Nyomja a frontokat…

Para-Kovács Imre
2004. 09. 29. · Hócipő 2004/20
Konokul tartja magát egy feltételezés, mondhatnám, elmélet, mely szerint a televíziókban élő emberek dolgoznak, akik - amikor nem dolgoznak éppen televíziókban - majdnem olyanok, mint a többiek, vannak ügyeik, bevásárolnak, zuhanyoznak, káromkodnak a dugóban, és családjuk körében múlatják az időt.

Ezen elmélet szélsőséges hívei egészen odáig merészkednek, hogy a tévékben alkalmazott élő emberek szabadidejükben ugyanúgy beszélnek, mint a nem tévékben dolgozó emberek.

Nyilvánvaló okokból a fenti gondolatkísérlet tarthatatlan és komolytalan: a televíziókban nem emberek dolgoznak, hanem genetikailag módosított, egy moncsicsi, valamint egy Ken típusú műanyag jószág fergeteges nászából lepárolt, kifejezetten a média számára kitenyésztett, agy nélküli létformák, gondosan beállított modorosságokkal, ostoba tekintettel, akiket a műsoridő lejártával egyszerűen kikapcsolnak, és bevonszolnak a raktárba, hogy ott várják meg a másnapi kezdést.

Épeszű ember nem feltételezheti, hogy az ATV vagy a Viasat3 vatta funkciójú telefonos vetélkedőit emberek vezetik, mert az emberek nem beszélnek, nem néznek, nem viselkednek így, különben már jóval a történelem felfedezése előtt kihaltak volna - szerencsére -, kell hozzáfűznöm rögtön. Az evolúció nem tűr meg ilyen kilengéseket, a kacsacsőrű emlős is csak azért maradhatott fenn az idők során, mert jól elbújt Ausztráliában, ahová csak késve érkezett meg a természetes kiválasztódás divatja. A televíziós személyiségek azonban szem előtt vannak, és az a tény, hogy a kiválasztódás pontos szikéje, az Úr haragja, vagy akármilyen más szelekciós csapás nem tünteti el őket a Föld színéről, egyértelműen bizonyítja, hogy nem részei az élet nagy körforgásának, nem lények, nem létezők.

Nyilvánvaló például, hogy a nagy kereskedelmi csatornákon elkövetett bakik gondos tervezés eredményeként kerülnek adásba, hogy a szilveszteri önalázó összeállításokban ne fordulhasson elő anyaghiány, mert akkor Sváby Andrásnak és Kolosi Péternek duettet kell énekelnie, ami részben kínos a szereplők számára, részben pedig évtizedekkel veti vissza az emberiség - már-már fejlődésnek nevezhető - menetelését a tökéletesség felé vezető úton.

Ebben a tudatban kapcsolgatok. Nem várok semmi jót, a nagy képernyős, 100 hertzes televízióm tökéletesen bevilágítja a szobát, fényében elviselhetőnek tűnik az élet, és mozgalmasnak az üresség, ami bensőmből kiszivárogva rohadt sivataggá változtat minden, bútorozva bérelt lakást. A hangot csak azért nem kapcsoltam ki, mert a macska szereti, ha beszélnek hozzá, én pedig már elmondtam neki mindent, amit érdekesnek találtam a nap során, beszéljen hozzá most már a Pálffy István - gondolom -, ivartalanítva van (mármint a macska, nem Pálffy István), nem várható tőle szélsőséges reakció.

A Magyar Televízió időjárás-jelentése következik, ősz közeleg, megint mondanak majd olyanokat, hogy front, amitől szegény megboldogult nagymamám mindig idegrohamot kapott, hogy évtizedekkel a második világháború után, ugyan, mi a francot keresnek a Kárpát-medencében mindenféle frontok, és nem viccelt, tényleg nem adatott meg neki, hogy hosszú élete során megbirkózzon ezzel a problémával - szóval frontok, meg ciklonok, magas nyomású izék, az egész mágikus lekvár, amikor hirtelen, legnagyobb elképedésemre, emberi hangot hallok felcsendülni, egy ember beszél, magánhangzói szétszakítják a nyafogás gondosan szőtt függönyét.

Reisz András időjárás-jelentése egészen elképesztő, messze a legszórakoztatóbb megnyilvánulása a televíziózásnak, amióta az Orion űrhajó kalandjai visszaszorultak a Filmmúzeumra. Beszéde valóságos, hangzói úgy söprik tisztára maguk körül a verbális teret, mintha cápákat engedtek volna a Palatinus klórozott vizébe egy álmos vasárnap délután. Ez a pasas önfeledten és ízesen nyomja a frontokat, ciklonokat, jogos magabiztossággal használja a médiából kiszorult hangokat, kiáll, és már jelenlétével is bizonyítja, hogy létezik egy másik valóság, hogy létezik valóság, vannak élő emberek a dobozban, nem feltétlenül kell bedőlni a propagandának, hogy alapfeltétel a képernyőre kerüléshez az agy jelentős részének eltávolítása, a személyiség teljes feladása, és a bevállalom rovatba beikszelt vetkőzés, adandó alkalommal orális szex.

Nagy felfedezés.

Kíváncsian várom, hogyan indul rá a bulvárgyalu.

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/3  •  I. 28. – II. 10.
13 OLDALAS HÁBORÚPÁRTI MELLÉKLET! Para-Kovács Imre: Rég volt már polgárháború, és az amerikaiak csodálkoznak, hogy ha egy bevándorlásellenes retardot választanak, az úgy is viselkedik, és hadsereget küld rájuk Váncsa István: Mit tegyen az a NER-es, aki nem lop, és még nem is imitálja, mert ha nem teszi, a gyanú sötét árnya fog makulátlan személyére vetülni Smuzewitz Ilona gyűjtést indít gróf Lázár Jánosért, hogy ne kelljen a százhúszezres nyugdíjig szarosmosdó-pucolásból élnie Nagy Bandó András: Mire készül a Tisza? Farkasházy Tivadar: Ha már nem adták oda a norvégok Trumpnak a Nobel-békedíjat, legalább adják oda neki a svédek az orvosit Havas Henrik: Hogyan bízták a karmelitában Kósa Lajosra a párt gazdasági alapvetéseinek megfogalmazását? Dési János az Orvosi Kamara volt elnökénél járt, aki ukrán menekültek ideiglenes orvosi rendelőjében hórukkol Verebes István Caligulával beszélgetett a helyes kinevezési protokollról A Heti Kamu megtudta: a fűtésszámlák befagyasztása után a kormány a fűtést is befagyasztja Selmeczi Tibor burgonyapárti propagandát terjeszt!
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.