Csatorna töltelék - 2004/14

Para-Kovács Imre

2004. 07. 07. · Hócipő 2004/14

A szakirodalom böngészése - amellett, hogy szórakoztató időtöltés - rendkívül hasznos elfoglaltság is, hiszen a passzív tévénézők kénytelenek a kiszolgáltatottság kényelmetlen poklában tengődni életük végéig, míg a felkészült, kreatív és egyéb pozitív tulajdonságokkal rendelkező, úgynevezett, aktív tévénézők könnyedén kiszabadulhatnak a szolgáltatók fogságából, hogy továbblépve megvalósítsák a független televízió nézést, a kötetlen csatornaválasztást és úgy ugráljanak műholdról műholdra, mint Madárfejű Lajcsika a goa-partin.

Talán nem véletlen, hogy tévénézés forradalma a számítógépek felől közelít, mint azt már Spielberg is megmondta valamikor, a szolgáltatófüggetlen csatornaválasztás ideája - érthető módon - nem a műsorújságokban vagy szolgáltatói reklámokban jelenik meg, hanem egy számítástechnikai lapban, nevesítve: a PC Worldben, melynek nevét nyugodtan leírhatom, mivel jelenleg nem tör egyetlen munkahelyem babérjaira sem, ilyeténképpen reklámozása nem sért érdekeket.

Mielőtt azonban rátérnék a lényegre, feltétlenül meg kell emlékeznem kísérleteimről, melyek keretében számítógépemet megkíséreltem átalakítani univerzális, no meg multimediális központtá, hogy a segítségül hívott szakértő barátom másfél napot guggoljon az íróasztal alatt, míg hozzávetőleg újra működőképes állapotba hozta a szerkezetet. A gyártók állításával ellentétben ugyanis a kártyák, melyeknek tökéletesen illeszkedniük kellene - mind egymással, mint a gépben található egyéb programokkal, eszközökkel és a ventilátorba szorult macskakölykökkel -, nem illeszkedtek, a tunerkártya beindításakor a képernyő felbontása radikálisan visszaesett, a rendszer lefagyott, az ember pedig bebújt az asztal alá, és mindent kiszedett a dobozból. A kipakolt darabokat megnézte, majd jelentős részüket nem rakta vissza, így a gép működőképes lett ugyan, de nem lehetett rajta tévét nézni. Kompromisszumos megoldás volt, de egyébként is csak a beltéri egységből érkező jeleket volt képes megjeleníteni a monitoron, ami messze jár a szabadság valódi érzésétől, még akkor is, ha munka közben a képernyő bal felső sarkában követhettem Faragó „amióta becserélték, sokkal jobban játszik” Richárd közvetítését.

Azt éreztem, hogy a szisztéma foglya vagyok, kezem-lábam megkötözve, azt kapom csak, amit adnak.

A szabadság odakint van. Szükségünk lesz egy antennatányérra, lehetőleg jó nagyra, nem érdemes spórolni, a Zengőn sem tették, úgyhogy mi se legyünk álszerények. Kell bele egy szélessávú fej, hogy jól összegyűjtse a jeleket, valamint egy forgatómechanikára, hogy ne csak egy holdat lássunk. Tartószerkezet, kábel, és a lényeg, a műholdvevő kártya, amelybe ez az egész belemegy, és ott elvan, amíg szükség nem lesz rá.

Mivel nem vagyok teljesen biztos a Hócipő olvasóinak technikai felkészültségében, fontosnak tartom megjegyezni, hogy a műholdvevő kártya - bár bizonyos hasonlóságokat mutat a játék- avagy bankkártyával - tulajdonképpen nem kártya, hanem egy nyomtatott áramkör, melyet számítógépbe kell rakni, méghozzá a megfelelő helyre, azaz nem elegendő a fedlap meglazítása után becsúsztatni a résen.

Amennyiben fogunk egy holdat, és biztosan rácsavarozzuk antennánkat, a program, melyet szerencsés esetben a kártyához kaptunk, képes a forgató motorral kommunikálva megtalálni a többit, és önfeledten nézhetünk 24 órás török flamenco-csatornákat, délelőtti, spanyol bikaviadal-matinét borjakkal, esetleg délnémet vetélkedőket, nagyjából mindent, amihez nem kell dekóder.

Amihez dekóder kell, ahhoz dekóder kell, de házi elkészítése törvénytelen, etikátlan, és ennek ellenére, még politikusoknak sem ajánlott.

Magam előtt látva a felbuzgó tettvágyat és a tetőről hulló falevélként érkező olvasók baleseti sebészeten landoló hadát, érdemesnek tartom megemlíteni, hogy jómagam még nem állítottam össze a fentebb ismertetett készletet, bízva az Önök kreativitásában, megvárnám, amíg visszajelzések érkeznek a szerkesztőségbe a sikeres telepítésekről, és ezek tapasztalataiból okulva magam is belevágnék a dologba.

Csak fényképes levelekre válaszolok.

Para-Kovács Imre
legolvasottabb cikkei

Para-Kovács Imre
legfrissebb cikkei

Para-Kovács Imre összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2025/9 • IV. 24. – V. 6.

BRÜSSZEL BOSSZÚJA: Felderítettük, hogyan palizták be Matolcsy Ádámot, Rogán Antalt és Tiborcz Istvánt a rájuk fenekedő brüsszeli sorosisták! Para-Kovács Imre: Mostantól az igazság csak attól függ, hogy ki mondja el és hányszor Váncsa István: Elmeroggyant autót nem vezethet, országot igen, sokba kerül ez nekünk Smuzewitz Ilona: Hogyan mentették meg a rendszert a megsemmisüléstől a munkahelyükre időben érkező fideszes képviselők? Farkasházy Tivadar: Mi tartott másfél évtizedig abban, hogy Brüsszel megfogadja Orbán tanácsát, és ne nyújtson segédkezet hazug és csaló kormányoknak? Havas Henrik: Megkapják-e Mészáros Lőrincék a Titanic II-t, amire már az előleget is befizették? Lendvai Ildikó: Utcai harcos a vámháborúban Dési János: Na de kihez kerülhetett Fenyő János Mont Blanc tolla? Verebes István: Assisi Szent Ferenc találkozása Iványi Gáborral A Heti Kamu megtudta: Tiborcz István Orbán Ráhelt is csak bérli Selmeczi Tibor: Nem lehet véletlen, hogy Trianonnál a románok a kolozsvári töltött káposztát nyúlták le!

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.