Színház az egész

Para-Kovács Imre
2008. 12. 31. · Hócipő 2008/27
Azt követően, hogy a jobboldali borászoknak és a baloldali borászoknak külön szervezeteik vannak, tényleg nem érdemes csodálkozni a művészek ilyen irányú sodródásán, de azért szórakoztató, amikor egy közepes képességű előadó vagy képző azáltal kísérel meg kimozdulni a szakmai holtpontról, hogy feláll valamelyik politikus mögé egy emelvényre, és onnan néz eltökélten, de nem túl értelmesen.

A Fidesz meglehetősen tudatosan használja a művészeket, és abból indul ki, hogy aki nem hajlandó Orbán Viktor mögött felsorakozni, az egyértelműen Gyurcsány Ferenc szekerét tolja. Érdekes elképzelés, kiegészítve egy még érdekesebb jutalmazási rendszerrel, amit az egyszerűség kedvéért nevezzünk Loppert-effektusnak: aki ma lehazaárulózza a miniszterelnököt, az holnap zsíros állást kap, függetlenül minden egyéb képességétől.

A Kossuth-díj átadásának szép díszítőeleme volt ebben a hónapban Blaskó színművész úr extrahiszteroid magánszáma, midőn nem fogadta el a díjat, mivel akkor kezet kellett volna fognia Gyurcsánnyal, ugyanazzal a kezével, amivel gyermekeit simogatja - állt az indoklásban.

Megható, őszinte szavak, de fenéktörlés közben például még sohasem fordult meg a fejemben, hogy mennyi minden egyébre is használom a kezemet, hanem a már elég régen meghonosodott egészségügyi szokásnak hódolva, megmostam azt, és mentem tovább. Azt hiszem, ezt nevezik politikai hipochondriának, de attól még erőteljes gesztus volt, mivel a Kossuth-díj pénzzel is jár, és arról magyar színész nehezen mond le, különösen abban az esetben, ha a nagy példaképek is feladták szigorú elveiket egy kis székházbuliért, bányáért, szőlőért. A politika világában ez úgy működik, hogy hatalmas jeleneteket rendezünk, habzik kicsit a szánk, aztán zsebre tesszük a lét, és megmossuk a kezünket.

Bár propagandaanyagnak jól használhatók az efféle akciók, a sajnálatos valóság azonban az, hogy Blaskó háta mögött azok röhögnek a leghangosabban, akik ebből hasznot húznak. Lehet, hogy ő szent ember, lehet, hogy végtelenül tisztességes és meggyőződése szerint cselekedett, csupán a közeg, amelyben ilyen látványosan állást foglalt, az nem érdemli meg az ennyire erős stílusgyakorlatokat. Isten, haza, család - esetleg, de könyörgöm, ezek itt politikusok.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/10  •  V. 6. – V. 19.
Para-Kovács Imre: Hankó nemzeti kulturális gyógyszerész vajon érti, hogy nem az a tét, hogy Orbán megsimogatja-e a buksiját, hanem, hogy vezetőszáron viszik-e el? Smuzewitz Ilona: Kik hiányoznak a parlamentből? Avagy ki emlékszik Kósára a csengeri örökösnőn kívül? Váncsa István a finn­ugor elmélet és az azbeszt kölcsönhatásairól Farkasházy Tivadar pontosan érti, miért az utcán válaszolgatott Orbán az újságírók kérdéseire, ott ugyanis nincs plafon Havas Henrik Orbán szentté avatását szervezi, hogy ne hasonuljanak meg vakhitű követői Dési János: K-európában eddig a pesszimista volt korunk realistája, aki már májusban felkiáltott: ajaj, mindjárt havazni kezd! Lendvai Ildikó: szeretné, ha megismételnék a kampányt Juszt László azt keresi, melyik csapat fogadná be Orbánt szertárosként A Heti Kamu megtudta: a Szent Korona helyett Kövér László bajusza előtt tehetik le esküjüket a képviselők Selmeczi Tibor előveszi a pincébe eltett krumplit, most, hogy elmarad a háború Orbán és zsebesei! – keressük együtt: Hogy hol a lé?
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.