Csatorna töltelék - 2004/12

Para-Kovács Imre
2004. 06. 09. · Hócipő 2004/12
Jó dolog, ha az ember nem csak ír a televízió műsorokról, hanem bemegy, és kipróbálja, milyen is a célkereszt közepében üldögélni, és várni, hogy a petyhüdt libidójú médiacsótányok ráeresszenek egy kis emésztőnedvet. Tanulságos, kellemes önismereti tréning: elhisszük-e, amit édesanyánk állít a műsorról, vagy megmarad józan ítélőképességünk egy része, és képesek vagyunk kicsit kívülről szemlélni tevékenységünket. Képesek vagyunk, mert zsenik vagyunk.

A Sziget Tv azonban nem az én üzletem, hiába járok be rendszeresen önfényezésre, nem része életművemnek, úgyhogy nyugodtan írhatok róla, akkor is képes vagyok rábámulni, ha éppen benne vagyok, ráadásul elég jól ismerem ahhoz az alkotókat, hogy könyörtelen legyek.

A Sziget Tv különös képződmény az M2 testében, ahogy onkológus barátom mondta egy közös ismerősünkkel kapcsolatban: jóindulatú, jóindulatú, de mégis daganat. Hagyományait tekintve a Bravó Tv borzalmas örökségét cipeli: egy 40-50 éves emberek által készített fiatalos magazin, amely olyan sebességre van felpörgetve, hogy viszonylag rövid idő alatt minél több hibát lehessen elkövetni. Hatvanöt perc tömény töménység, ideges kapkodás, felesleges rohangálás, következetlen következmények és teljes következmény nélküliség.

Még ha értem is, mit akartak alkotni az alkotók, és persze, értem, azonos alomból vagyunk, nagyjából hasonló az ízlésünk, még akkor is, ha ez nem mutatkozik meg a műsorban, szóval ha próbálom is elképzelni a szándékot, és feltételezni a jóindulatot, akkor is kénytelen vagyok borzongással szemlélni a véres valóságot, melyben leginkább egy nyékládházi búcsú kelléktárára ismerek, valamikor a nyolcadik és kilencedik fröccs között, midőn már szinte mindegy, mire lövünk a lövöldében, a pálcák összemosódnak, a szőrmedve két találatot is kapott, a háttérben pedig a középiskola power pop zenekara játszik. Plusz lassan hányni kell a körhintától, de az a legény, aki legtovább ül rajta, még akkor is, ha az ingemért is.

Vannak természetesen jó pillanatok, Varga Líviusz mint műsorvezető is élvezhető, Novák Péter kisfilmjei működnek, Péter Petra Ridikül parája szórakoztató, az Európa Kiadó nem lett rosszabb az évek során, az egész mégsem hajlandó összeállni, sőt állíthatom: főszerkesztés hiányában nem is fog, mert a dolgok hajlamosak a nem összeállásra, lényegükhöz tartozik, hogy irányítás nélkül szeretnek szétmenni, elcsúszni, entrópia, elég csak a galaxisra tekinteni, az is milyen hülyén van összerakva.

Harmadik (sőt mire ez az írás megjelenik: negyedik) hete megy a Tv Sziget, és pontosan kódolva van a folyamatos káoszra, mert a részek maguktól sohasem fognak összekapaszkodni, az egységes akarat pedig várat magára, helyette kollektív jófejkedés, demokratikus középre fogalmazás és langyos hisztéria uralkodik. Nem lehet annyira megalázni egy vendéget, hogy két percet adunk neki, méghozzá úgy, hogy kapásból feltesszük neki a leghülyébb kérdést, ami létezik, majd látványosan nem figyelünk a válaszára. Nem lehet megtenni, mert a néző hajlamos az ilyesmit észrevenni, és levonja a következtetést: ha arra sem figyelnek, akit behívtak, rám valószínűleg még annyira sem gondolnak, nincs semmi, csak a ketyegő óra, ahogy mutatja az eltelt időt.

Két szempont létezik: beleférjen minden, amit összehordtunk, és legyünk már túl rajta, jelentősebb baki nélkül. Eközben persze nem készül műsor, csak színes foltok ugrálnak a képernyőn, és tét nélküli mondatok hullanak a semmibe.

Pedig nem magas a léc, késő este az M2-n gyakorlatilag bármi megtörténhet, nincs vad nézettségi kényszer, ráadásul elég idő is volt kiérlelni a koncepciót. Doszpod Béla, Bányai Gábor, Vágvölgyi B. András és a többiek már bizonyították, hogy végszükség esetén képesek jót is csinálni, a téma pedig adott: a Sziget kulturális zsibvására (szigorúan jó értelemben) olyan merítést kínál, hogy alig lehetne mellé nyúlni. Estéről estére mégis sikerül. Vagdalkozás, fejetlenség és üresség, a valódi Vákuum Tv létrehozása, ipari keretek között.

Pedig nincs más lehetőség: valakinek kézbe kell vennie a korbácsot, míg másnak kezelni az üstdobot. A jófejség nem ad elegendő energiát, hogy a gálya menjen.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/13  •  VI. 19. – VII. 2.
Para-Kovács Imre: a liberális demokrácia legnagyobb ellensége a liberális demokrácia Váncsa István: Európa helyett Putyin ánuszát választottuk, de folyton kacsingatunk a lyukon kifelé Smuzewitz Ilona: Kitört a világbéke, a magyar emberek mentették meg a világot! Farkasházy Tivadar a főpolgármesterség és az Amatőr Biciklisták Szövetségének összekeveréséről Havas Henrik a karmelita erkélyén szalonnázott Orbánnal, a többieknek meghagyták a zöldhagymát Dési János: Hogyan hat az atomháborúra, hogy polgármester maradt, akinek a felesége átesett a vak komondoron? Verebes István újabb örkényiádái Selmeczi Tibor: Minden háború utáni békének az a célja, hogy megalapozza a következő háborút A Heti Kamu megtudta: Szentkirályi Alexandra nyerte az újraszámlálást, az LMP színeiben induló fideszes közlekedéspolitikai szakember pedig a felcsúti kisvasúton lesz masiniszta
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.