Nyomja a frontokat…

Para-Kovács Imre

2004. 09. 29. · Hócipő 2004/20

Konokul tartja magát egy feltételezés, mondhatnám, elmélet, mely szerint a televíziókban élő emberek dolgoznak, akik - amikor nem dolgoznak éppen televíziókban - majdnem olyanok, mint a többiek, vannak ügyeik, bevásárolnak, zuhanyoznak, káromkodnak a dugóban, és családjuk körében múlatják az időt.

Ezen elmélet szélsőséges hívei egészen odáig merészkednek, hogy a tévékben alkalmazott élő emberek szabadidejükben ugyanúgy beszélnek, mint a nem tévékben dolgozó emberek.

Nyilvánvaló okokból a fenti gondolatkísérlet tarthatatlan és komolytalan: a televíziókban nem emberek dolgoznak, hanem genetikailag módosított, egy moncsicsi, valamint egy Ken típusú műanyag jószág fergeteges nászából lepárolt, kifejezetten a média számára kitenyésztett, agy nélküli létformák, gondosan beállított modorosságokkal, ostoba tekintettel, akiket a műsoridő lejártával egyszerűen kikapcsolnak, és bevonszolnak a raktárba, hogy ott várják meg a másnapi kezdést.

Épeszű ember nem feltételezheti, hogy az ATV vagy a Viasat3 vatta funkciójú telefonos vetélkedőit emberek vezetik, mert az emberek nem beszélnek, nem néznek, nem viselkednek így, különben már jóval a történelem felfedezése előtt kihaltak volna - szerencsére -, kell hozzáfűznöm rögtön. Az evolúció nem tűr meg ilyen kilengéseket, a kacsacsőrű emlős is csak azért maradhatott fenn az idők során, mert jól elbújt Ausztráliában, ahová csak késve érkezett meg a természetes kiválasztódás divatja. A televíziós személyiségek azonban szem előtt vannak, és az a tény, hogy a kiválasztódás pontos szikéje, az Úr haragja, vagy akármilyen más szelekciós csapás nem tünteti el őket a Föld színéről, egyértelműen bizonyítja, hogy nem részei az élet nagy körforgásának, nem lények, nem létezők.

Nyilvánvaló például, hogy a nagy kereskedelmi csatornákon elkövetett bakik gondos tervezés eredményeként kerülnek adásba, hogy a szilveszteri önalázó összeállításokban ne fordulhasson elő anyaghiány, mert akkor Sváby Andrásnak és Kolosi Péternek duettet kell énekelnie, ami részben kínos a szereplők számára, részben pedig évtizedekkel veti vissza az emberiség - már-már fejlődésnek nevezhető - menetelését a tökéletesség felé vezető úton.

Ebben a tudatban kapcsolgatok. Nem várok semmi jót, a nagy képernyős, 100 hertzes televízióm tökéletesen bevilágítja a szobát, fényében elviselhetőnek tűnik az élet, és mozgalmasnak az üresség, ami bensőmből kiszivárogva rohadt sivataggá változtat minden, bútorozva bérelt lakást. A hangot csak azért nem kapcsoltam ki, mert a macska szereti, ha beszélnek hozzá, én pedig már elmondtam neki mindent, amit érdekesnek találtam a nap során, beszéljen hozzá most már a Pálffy István - gondolom -, ivartalanítva van (mármint a macska, nem Pálffy István), nem várható tőle szélsőséges reakció.

A Magyar Televízió időjárás-jelentése következik, ősz közeleg, megint mondanak majd olyanokat, hogy front, amitől szegény megboldogult nagymamám mindig idegrohamot kapott, hogy évtizedekkel a második világháború után, ugyan, mi a francot keresnek a Kárpát-medencében mindenféle frontok, és nem viccelt, tényleg nem adatott meg neki, hogy hosszú élete során megbirkózzon ezzel a problémával - szóval frontok, meg ciklonok, magas nyomású izék, az egész mágikus lekvár, amikor hirtelen, legnagyobb elképedésemre, emberi hangot hallok felcsendülni, egy ember beszél, magánhangzói szétszakítják a nyafogás gondosan szőtt függönyét.

Reisz András időjárás-jelentése egészen elképesztő, messze a legszórakoztatóbb megnyilvánulása a televíziózásnak, amióta az Orion űrhajó kalandjai visszaszorultak a Filmmúzeumra. Beszéde valóságos, hangzói úgy söprik tisztára maguk körül a verbális teret, mintha cápákat engedtek volna a Palatinus klórozott vizébe egy álmos vasárnap délután. Ez a pasas önfeledten és ízesen nyomja a frontokat, ciklonokat, jogos magabiztossággal használja a médiából kiszorult hangokat, kiáll, és már jelenlétével is bizonyítja, hogy létezik egy másik valóság, hogy létezik valóság, vannak élő emberek a dobozban, nem feltétlenül kell bedőlni a propagandának, hogy alapfeltétel a képernyőre kerüléshez az agy jelentős részének eltávolítása, a személyiség teljes feladása, és a bevállalom rovatba beikszelt vetkőzés, adandó alkalommal orális szex.

Nagy felfedezés.

Kíváncsian várom, hogyan indul rá a bulvárgyalu.

Para-Kovács Imre
legolvasottabb cikkei

Para-Kovács Imre
legfrissebb cikkei

Para-Kovács Imre összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/10 • V. 6. – V. 19.

Para-Kovács Imre: Hankó nemzeti kulturális gyógyszerész vajon érti, hogy nem az a tét, hogy Orbán megsimogatja-e a buksiját, hanem, hogy vezetőszáron viszik-e el? Smuzewitz Ilona: Kik hiányoznak a parlamentből? Avagy ki emlékszik Kósára a csengeri örökösnőn kívül? Váncsa István a finnugor elmélet és az azbeszt kölcsönhatásairól Farkasházy Tivadar pontosan érti, miért az utcán válaszolgatott Orbán az újságírók kérdéseire, ott ugyanis nincs plafon Havas Henrik Orbán szentté avatását szervezi, hogy ne hasonuljanak meg vakhitű követői Dési János: K-európában eddig a pesszimista volt korunk realistája, aki már májusban felkiáltott: ajaj, mindjárt havazni kezd! Lendvai Ildikó: szeretné, ha megismételnék a kampányt Juszt László azt keresi, melyik csapat fogadná be Orbánt szertárosként A Heti Kamu megtudta: a Szent Korona helyett Kövér László bajusza előtt tehetik le esküjüket a képviselők Selmeczi Tibor előveszi a pincébe eltett krumplit, most, hogy elmarad a háború Orbán és zsebesei! – keressük együtt: Hogy hol a lé?

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.