Nyomja a frontokat…

Para-Kovács Imre

2004. 09. 29. · Hócipő 2004/20

Konokul tartja magát egy feltételezés, mondhatnám, elmélet, mely szerint a televíziókban élő emberek dolgoznak, akik - amikor nem dolgoznak éppen televíziókban - majdnem olyanok, mint a többiek, vannak ügyeik, bevásárolnak, zuhanyoznak, káromkodnak a dugóban, és családjuk körében múlatják az időt.

Ezen elmélet szélsőséges hívei egészen odáig merészkednek, hogy a tévékben alkalmazott élő emberek szabadidejükben ugyanúgy beszélnek, mint a nem tévékben dolgozó emberek.

Nyilvánvaló okokból a fenti gondolatkísérlet tarthatatlan és komolytalan: a televíziókban nem emberek dolgoznak, hanem genetikailag módosított, egy moncsicsi, valamint egy Ken típusú műanyag jószág fergeteges nászából lepárolt, kifejezetten a média számára kitenyésztett, agy nélküli létformák, gondosan beállított modorosságokkal, ostoba tekintettel, akiket a műsoridő lejártával egyszerűen kikapcsolnak, és bevonszolnak a raktárba, hogy ott várják meg a másnapi kezdést.

Épeszű ember nem feltételezheti, hogy az ATV vagy a Viasat3 vatta funkciójú telefonos vetélkedőit emberek vezetik, mert az emberek nem beszélnek, nem néznek, nem viselkednek így, különben már jóval a történelem felfedezése előtt kihaltak volna - szerencsére -, kell hozzáfűznöm rögtön. Az evolúció nem tűr meg ilyen kilengéseket, a kacsacsőrű emlős is csak azért maradhatott fenn az idők során, mert jól elbújt Ausztráliában, ahová csak késve érkezett meg a természetes kiválasztódás divatja. A televíziós személyiségek azonban szem előtt vannak, és az a tény, hogy a kiválasztódás pontos szikéje, az Úr haragja, vagy akármilyen más szelekciós csapás nem tünteti el őket a Föld színéről, egyértelműen bizonyítja, hogy nem részei az élet nagy körforgásának, nem lények, nem létezők.

Nyilvánvaló például, hogy a nagy kereskedelmi csatornákon elkövetett bakik gondos tervezés eredményeként kerülnek adásba, hogy a szilveszteri önalázó összeállításokban ne fordulhasson elő anyaghiány, mert akkor Sváby Andrásnak és Kolosi Péternek duettet kell énekelnie, ami részben kínos a szereplők számára, részben pedig évtizedekkel veti vissza az emberiség - már-már fejlődésnek nevezhető - menetelését a tökéletesség felé vezető úton.

Ebben a tudatban kapcsolgatok. Nem várok semmi jót, a nagy képernyős, 100 hertzes televízióm tökéletesen bevilágítja a szobát, fényében elviselhetőnek tűnik az élet, és mozgalmasnak az üresség, ami bensőmből kiszivárogva rohadt sivataggá változtat minden, bútorozva bérelt lakást. A hangot csak azért nem kapcsoltam ki, mert a macska szereti, ha beszélnek hozzá, én pedig már elmondtam neki mindent, amit érdekesnek találtam a nap során, beszéljen hozzá most már a Pálffy István - gondolom -, ivartalanítva van (mármint a macska, nem Pálffy István), nem várható tőle szélsőséges reakció.

A Magyar Televízió időjárás-jelentése következik, ősz közeleg, megint mondanak majd olyanokat, hogy front, amitől szegény megboldogult nagymamám mindig idegrohamot kapott, hogy évtizedekkel a második világháború után, ugyan, mi a francot keresnek a Kárpát-medencében mindenféle frontok, és nem viccelt, tényleg nem adatott meg neki, hogy hosszú élete során megbirkózzon ezzel a problémával - szóval frontok, meg ciklonok, magas nyomású izék, az egész mágikus lekvár, amikor hirtelen, legnagyobb elképedésemre, emberi hangot hallok felcsendülni, egy ember beszél, magánhangzói szétszakítják a nyafogás gondosan szőtt függönyét.

Reisz András időjárás-jelentése egészen elképesztő, messze a legszórakoztatóbb megnyilvánulása a televíziózásnak, amióta az Orion űrhajó kalandjai visszaszorultak a Filmmúzeumra. Beszéde valóságos, hangzói úgy söprik tisztára maguk körül a verbális teret, mintha cápákat engedtek volna a Palatinus klórozott vizébe egy álmos vasárnap délután. Ez a pasas önfeledten és ízesen nyomja a frontokat, ciklonokat, jogos magabiztossággal használja a médiából kiszorult hangokat, kiáll, és már jelenlétével is bizonyítja, hogy létezik egy másik valóság, hogy létezik valóság, vannak élő emberek a dobozban, nem feltétlenül kell bedőlni a propagandának, hogy alapfeltétel a képernyőre kerüléshez az agy jelentős részének eltávolítása, a személyiség teljes feladása, és a bevállalom rovatba beikszelt vetkőzés, adandó alkalommal orális szex.

Nagy felfedezés.

Kíváncsian várom, hogyan indul rá a bulvárgyalu.

Para-Kovács Imre
legolvasottabb cikkei

Para-Kovács Imre
legfrissebb cikkei

Para-Kovács Imre összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2025/12 • VI. 4. – VI. 17.

Smuzewitz Ilona: Legyünk bátorak, merjünk BL-döntőre gyalogolni! Para-Kovács Imre: a ketamin hatása a gazdaságpolitikára, avagy hogyan szaladgáljunk láncfűrésszel a kezünkben a szüreti bálon Nagy Bandó András búcsúestje a Szegedi Zsinagógában Váncsa István: kötelezni fogják az önkormányzatokat, hogy péntekenként zsíros kenyeret dobáljanak a nyugdíjasok közé Farkasházy Tivadar: a KDNP olyan, mint a Felcsút a fociban, nem kell hozzá ember se a tribünre, se a pályára Havas Henrik beszivárgott a Karmelitába a Magyar Nemzeti Védelmi Tanács ülésére Lendvai Ildikó nem érti, miért kesereg Orbán, hogy az Unió lenullázná a magyar növekedést, amikor az előrelépés volna, hiszen épp mínuszban van Dési János Haraszti Miklóssal beszélget arról, hogyan kell újra megtanulnia a stencilezést az ellenzéki újságíróknak A Heti Kamu megtudta, alapítvánnyá alakul Magyarország is Selmeczi Tibor alig várja a kormány 30 ezres élelmiszerutalványát, hogy megduplázza vele a vagyonát!

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.