Last Minute Bécsbe (Németország - Törökország 3:2)

Ürmös Zsolt
2008. 06. 26.
Mottó: Valamikor ezt a játékot mi is játszottuk.

Két csapat találkozott Baselben. Az egyik a „vérprofi”, akik viszonylag sima meccsen intézték el az egyik nagy favoritnak tartott Portugáliát. A másik a „fanatikus”, akik az EB legizgalmasabb végjátékában, a hosszabbítás hosszabbításában egyenlítve küldték haza, a még most is csodálkozó horvátokat.

De melyik csapat kerül be a bécsi döntőbe? A török tizenegy, amelyet hihetetlen sérülési és eltiltási hullám súlyt, és inkább nevezhetnénk török tizennégynek (Összesen ennyi hadra fogható játékosa maradt Terimnek). Vagy a német, ahol mindenki 100 százalékos, de annyira szürke a csapat, hogy egy Schweinsteiger viszi őket a hátán? A félholdasok ezen az EB-n már háromszor csodát tettek. A svájciak, a csehek, és a horvátok ellen is „Last Minute” góllal jutottak tovább. De mennyi ebből a szerencse, és mennyi a fanatizmus? Mennyit tulajdoníthatunk Terim mesternek (TERIMnátornak) és mennyit Fortunának? Puhl Sándor szerint a horvátoknak az utolsó előtti percben megszerzett góljuk után “ki kellett volna harapniuk a labdát”. Valószínűleg az volt a gond, hogy a labda nem fért be Bilicsék szájába.


- Én csak hoztam az Arsenalos formámat!

A török menetelés a svájc elleni csoportmeccsel kezdődött, ahol a félholdasok 1-0-ról fordítottak a 93. percben. A svájciak elleni feltámadást még ráfoghatjuk Fortuna és az eső számlájára. A törökök jobban játszanak a vizes pályán, valószínűleg vízágyút is többet láttak, mint a békés svájciak. De aztán ezek a fránya törökök a csehek elleni meccset is a sírból hozták vissza. Ráadásul ott kétgólos hátrányt dolgoztak le az utolsó negyedórában. Olyan ez, mint az a szkander játékos, aki direkt élvezettel hagyja, hogy az ellenfele már-már lenyomja a karját, de aztán, amikor az ellenfele már izzadó homlokkal és remegő kézzel próbálja a maradék két milimétert is bedolgozni, egy laza mozdulattal támadást indít és odapréseli az ellenfél kezét az asztalhoz. A törökök így focizank! És szerintem még élvezik is!

A horvát meccs ennek volt egyik legeklatánsabb példája. Gondoljunk bele! A hosszabbítás utolsó előtti percében lőtt gólra a hosszabbítás hosszabbításában válaszolni olyan, mint ha egy maratoni szkanderparti 3. órájában a már-már teljesen veszett helyzetből a karunkat egy mozdulatal visszanyomjuk, ellenfelünk izzadságtól vörös szemébe mosolygunk, és megkérdezzük tőle: „Csak ennyit tudsz?”. És persze, hogy ilyenkor az ellenfél mentálisan feleadja, és a következő pillanatban már az asztalon is pihen a kacsója. A törökök pontosan így intézték el a horvátokat, valahogy úgy, ahogy annak idején Európa nagy részét is elfoglalták. Csak ezt most „ Last Minute”-nak hívják.


- Huszadik perc? Miért nem szóltatok, hogy még várjak?

A török csapat olyan, mint egy jó gyros, amikor minden megy bele. Csak az a baj, hogy ebben a gyrosban Emre a csípős szósz, Nihat a joghurtos öntet, Tuncaj a paradicsom, Servet pedig a hús. És most Fatih Terim konyhájában elfogytak a hozzávalók. Már pedig a pita magában nagyon száraz tud lenni.


- Mit tehettünk volna többet? Mi csak 14-en voltunk!

Persze a meccs toronymagas esélyesei a németek voltak. És mi, az 54-es berni VB döntő óta már kívülről fújjuk a foci első számú szabályát: „A labdarúgó mérkőzésen két csapat játszik egymás ellen, és mindig a németek győznek.”.


- Nana, még itt vagyunk!

A kezdőcsapatokat megnézve örömmel nyugtázom, hogy az előzetes hírekkel szemben sem a cserekapus cseréje Tolga, sem Fatih Terim nincs a kezdő 11-ben. Gundi tíz percig magyarázza, hogyan áll fel a törökök tartalékos kezdőcsapata, de ő maga sem érti igazán... A 8. percben már a második török helyzetet jegyezhetjük fel. Aztán Kazim leporolja a német felsőlécet, majd Semih mellé gurít, majd megtörténik a csoda! A cseh söröző nevű U. Boral, egy „felsőléces” passzból beveszi a német kaput. 1-0! Nem örülhetnek sokáig, mert öt perccel később a német csapat egyenlít. A T-2000-es terminátor modell, Schweinsteiger avatja fel Rüstü kapuját. 1-1.


- Hé! De hát feldobtam magam! Semmi?

A szünetben Zelinka Ildikóék keresik a német csapat vergődésének okát. A második félidő egy igazi „Képtelen képregény”, Zelinka és vendégei főszereplésével telik. A közvetítés a 80-as évek nyugati focimeccs adásaihoz hasonlatos, ahol vagy a kép maradt le, vagy a hang, vagy mind a kettő egyszerre. A játékrészt a németek kezdik jobban. Úgy néz ki, most már a félidő kezdetén a pályán vannak, és egy be nem fújt tizenhatos közeli tötök szabálytalanság is borzolja kicsit a kedélyeket. Aztán se kép se hang, csak Bánfi „Hajszesz” János mosolyog. Majd Gundi megpróbál Szepesit játszani. Becsukom a szemem, és próbálom elképzelni mi történhet Baselban... Szerencsére visszajön a kép, nem késtünk le semmiről. Állítólag elég jó a meccs, kár, hogy mi nem sokat látunk az egészből, mert újra elmegy a kép, és sikeresen lemaradunk a németek vezetőgóljáról. 2-1.


- És a német csapat megszerzi a vezetést!

Aztán újabb csoda történik Bernben, Fatih Terim cserél! Rögtön kettőt is! Szerencsére nem a gyúrót és a csapatorvost hozza be... Majd négy perccel a vége előtt, a 86. percben, már láthatjuk, ahogy a török betyár Sabri Jóska passzából Semih egyenlít! Lahm kap egy kötényt, majd Lehmann egy potyát. 2-2! Dejavu érzésem van. Mintha ilyet már átéltem volna, ezen az EB-n vagy háromszor... Neo erre mondaná, hiba a Mátrixban. A törökök újra fordítanak? Nem! Lehet hogy három a török igazság, de náluk nincs ráadás. Ezen az estén Baselban ugyanis a németek a törökök! Lahm a mérkőzés 90. percében megszerzi a győztes gólt a Nationalelfnek.


- Most nem a törököké volt az utolsó szó!

Egy igazán izgalmas, és változatos összecsapáson a német válogatott kvalifikálta magát a bécsi döntőbe. Hogy ez a Last Minute utazás mire lesz elég? Reménykedjenek a németek, hogy a döntő másik részvevője nem All Inclusive utazik...
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/7  •  III. 27. – IV. 9.
Zsidólakást, zsidóbútort másnapra a filoszemitának: kilenc oldalon foglalkozunk több, mint kéttucat dokumentumot bemutatva azzal, hogyan igényelt zsidólakást és zsidóbútorokat Sulyok Tamás államelnök, általa filoszemitának nevezett apja, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt akkori megyevezetője. Para-Kovács Imre gondolkodóba esett, megnyomja-e az Enter-gombot a 100 Millió dolláros jacht, Megrendelem felirat alatt Váncsa István a Brüsszel elfoglalását követő diadalmenet terveiről Smuzewitz Ilona: a Petőfit megölő Ukránokról és a magyar szuterenitást veszélyeztető kiskereskedelemről Farkasházy Tivadar: szerint inkább a köztársaság tartozik ma már a családi legendáriumba Havas Henrik megtudta, hogyan nevezték a budoárt Felcsúton a miniszterelnök úr gyermekkorában Dési János: kétféle diktatúra létezik: az egyikben Jancsó csinál filmeket, meg Makk Károly, meg Sándor Pál, a másikban meg Philip Verebes István újabb Örkényiádái Nagy Bandó András: Diktakrácia a demokratúrában A Heti Kamu megtudta: a Temuról rendelte a kormány azt az ázsiai huszárlegényt, aki a Nemzeti Múzeum lépcsőjén énekelt
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.