Rossz hely

Para-Kovács Imre
2016. 09. 28. · Hócipő 2016/20
Mindamellett, hogy kedveljük ezt a bolygót, berendezkedtünk, neveket adtunk a hegyeknek, folyóknak, kontinenseknek, és az elkövetkező néhány ezer évben nem tervezzük, hogy elköltözünk, kénytelen vagyok megjegyezni: vannak rajta rossz helyek. Szar helyek – hogy tudatos és helyénvaló vulgaritással kihangsúlyozzam a tényt: ezeken a helyeken nem jó élni, mert kárba vész az életünk, és reggel csak azért kel fel a nap, hogy rávilágítson a kilátástalanságra és értelmetlenségre, este pedig azért bukik a horizont alá, hogy még kegyetlenebbül ragadja meg lelkünket és tudatunkat a depresszió.

Fontos azonban, hogy ezek a helyek nem feltétlenül az univerzum kialakulásának következtében, az ősrobbanást követő anyag­elrendezési zűrzavarban vagy a Föld elhelyezkedése miatt szar helyek, mint ahogy az sem eleve elrendelt, hogy ezek a helyek örökre ilyenek maradjanak.

Négy kategória van.

Az elsőbe azok a területek tartoznak, ahol a geológiai, éghajlati adottságok és a lakosság összehangolt munkája elviselhetetlen körülményeket teremtettek, gondoljunk csak az afgán hegyvidékre: kövek és kövek, a kevés termőterületen mákföldek, a barlangokban és a falvakban küldetéstudattal, valamint Kalasnyikovval felszerelt ostoba gyilkosok, akik mindenki másnak elcseszik az életét, pedig önmagában a kövek és a mákföldek sem teszik őrületesen vonzóvá a terepet. Ebből is látszik, hogy ember és természet együtt csodálatos dolgokra képes, pokollá tehet bármit. Ilyenkor egy kis extra szőnyegbombázás gyakorlatilag nem ront, nem javít a dolgokon. De azért persze kipróbáltuk.

A második kategóriába azok a helyek kerültek, ahol a természet mindent elkövetett, hogy rossz legyen, de az embereket ez nem nagyon érdekelte, és önfeledt gyilkolás helyett csak pöszmögtek, dolgoztak, éltek, például Szibériában sok a szúnyog, belefagy a medvébe a brummogás, de ha a helyiekből éppen nem akarnak Új Embert gyártani, egészen jól elvannak magukban. De ugyanez a helyzet várta az érdeklődőket a Skandináv-félszigeten is: hideg, sötét, és az egzotikus gyümölcsök teljes hiánya, azonban a társadalom elég jól kiegyenlítette a hátrányokat, most pedig teljesen jól érzik magukat, annak ellenére, hogy télikabátban kell napozniuk és sítalpakon fociznak.

Az utóbbi két példánál lényeges, hogy csak az embereken múlik, hogy az eredendően szar helyből jó hely lesz, nem fog többet sütni a nap, nem fognak a mangóültetvények burjánzani, és ha elég sok helyi lakos úgy gondolja, hogy ideje belekezdeni valami emberkísérletbe, máris megint ott vannak a világ segglyukánál.

A harmadik hely mindent megkapott a természettől, az éghajlat kiváló, nyáron nincs túl meleg, télen nincs túl hideg, a fákon mindenféle ehető dolog terem, a vizekben halak, a legelőkön legelésző barmok, a politika pedig – minimum – nem ront a helyzeten, nem találja ki, hogy a szocializmus a legcsodálatosabb dolog, ami egy nemzettel történhet, mint ahogy azt sem szorgalmazza, hogy meg kell ölni minden 170 centinél alacsonyabb, szemüveges polgárt, mert ők a háttérhatalom ügynökei.

Ennél többet nem is kell tennie egy társadalomnak ahhoz, hogy viszonylag normálisan működjön.

De tényleg.

Ezzel elérkeztünk a negyedik kategóriához, oda, ahol tényleg minden rajtunk, úgynevezett embereken múlik, hogy a hely, melyet a történelem lakóhelyünknek kijelölt, rossz legyen. Az igazán szar helyek a szar emberektől lesznek elviselhetetlenek, borzalmasak és visszataszítók.

Vannak adottságok: a legelőn legelnek, a vízben úsznak, a nap süt, csak annyi kéne a boldogsághoz, hogy ne rontsanak tudatosan a helyzeten azok, akik arra lennének hivatottak, hogy vezessenek és szolgáltassanak, de nem bírják ki, mert gyermekkorukban zárlatos lett a villanymedvéjük, vagy az apjuk ivott és verte őket, esetleg kamaszkorukban lenyúlta a csajukat valaki, aki olvasott Nietzschét. Az okok valójában egyáltalán nem érdekelnek, az eredmény a fontos: egy jó helyből szar helyet csinálnak tudatosan, megtalálják a társadalomban azokat, akik elég ostobák és frusztráltak a közreműködéshez, aztán együtt összekennek mindent szarral és vérrel. Még csak a végletekig sem kell eljutniuk, mint a közrettegésnek örvendő diktátoroknak, nem kell milliókat legyilkoltatniuk ahhoz, hogy mindenki, aki gondolkodik, borzalmasan érezze magát az országukban, a környező népek megvetéssel és szánalommal figyeljék, ahogy tevékenykednek, ahogy a kilátástalanságba rángatják követőiket és mindenkit, aki szerencsétlenségére a környéken lakik. El lehet menekülni, fel lehet venni a harcot, és ki lehet használni a lehetőségeket, melyeket a gyűlölet és a sötétség teremt. A helyek azonban nagyon lassan változnak.

Egy rossz adottságokkal rendelkező hely nem lesz feltétlenül rossz hely, mert nem teszi rosszá az embereket, viszont a rossz emberek feltétlenül és automatikusan rosszá teszik a helyet.

A tudat határozza meg a létet.

Üdvözlöm önöket itt, ezen a szar helyen.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2019/17  •  VII. 14. – VIII. 27.
ORBÁN VIKTOR EGYRE RÁKOSIBB! Para Kovács Imre: Állítsuk meg Atlantát, a Coca-Cola gyülekezetét! Farkasházy Tivadar azt olvasta, hogy Orbánt ne hasonlítsuk Kádárhoz, ezért megpróbálta Rákosihoz Smuzewitz Ilona a magyar tudományos kutatás frissen kinevezett cárjáról, Maróth Miklósról Bartus László elképzelte, milyen lesz, amikor Orbán Amerikába menekül, és ott megalapítja a Felcsút Dakota futballcsapatot Bakács Tibor Settenkedő: Szabad-e Gerendaiéknak 200 milliót elfogadni, ha benne Orbán hamisítja a történelmet Trunkó Barnabás megpróbálta megtalálni a sajtóban az MSZP véleményét Hetven éve fogták be a Szabad Szájat A Heti Kamu megtudta, hogy Orbán bontotta le Kövérrel a berlini falat is
Hócipősök könyvei
PARTNEREINK


GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.