Egy félreértett nemzet

Para-Kovács Imre
2014. 09. 03. · Hócipő 2014/18
Ezúttal nem a magyarokról van szó, bár lehetne, mert a norvégok speciel megint félreértettek minket, nyilván direkt, de miniszteri szinten, és belebrekegnek a magyar munkaalapú demokráciába, ami egyébként nálunk azt jelenti, hogy csak az kap rendes munkát, aki Fidesz-tag vagy az szeretne lenni, valamint csak neki vannak demokratikus jogai. De most tényleg nem erről akarok beszélni, hanem konkrétan az oroszokról, akiket még jobban félreértenek, mint minket. Én biztos sírnék a helyükben a tehetetlenségtől, de bezzeg ezek a büszke szlávok nem, nem ejtenek egyetlen könnyet sem. Mondjuk, foglyot sem.

Szóval Európa (mínusz Magyarország, mert mi azért tudtuk, miről van itt szó) és az Egyesült Államok úgy értelmezte Ukrajna részleges (?) lerohanását, hogy Oroszország nem pepecsel autonóm területek kijelölésével, nem enklávézik, nem tárgyal, hanem azokat a területeket, ahol oroszok élnek, ahol oroszok jártak, illetve ahol orosz tulajdon fellelhető, nos, ezeket a helyeket megszállják, bekebelezik és pacifikálják.

Rettegj, feslett Co^te d’Azur!

Ennek nyilván semmi értelme, és természetesen Putyin nem is szándékozik ismételten lenyomni a fél világot, hanem egyszerűen szeretné átölelni legjobb barátjának vállát, de mozdulat közben mindig beüti a könyökét Ukrajnába. Szeretne közelebb húzódni, na!

Milyen borzasztó lehet. Képzeljük csak el, hogy kocsmában ülünk, a bárpultnál próbálunk sörözni, de köztünk és a csuprunk között fekszik egy madagaszkári pálmasodró, ami ugyan rendkívül aranyos rágcsáló, de lehetetlen mellette élvezni az estét. Ezért aztán – bármily édesen is alszik – kénytelenek vagyunk megzavarni álmát, felverni mintegy, és ezt követően minden rendben lesz. A Madagaszkári pálmasodrót majd szibériai pálmasodrónak hívják, de az is szép vidék, láttam a Natio­nal Geographicon. Majd sodor nádat, mint Derszu Uzala, elvégre a természetes kiválasztódás lényege az alkalmazkodás.

Azért vannak a szomszédunkban háborúk, mert a Magyarországgal nem határos nemzetek mind Magyarországgal határos nemzetek akarnak lenni, hogy legalább a centrális erőtér peremén lekucorodhassanak, és belélegezzék az illiberális demokrácia mámorító levegőjét. Olyanok ők, mint tévelygő gyermekek a fagyban, alig várják, hogy fényt lássanak, ami meleget és esetleG némi ételt, ágyat jelent.

Mi vagyunk ez a fény.

Bár ez így túlzás és szégyentelen öntömjénezés, mivel nem mi, mindannyian, hanem csak azok, akik messzebbre látnak, akik meghallották az idők és a vezér szavát, akik ugyan nem értik, de szeretik a dallamát. Ők a fény ezen világ sötétségében.

A fény nem lehet ellenzékben.

Illetve ehhez nagyon sötétnek kell lennie.

Látom magam előtt, ahogy Európa behorpad, mert az elveszett kis és nagy államok mind idegyűlnek melegedni és világosodni, ahogy mindenki kettős állampolgár akar majd lenni, francia-magyar, német-magyar és persze bissau-guineai-magyar. Csak az oroszok hamarabb kapcsoltak, istenem, sohasem voltak azok a szöszmötölős fajták. Öt kilométeres szakaszokra kell majd osztani a magyar határt, hogy mindannyian ideférjenek, csak a norvégoknak nem engedjük, mert ők – legalábbis politikai szinten – érdemtelenek arra, hogy Magyarország szomszédai lehessenek, eltűnnek majd, akár a hettiták, nyomuk nem marad, csak néhány üres fúrótorony, meg büdös bálnazsír a plázson. Mielőtt azonban letennék végleg holt nyelvüket, megtanulják, mit jelent a kiválasztott néppel szembeszállni. Mi vagyunk az Úristen kétharmada (Atya és Fiú). Szijjártó Péter világosan megmondta egyébként a norvég miniszternek, alig egy órával a Financial Timesban megjelent cikke után, hogy tisztelje Magyarországot, mert mi szabadítottuk fel Közép-Európát, most pedig felszabadítjuk a többi részét is, majd az eddig kimaradt kontinenseket. Hülye norvégok, magukra vessenek.

Az oroszok azonban már rohannak ölelő karjainkba, sapka nélkül a szeptemberi fagyban, szemük csillog, és egyetlen hatalmas jászolnak látják ezt a földet, ahol a kétharmad megszületett. Ők hozzák hozzá a lángos csillagot.

Jönnek az oroszok. És mennek is.

Nem lennék most alaszkai, jegyzem meg halkan, mert ott meg az a helyzet, hogy az egykori szerződésben találtak néhány homályos pontot, ami alapján érvénytelennek fogják nyilvánítani, és akkor összenő megint, ami összetartozik. A nagy Oroszország kovácsolta frigy, aminek mi vagyunk a centrális erőtere. Frigy Lada, bocs.

A kiválasztottság felelősség, tanítani fogjuk a nemzeteket, és kenyérrel, valamint sóval fogadjuk orosz nebulóinkat.

A magam részéről csak azt nem értem, hogy miért nem küldjük elébük a Békemenetet, mert akkor vagy visszacsatolnánk Kárpátalját, vagy végre miénk lenne Magyarország.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2023/7  •  III. 22. – IV. 4.
PARA + VÁNCSA + SMUZEWITZ + FARKASHÁZY + HAVAS + VEREBES + DÉSI + TRUNKÓ + SELMECZI + VFJ + ÜRMÖS + MARABU + BÉLABÁTYÓ + JELENSZKY + FENEKOVÁCS... Smuzewitz Ilona: Petfőy él, akkora, hogy hatalmas, avagy mitől kivan a magyar nemzet! Váncsa István: Feddhetetlen erkölcsiségű kormányzatunk és szentéletű nemzeti nagytőkéseink példamutatásának eredményeképp népünk morális színvonala az egekbe szökött Para-Kovács Imre: Mit szólt volna Orbán anyukája, ha fia a játszótérről egy tömeggyilkossal, egy operettnácival és egy paranoiás börtönőrrel állított volna haza? Farkasházy Tivadar: Ha Gulyás azt mondja, hogy a Föld lapos, és öt elefánt tartja a hátán, azt másnap 470 orgánum szajkózza Verebes István: nagy baj, hogy Orbán és munkatársai minden olyanban ügyesek, amiben ügyetlennek kéne lenniük Havas Henrik nem nyerte el a Szájer József Emlékdíjat Dési János: Áramütés a Kossuth téren A Heti Kamu megtudta, Petőfi után betiltják Csokonayt is, mert A reményhez című verse kormánypuccsot vetít előre
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.