nő benne a csirke. Jó megfogni olyankor, nagyon finom meleget áraszt. Csak vigyázni kell, nehogy kihűljön, mert akkor elpusztul benne az a kicsi állat. Ha türelmesek vagyunk, figyeljük a hangokat is, amelyek a héj alól jönnek, csipogást hallunk, aztán, de csak tényleg akkor, ha nagy szerencsénk van, még azt is láthatjuk, amikor egyszercsak megreped, aztán föltörik a héj, és kiküzdi magát belőle, alóla egy kicsi madár. Először még nedves, aztán pihés lesz - sárga vagy fekete -, amikor megszárad. Annyira kedves az a kicsi madár, hogy az ember elérzékenyül. Vigyázni kell, nehogy a kotlós odacsípjen, ha a kezünkbe vesszük. Végül is az anyja, védi. Ha elválasztjuk a csirkét az anyjától, arra vigyázzunk, hogy soha ne tartsuk egyedül. Nem bírják a magányt. Elpusztulnak tőle. Igazán hangulatos, ha téli esetén a falusi konyhában egy véka alá tesszük a kotlóst, hogy a jó házmelegben biztosan életben maradjanak a csirkék. Semmihez sem hasonlíthatók azok a hangok, amik a véka alól jönnek. Aki gyerekkorában hallja, lelkében mindig falusi marad.

A tojást, amiről beszélek, sok mindenre lehet használni. Lehet lágyan és keményen fogyasztani, ha héjában főzzük. Lehet rántotta belőle. Sütéshez, főzéshez annyiféle módon használhatjuk, hogy nem is részletezem, mert ezer óra kellene ahhoz. A sárgája nyersen kikeverve is ehető, bár nem kedveli mindenki. De lehet belőle például likőrt készíteni. Valamilyen ismeretlen oknál fogva gyerekkoromban kaptunk néha egy-egy kupicával. Aztán a tojást arra is lehet használni, hogy festékekbe keverjük - bár ez már nem divat. A héját konzervatív gyerekorvosok és védőnők porrá töretik a kismamákkal, megetettetik a csecsemőkkel, hogy erősödjenek a csontjaik. A jó sorsra érdemes, csodálatos tojás a termékenység szimbóluma, különösen húsvét idején, amikor nem a tyúk, hanem a nyuszi tojja.

Az ember megveszi a tojást. Néha egy dobozzal, néha csak hármat. Attól függ, mire akarja használni.

Az utóbbi években rendeltetésszerű használata és a vele való természetközeli viszony átalakult. Legfőképpen dobálásra használjuk. Kitűnően alkalmas főpolgármesterek, miniszterelnökök és egyéb, alacsonyabb rangú politikusok, valamint szovjet hősi emlékművek ünnepi megalázására. Hosszú évekig azt gondoltuk, hogy csak a bunkó csőcselék legaljasabb tagjai és hibbant nyugdíjasok képesek ilyesmire. Hogy bekerüljenek a tévébe. Pár napja azonban kiderült, hogy jó kinézetű, angolul jól beszélő, nyilván művelt egyetemista is a zsebébe teheti. És ha eléggé befolyásos, eléggé gazdag, eléggé médiatényező emberre dobja, akkor bekerülhet a CNN-be is. Néhány másodpercre. Magyarország dicsőségére. Lehet, hogy megbüntetik rendzavarásért. De természetgyalázásért biztosan nem.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/5  •  II. 28. – III. 12.
Para-Kovács Imre: a magyarság egyetlen reménye, ha Lévai Anikó beadja a válópert Váncsa István szerint egy megállíthatatlanul zokogó köztársasági elnök kicsit hülyén venné ki magát Smuzewitz Ilona: Ne mondják meg a magyar embereknek, hogyan éljenek, a magyar emberek se mondják meg másoknak, hogyan éljenek, bár eleve nem beszélnek nyelveket Farkasházy Tivadar: Kegyelmi időszak, avagy két hét krónikája Magyartól százötvenezer magyarig Havas Henrik Orbánnal elemzi a miniszterelnök évértékelőjét Dési János: mit tehet róla az, aki tanácsokat ad, hogy mi lesz belőle, ha megfogadják őket? Lendvai Ildikó nehezen képzeli el a tütübe öltözött Orbán Viktort Verebes István újabb Örkényiádái Selmeczi Tibor lejárt szavatosságú mikuláscsomagot talált a nyomtatójában A Heti Kamu megtudta a közmédiából, hogy több százezeres tömeg érdeklődött a Hősök terén a miniszterelnök évértékelője iránt!
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.