Csatorna töltelék - 2004/15

Para-Kovács Imre

2004. 07. 21. · Hócipő 2004/15

A végén megint személyes kedvencemnél, a Filmmúzeumnál fogok kikötni, de oda még rögös und hosszú út vezet, mivel eltértem szokásomtól, és televíziós kritikaírásra televízió nézésével készültem (bohóctréfa), és tényleg nagyon, de nagyon köszönöm a tapsot.

Az zavarhatott meg, hogy egy magazinban szembesültem a ténnyel: a szerkesztők szerint Szabó Sipos Barnabás George Clooney kiköpött mása, úgyhogy azonnal kivezettem a szobából az ott fellelhető gyermekeket, és behúztam a sötétítőt, nehogy kiszivárogjon a titok, majd csöndes sírdogálással töltöttem a nap hátralévő részét. Este pedig megtekintettem a Duna televízión Nastassja Kinski egy méltán elfeledett alkotását, melyben minden neszre összerezzen, és azonnal levetkőzik, hogy párzás után párduccá változzon.

Párzás - jó szó, amikor a húsok vadul összemásznak.

Megjegyezném, Nastassja Kinski bizonyos szögből meglepően hasonlít a fiatal Szabó Magdára, valamint egy emlékezetes csokinyúlra, amit a prepubertás delelőjén locsoltam össze a lakótelepen.

Kevés választott el attól, hogy visszavonuljak, bezárkózzam kertembe a nemrégiben vásárolt 1947-es Rendőrségi Közlönnyel, és filozofikus értekezéseket gyártsak az élet nagy és kevésbé nagy kérdéseiről, de szerencsére a begubózás előtt kinyitottam a postaládát, ahonnan elém hullott Fenyvesi Ottó új kötete, a Blues az óceán felett.

"Maximum rock and roll!" - írta a szerző a könyv elejére, és én figyelmeztetésnek, feddésnek vettem ezt az ajánlást. Szándékával ellentétben, arra gondoltam: bizonyos kényszerítő erők hatására (meg a kor, a rohadt kor!) méltatlanul és gyáván lettem negyven éves koromra józan paraszt, ami csak felszínes adalék, de lent a mélyben, ott ahol a libidó és düh székel, ott sincs valami rendben, onnan is kiszól néha a hiány, és Fenyvesi Ottó, a láthatatlan barát tízezer kilométerről, vagy csak százról, észreveszi ezt.

Maximum rock and roll tehát, üsd az öreget! - ahogy Buzatti volt szíves eligazítani a tévelygő ifjúságot valamikor, valamikor. A Hajtóvadászat öregekre című darabból (és társaiból) egyébként tévéfilm is készült, emlékszem, döbbenten ültem a fekete-fehér készülék előtt, és figyeltem az öregek lemészárlását, majd a főhős megöregedését (vadászból vad - a szokásos morális tam-tam), arra gondolva: a magyar tévé aranykorát élem.

Az ismétlésből aztán gondos kezek kicsippentették az inkriminált részt, ilyeténképpen meglehetős káoszt teremtve, mivel az összefoglaló cím - Hajtóvadászat öregekre - megmaradt, és én végignéztem megint, majd megnyugodtam, maradtam otthon; Magyarország, biztos sok volt a telefon. Persze, ez még az előző szisztémában, amikor Kádár él, és a televízió is a létező szocializmus érdekeit szolgálja.

Maximum rock and roll, totális költészet, totális tévé.

Egy másik ember (foglalkozása: másik ember) arról énekel, hogy meglehet még az, ami elveszett, nem a tévében, persze, nem, de mégis olyan, mintha, mintha a tévében ülnék, és énekelné nekem.

Minden egy irányba mutat. Odakint a parabolaantennát cibálja a változás szele. A reklám után hosszú szünet, forradalom készül, vagy színházi közvetítés. Nem sok lehetőségem maradt. Fogom magam, és felrobbantok körülöttem mindent, vagy leülök a nyolcórás Tour de France-közvetítés elé, és végigkísérek minden szökést. Nézem, ahogy mások szöknek. Szöknek, aztán beérik őket hatvan méterrel a cél előtt. Mintha értelmetlen lenne minden szökési kísérlet, mintha mindig azoknak jönne be a számítás, akik a hajtóvadászat hajtói oldalán menetelnek, tekernek, futnak, vannak. Azért csak gyerünk, magyarok, gyerünk a tévé elé, a Tour nagyon jó, szellemes és fanyar közvetítés, tájak, emberek, városok. Jövőre talán, mert mire ez az írás megjelenik, már vége, de akkor is.

X-akták, Vidám vasárnap, Copa America.

A rádióban Büntető mozidélután, a Büntető mozidélutánban Prokopp Dóra, a Filmmúzeum főnénije. Mentik, ami menthető, a hőskor filmjeit, a videókorszak előtti felvételeket, amikor még ünnep volt egy-egy megörökített pillanata, és nem uralták el a mozgóképipart a vállalkozók gyermekeinek ballagási felvételei. Csörög a telefon (nem a rádióban, hanem nálam). Megyek a Delelőbe, mert jópofa vagyok, és kell a következő könyvnek a reklám. Megyek tévét nézni. A maximum rock and roll pillanatnyilag elmarad, marad a cincogó blues az óceán felett.

Para-Kovács Imre
legolvasottabb cikkei

Para-Kovács Imre
legfrissebb cikkei

Para-Kovács Imre összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/10 • V. 6. – V. 19.

Para-Kovács Imre: Hankó nemzeti kulturális gyógyszerész vajon érti, hogy nem az a tét, hogy Orbán megsimogatja-e a buksiját, hanem, hogy vezetőszáron viszik-e el? Smuzewitz Ilona: Kik hiányoznak a parlamentből? Avagy ki emlékszik Kósára a csengeri örökösnőn kívül? Váncsa István a finnugor elmélet és az azbeszt kölcsönhatásairól Farkasházy Tivadar pontosan érti, miért az utcán válaszolgatott Orbán az újságírók kérdéseire, ott ugyanis nincs plafon Havas Henrik Orbán szentté avatását szervezi, hogy ne hasonuljanak meg vakhitű követői Dési János: K-európában eddig a pesszimista volt korunk realistája, aki már májusban felkiáltott: ajaj, mindjárt havazni kezd! Lendvai Ildikó: szeretné, ha megismételnék a kampányt Juszt László azt keresi, melyik csapat fogadná be Orbánt szertárosként A Heti Kamu megtudta: a Szent Korona helyett Kövér László bajusza előtt tehetik le esküjüket a képviselők Selmeczi Tibor előveszi a pincébe eltett krumplit, most, hogy elmarad a háború Orbán és zsebesei! – keressük együtt: Hogy hol a lé?

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.