Savazni szeretnék

Bartus László
2014. 03. 05. · Hócipő 2014/05
Tisztelt New York-i Főkonzulátus!

Alulírott Rabsic Dezső, egykori Dewey Ramsey, 3452 Broad Street Columbus (Ohio) lakos, magyar-amerikai kettős állampolgár, azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy a választási regisztrációt lehetővé tenni szíveskedjenek számomra. Magyarországon is próbálkoztam, de ott nyelvi akadályokba ütköztem. A honosítottak Semjén Zsolt által szervezett nyelvi kurzusát hiába végeztem el „Turul” fokozattal, nem sikerült tökéletesen elsajátítanom az általam mélyen tisztelt magyar nyelvet. Amikor azt mondtam, „savazni szeretnék”, a kezembe nyomtak egy kis üveget, és elküldtek a Fidesz székházához.

Talán az okozta a problémát, hogy a nyelvtanfolyamon elsajátított Halotti Beszédben nem volt sok „sz” betű. Azt hittem, hogy az „isa por és homu vogymuk” kezdetű sorban minden, általam mélyen tisztelt magyar betű benne van. Nem tudtam, hogy a „z” betűknek ilyen jelentőségük van a világ ősnyelvében. Az „s” betűk előtt már jól ejtem őket, azt például elsőre megtanultam, hogy „zsidó”, mert azt sokat hallottam. Ebben sokat segített az Ómagyar Mária-siralomnak az a sora is, amelyen a kiejtést gyakoroltuk: „Zsidó, mit tész törvénytelen! Fiam mert hal, bűntelen.” De attól tartok, most már nem csak nyelvi akadályok állnak annak útjában, hogy a Fideszre szavazzak. Attól tartok, elveszítem a magyar állampolgárságomat, mivel a magyar állampolgárságért ígéretet tettem, hogy nem leszek gyarmat.

A baj azzal kezdődött, hogy trafikot szerettem volna nyitni Hódmezővásárhelyen, mert úgy éreztem, talán azért írnak ki pályázatot, mert nincs elég jelentkező. Amerikában az nyit trafikot, aki akar. Ki akartam segíteni az új hazámat. Most már azt is tudom, hogy nem kellett volna egy vidéki vasútvonal felújítására sem jelentkeznem az amerikai találmányommal, amelynek segítségével a teljes felújítás a tizedébe került volna. A pályázatot a Közgép nyerte el egy sokkal jobb, húszmilliárddal drágább ajánlattal. A pályázatom benyújtása utáni házkutatásban lefoglalt eszközeimet egy eredeti Puskásmez kivételével maradéktalanul visszakaptam, boldoggá tesz, hogy a mez a felcsúti stadiont díszíti majd. Ezzel azonban állandó magyar lakcímet szereztem, és mivel munkát nem kaptam, az Igen Tisztelt Polgármester Úr földjén elnyert közmunkát viszont a derekam miatt nem bírtam, Angliába mentem mosogatni honfitársaimmal együtt.

Ezzel viszont elveszítettem az eddigi „határon túli magyar” státuszomat, és „külföldön élő magyar” lettem. Ebben számomra a legnagyobb veszteség, hogy ettől kezdve nem kaptam a miniszterelnök úr fényképes leveleit, amelyeket egy dossziéban gyűjtöttem, és amellyel kapcsolatban a Terrorelhárító Központ Igen Tisztelt Munkatársai ki is hallgattak a szándékaimat illetően. Sajnálom azt is, hogy nem tudtam Németh Zsolt képviselő úr sajtótájékoztatójának megfelelni. Nem ment a próbán a „mit sütsz, kis Szűcs”. A „rezsi” szót ki tudtam mondani, mert az olyan, mint a „zsidó”, de a „szavazást” megint „savazásnak” mondtam, ami félreérthető lett volna. Ezért át kellett írni a meghívókat „Dezső bácsiról” „Matyi bácsira”.

Nem akarom az Igen Tisztelt Főkonzulátust megbántani, de mintha az lenne az érzésem, hogy nem akarják, hogy zavazzak (savazzak?), pedig erre engem személyesen az általam mélyen tisztelt Igen Tisztelt Miniszterelnök úr kért fel, amikor még nem „külföldön élő”, hanem „határon túli magyar” voltam. A regisztráción egy hónapja dolgozom sikertelenül, most arról értesítettek, hogy a választ a Hódmezővásárhelyen felejtett lakcímemre küldték meg. Ezért Magyarországra kellene utaznom, majd vissza, hogy aztán a tőlem hasonló távolságban levő Londonban szavazhassak. Megfordult a fejemben az is, hogy mi lenne, ha akkor már maradnék inkább Hódmezővásárhelyen szavazni/ savazni. Ám azt nem lehet, mert már a közmunkára sem vagyok jogosult, lakásom már nincs, csak lakcímem, hajléktalanként viszont nem foglalhatom el a közterületet az általam mélyen tisztelt, munkával és lakással bíró honfitársam elől.

Megszüntetném a hódmezővásárhelyi lakcímet, de ahhoz szintén Hódmezővásárhelyre kellene utaznom. A lakcímkártyán levő nevemet nem fogadja el a rendszer. Sokat esik itt az eső, hiányzik Ohio. Arra gondoltam, hogy mégiscsak visszamennék Amerikába, ha ezzel nem bántom meg az Igen Tisztelt Miniszterelnök Urat. Szeretnék regisztrálni New Yorkban, ott ismernek engem. A helyzet az, hogy ahol most lakom Angliában, onnan könnyebben eljutok New Yorkba, mint akár Londonba, akár Hód mezővásárhelyre. Szerettem volna beilleszkedni új hazámba, a rezsicsökkentésnek is örültem, bár miután nincs lakásom, rezsim sincs, de ha lenne, akkor a rezsim kevesebb lenne, és én már ennek is örülök. De ha lehetne, most már szeretném elveszíteni a magyarországi lakcímemet. Hogyan lehetnék újra inkább határon túli magyar?

Bevallom az Igen Tisztelt Főkonzulátusnak, hogy lelkifurdalásom van, árulónak érzem magam. Megfújtam volna a kürtöt, és nyergeltem volna, de egyre kisebb esélyét látom, hogy szavazhassak a rezsicsökkentésre. Pedig a szavazatomra nagy szükség lenne, mert azt látom, hogy az összes mosogató honfitársam a gyarmatosítókra akar szavazni. Azok már mindenre képesek, hogy elárulják a hazát, én pedig nem tudom, hogyan tudnám megmenteni. Ohióban könnyebb volt. Ezért néha már az a gondolat is megfordult a fejemben, hogy esetleg a mélyen tisztelt magyar állampolgárságomról is lemondok, mert lelkiismeretes ember lévén képtelen vagyok állampolgári kötelezettségeimnek eleget tenni. Ha levélben szavazhatnék, akkor minden könnyebb lenne. De azzal, hogy van egy bejelentett lakcímem Magyarországon, olyan utazásokat kellene megtennem a szavazás érdekében, mint Julianus barátnak.

Honfitársaim egy része nagyon támogatja a kettős állampolgárságot. A magyar mellé szeretne egy másikat. Írtam is az Igen Tisztelt Semjén Zsolt Úrnak egy levelet, hogy ne csak a külföldi emberek lehessenek magyar állampolgárok, hanem a magyar állampolgárok is kaphassanak külföldi állampolgárságot. Ezt kellene elintézni, mert akkor feladhatnák a magyarországi lakcímeiket, és levélben szavazhatnának az Igen Tisztelt Miniszterelnök Úrra. Sokkal jobb lenne, ha ezt Semjén Úr intézné el, mert az a tapasztalatom, hogy akik maguk szerzik meg a külföldi állampolgárságot, azok azonnal le is adják a magyart. Ezért én felelősségre vontam egy magyar honfitársamat, aki azt mondta, azért adja vissza, hogy jusson másoknak. De nem vagyok biztos abban, hogy az igazat mondta. Lehet, hogy csak máshol könnyebb szavazni.

Arra kérem az Igen Tisztelt Főkonzulátust, semmisítse meg a magyarországi lakcímemet, vegyen fel a határon túli magyarok névjegyzékébe, hogy levélben szavazhassak. A posta közelebb van, mint London vagy New York. De ha ez sehogy sem lehetséges, akkor csak húzzanak be egy strigulát az Igen Tisztelt Miniszterelnök Úr neve mellé a nevemben. Vagy ha úgyis behúzták volna, írják oda Rabsic Dezső nevét. A jelenlegi rendszer tökéletesítése úgyis az lenne, ha a névjegyzéken elosztanák a szavazatokat: kétharmad ide, egyharmad oda, és megspórolnánk az útiköltséget.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/10  •  V. 8. – V. 21.
Para-Kovács Imre: elkényelmesedtek Rogán biorobotjai, 17 éves lányokat megfélemlíteni nem ugyanaz, mint a Debrecen főterét is megtöltő, áradó Tiszát Váncsa István: aggódik, hogy a hazánkba látogató Hszi Csin-pinget el ne lopják a civilszervezetek Smuzewitz Ilona: 20 éve az uniós csatlakozáskor azt ígérték a magyaroknak, hogy nyithatnak cukrászdát Bécsben, de csak működésképtelen időkerék lett belőle Farkasházy Tivadar: Győzikének annyira bejött a fideszesedés, hogy talán még NAV-elnököt is csinálnak belőle Havas Henrik fültanúja volt, ahogy Kósa Lajos megfejti Magyar Pétert Nagy Bandó: Mit csinál Áder háromfős titkársága? Halastavakkal tart kapcsolatot, hogy hol, mikor volt telepítés? Dési János megtudta: brit tudósok szerint van élet az Unión kívül is, azt, hogy milyen, most vizsgálják Verebes István újabb Örkényiádái Selmeczi Tibor megtudta, már akkora a gáz hazánkban, hogy rövidesen koncessziót írnak ki rá A Heti Kamu megtudta, Mészáros Lőrinc és Várkonyi Andrea vásárolja fel a bolthálózatot, melynek új neve HázaSPÁR lesz!
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.