Húgyot szortíroznak kémcsőből kémcsőbe

Para-Kovács Imre

2004. 09. 01. · Hócipő 2004/18

Midőn ez az írás megjelenik, gondolom, lezajlott a nemzeti gyász, illetve állnak a megfelelő települések megfelelő pontjain a szobrok, csak az Olimpiai Bizottság megfelelő szervei dolgoznak, és - minek szépítsük - húgyot szortíroznak kémcsőből kémcsőbe, miközben, persze, a felső vezetés gratulál Görögországnak a nagyszerű rendezésért, vállveregetés, adott pillanatban csók, és kezek rázása, hogy attól felkavarodik a levegő.

A Magyar Televízió legnagyobb sikere idén, hogy megszerezte az olimpia közvetítési jogát, és ez egyrészt öröm számunkra, másrészt szomorúság.

Öröm, mert nem az agyhalál - kétségtelenül kellemetlen - állapotát lábon kihordó heherésző gépleányok és gépfiúcskák ordítoznak ránk minden percben, hogy SMSezzünk emelt díjjal, válaszoljunk meg, kisegítő iskolában is szégyenteljes kérdéseket, nyerjünk multinacionális vállalatoktól levakart könyöradományokat, egyszóval nem zúdult reánk a gagyi, a minden csatornát eltömő, össznépi kacsintgató bunkóság, hanem eljött szobánkba az alacsony költségvetés és annak minden csodája.

Az alacsony költségvetés csak azért nem említtetik meg a Bibliában, mert - az akkor még aktívabb - sáskák leszorították a dobogóról, de biztosak lehetünk benne, hogy Mózes tájékozódási futásában, illetve Pál fordulásában szerepet játszott.

Az alacsony költségvetéssel nálunk kéz a kézben jár a fantázia hiánya is, bár erre az összefüggésre nehezen találnék egzakt magyarázatot, mégis úgy tűnik, hogy ahol nincs pénz, ott megszűnik a gondolkodás, a szárnyalás, a dolgok finomítása és az agy egyéb irányú hasznosítása, hanem csak a gányolás marad: rosszul elhelyezett feliratok, gyönge összekötő képek, és az a rettenetes kapcsolás, amiről már a Hogyan legyünk sikeres tévések Szudánban című kiadvány is megemlékezik, szigorúan tiltva használatát, mivel a néző hajlamos elkapcsolni láttán. Kapcsolás - gondolja -, na jó, akkor kapcsoljunk egyet! - és ebben nincs semmi csodálatos, egyszerű szakmai kérdés, hogy ne várassuk béna állóképek, vagy totálok előtt a kedves célcsoportot, mert nem szeret várni, hanem nézni szeret, talán ezért is nevezik nézőnek.

Az Akropolisz szép látvány, bár elégé romos, de ezeknél a görögöknél sohasem lehet tudni, ha maradt volna még pár napjuk az olimpia kezdetéig, egészen biztosan rendbe rakják. Egyébként mindegy, tulajdonképpen így is jól néz ki, majd a legközelebbi nemzetközi rendezvényre összerakják, nem lehet rájuk panasz, az olaszok is egészen jól elvannak a Colosseumnak nevezett izével, és az sincs jobb állapotban. Megjegyezném: Az Egyesült Államokban ilyesmi nem fordulhat elő, ott vagy eltakarítják a megroggyant épületeket, vagy felújítják, de az egy fiatal ország, a hülyeségig szerelmesek a zászlójukba, és büszkén verik a mellüket, arra hivatkozva, hogy az őslakosság kiirtása után létrehoztak egy baromi nagy országot, pedig térképészektől tudom: az egész ott volt már azelőtt is, ők csak belakták, ami elég könnyű feladat.

Nézem tehát az Akropoliszt, és megjelenik a Magyar Televízió nagyszerű kerete, három szín, kék, zöld és talán sárga, elnagyolt, béna vonalak, benne pedig a felirat: kapcsolás, tényleg köszönöm, de ha nem tudnak gyorsan kapcsolni, akkor el fog mellettük menni a világ, az például hogyan lehetséges, hogy a Eurosportnál tudnak gyorsan kapcsolni, a DSF-nél szintén, de még a BP TV-ben sem írják ki soha a kapcsolást, hanem kapcsolnak, és kész, nem csinálnak belőle ekkora ügyet. Miért nem látunk közben táncoló nyulat, botos rókát, Áder Jánost, bármit, csak ne azt a ronda keretet és benne a feliratot? Ennyi sikerült? Büszkék vagyunk rá, hogy tudunk kapcsolni? Nem megy gyorsan, de nálunk semmi sem megy gyorsan, mi lassan kapcsolunk, addig pedig kiírjuk, hogy mit csinálunk, nehogy a kedves néző azt higgye: éppen levertük a bejátszó tetejéről az unicumos üveget, és addig áll a világ, amíg meg nem találjuk.

A többit készen kapjuk, a képek jönnek, a kommentátorok kommentálnak, a sportolók sportolnak, a reklámok olyanok, amilyenek, még az időjárás is független a Magyar Televíziótól, csupán wish-t kellett volna illeszteni a blokkok közé, egy pár másodperces mukiságot, ahol kibontakozhat szárnyaló szellem, játékosság, fantázia, egyszóval mindaz, ami elméletileg, nem gazdaságilag, érzékeny összetevője a televíziózásnak.

De nem, persze, nem.

Para-Kovács Imre
legolvasottabb cikkei

Para-Kovács Imre
legfrissebb cikkei

Para-Kovács Imre összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/23 • XI. 4. – XI. 17.

Para-Kovács Imre: a morális dögkúttá váló Orbán és Vucic örök és megbonthatatlan méltóságáról Váncsa István: a Lengyelországban kitört bábeli zűrzavarról, avagy milyen lenne Magyarország kétharmad nélkül Smuzewitz Ilona: miért nem hagyjuk, hogy Orbán egy párizsi temetőben bolyongva élje az életét? Farkasházy Tivadar: április 12-én ezentúl ünnepeljük a költészet másnapját – amikortól már nem tudták elkölteni a pénzünket! Havas Henrik megtudta, hogy Orbán titkos videót forgatott Párizsban, amit egy fodrásszal akart Hankónak beküldetni Dési János: kibogozta a Matolcsy klán által örök körforgásban tartott pénz útját Lendvai Ildikó: Viktor menni ENSZ? Jó! Hát miért pont az ENSZ-nek legyen jobb? Verebes István nemcsak a csontvázak kidőlését várja a szekrényből, de már a pozdorja mögé is benézne nagyon Heti Kamu megtudta: az Álarcos énekesben bújt el Matolcsy Ádám A Gyorskocsiban az első gyorskocsis, avagy indul új sorozatunk: Matolcsy György élete és kora

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.