A sátán mondjon le!

Para-Kovács Imre

2004. 04. 14. · Hócipő 2004/08

A Vatikán lelki hatalma megingathatatlan, bár vannak jelentkezők - elég csak a moszlimokra, buddhistákra, reformátusokra, krisna tudatú hívőkre, karizmatikus keresztényekre gondolnunk -, az égi birodalom alapjai biztosak, hívei öntudatosak, lelki üdvük biztosított, nincs tehát számottevő erő, amely eséllyel törne a lelkek erdejében kivívott pozíciójára, még ha ezek a lelkek nem is olyan számosak, mint azt a katolikus krónikások állítani bírják éles vagy kevésbé éles helyzetekben.

A szellemi hatalom már elég régen kicsúszott a katolikus főváros kezéből, minden tiszteletem ellenére kénytelen vagyok tudomásul venni, hogy a tudomány jelentős előrelépéseire, felfedezéseire a klérus jelentős késéssel vagy egyáltalán nem reagált, önmaga pedig már évszázadok óta nem állt elő semmi forradalmival, sőt biológiai, csillagászati és fizikai kérdésekben a lehetőségeihez mérten hátráltatta a fejlődést, amivel sikerült tekintélye nagy részét erodálni a lakosság érdeklődőbb részének körében.

Marad tehát a politikai hatalom, ahol javítani lehet a helyzeten, az egyesülő Európa kiváló terep a szárnypróbálgatásra, a finom diplomáciai húzásokra, vagy gátlástalan nyomulásra, pillanattól és megítéléstől függően. A gond persze akkor keletkezik, amikor a politikai és lelki nyomulás összekeveredik, és aki az egyikre reagál, azt másik minőség támadásával vádolják. A Vatikán, tudniillik, amikor politikai hatalomként viselkedik, pontosan olyan helyzetben van, mint bármelyik politikai erő, ugyanazokkal a problémákkal, érvekkel és támadásokkal találhatja magát szemben, mint bármely párt, mozgalom, ország, illetve kör.

Ebben a szituációban meglehetősen ízléstelen azzal reagálni, hogy aki a Vatikán politikai tevékenységét kritizálja, az a kereszténység ellen indít frontális támadást, ízléstelen, de jól hangzik, nyilvánvaló, hogy élnek is vele a jobboldali erők, nem kis elismerést aratva a lakosság istenkérdésre fogékony, tájékozatlanabb körében, érdemes tehát leszögezni, hogy a politika a Szent Péter-bazilika környékén is politika, semmivel sem emelkedettebb tevékenység, mint a XIV. kerületben, még ha meg is próbálják valami istennek tetsző, légies elfoglaltságnak beállítani az érdekeltek. A világtörténelem legsikeresebb és legkiterjedtebb globalizációs folyamata, a kereszténység elterjesztése a Földön, minden bizonnyal még évszázadok múltán is elég vitára ad majd okot, két dolgot azonban nem lehet kétségbe vonni: ennek klasszikus, mondhatnám, példaértékű megvalósulását és kulturális romboló hatását. A távoli földrészeken, szigeteken és népcsoportok között lezajlott térítési folyamatok komplett mitológiákat, eszmerendszereket és kultúrákat tettek semmivé, nem ritkán ezek képviselőivel együtt, miközben a kereszténység az előkészítő ideológiai csapásokat követően, minden helyszínen azonnali politizálásba kezdett. Lehet azt állítani, hogy a hittérítés más minőség, mint a rockzene vagy a McDonalds-diplomácia, de kétségtelen, hogy az utóbbiak lehetőleg elkerülték a nyílt fegyveres konfliktusokat és az erőszakos nyomulást, legalábbis fizikai értelemben. Nem hiszem, hogy a gyermekek keresztes hadjáratáért, a II. világháborúban tanúsított kártékony közömbösségért, vagy akár Haiti szellemvilágának elpusztításáért minden napszakban sírva kellene a pápának bocsánatot kérnie az érintettektől és utódoktól, azonban a túlzott büszkeség sem helyénvaló, és esetleg némi mértéktartásra adhat okot a sorozatban meghozott hibás döntések, állásfoglalások és tevékenységek megdöbbentően magas száma.

Érdemes tehát különválasztani a Vatikán diplomáciai tevékenységét a lelkekért folytatott harctól, még akkor is, ha mindkettő egy tőről fakad. Amennyiben ugyanis lenne - és ugyan miért ne lehetne - a katolikus klérusnak válogatott szintű labdarúgója vagy asztaliteniszezője, a les-szabály ugyanúgy vonatkozna rá, mint Gera Zoltánra, illetve öt pont után ugyanúgy át kellene adnia az adogatást ellenfelének, mint mindenkinek. Könnyen lehet, hogy éppen az ilyen helyzetek elkerülése végett nem indul a Vatikán az olimpián, azonban a politika semmiben sem különbözik a többi küzdősporttól, leszámítva talán, hogy szabályrendszere némileg kidolgozatlanabb, és a végső döntés kevésbé egyértelmű, mint az ultimate fightingban.

Ha a pápai állam jónak látja beavatkozni a ká európai kis államok belpolitikájába, akkor minden bizonnyal nem veszi zokon, ha ezen politika egyik szereplőjének tekintik, és ugyanazokkal a megnyilatkozásokkal kell szembe találnia magát, mint Gál J. Zoltánnak. Félreértés ne essék: Nem Kósáné Kovács Magda próbálja napi politikai szintre lerángatni a katolikus klérust, hanem a Vatikán alázza meg magát azzal, hogy a helyi derítőben pancsikol, amikor érdeket érvényesít, kitüntetéseket osztogat. Ami persze, a reakciókon kívül egyéb veszélyeket is hordoz, hiszen a sokat hangoztatott, de ettől nem igazabb kijelentés, miszerint Magyarország keresztény, semmivel sem valósabb, mint az, hogy a magyarok zsenik, vagy az ország velünk van.

Tényleg létezik egy számottevő és tiszteletre méltó keresztény kisebbség ebben az országban, amelyik mélyen megéli hitét, hisz a szeplőtelen fogantatásban, a feltámadásban, isten országának eljövetelében, a szentháromságban, nem beszélve Jézus isteni és emberi mivoltáról, de még ezek az emberek is - akik, hangsúlyoznám: kisebbségben vannak - megosztottak politikailag, valamint keresztényügyileg. Akik hobbikeresztényként az utcán hőbörögnek, vagy akik Jézus viszonylagos népszerűségét napi politikai céljaikhoz próbálják felhasználni, látszólag nem félik az istent, különben óhatatlanul gondolniuk kellene a büntetésre, amely ezekért a profán és blaszfém játszadozásért jár.

A többség azonban nem keresztény a szó igazi értelmében, és még csak nem is próbál úgy tenni, mintha az lenne, a kérdéssel egyáltalán nem foglalkozik, magában hisz, a tudományban, a ValóVilágban, keresi az utat, vagy borzalmas módon csak sodródik a térben és időben, hit nélkül, rosszabb esetben erkölcsi parancsok nélkül lébecol a számára kiszabott intervallumban, és mindenféle lelki zsinórmértéket mellőzve rövid távokban próbálja túlélni az életetet. Törvényszerűen-e vagy nem, a lényeg, hogy így alakult.

Lehet keresztény Európáról vagy keresztény Magyarországról beszélni, lehet a pápát vagy Jézust citálni tanúként szánalmas tyúkperekhez, de ettől csak rosszabb lesz minden. Felerősödik a következmények nélküli beszéd, beigazolódik a legrosszabb lehetőség: a következmények nélküli világ az üres ég alatt.

Para-Kovács Imre
legolvasottabb cikkei

Para-Kovács Imre
legfrissebb cikkei

Para-Kovács Imre összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/9 • IV. 24. – V. 8.

Para-Kovács Imre: senki sem akarja Orbánt elhallgattatni, csak ha lehet inkább beszéljen olyan türk tudatú országokban, ahol szívesen látják őt és retardált barátait Váncsa István: Az Unió úgy döntött, hogy most már aztán tényleg az asztalra csap, és a négypárti többség neki is látott egy újabb határozattervezet megfogalmazásának Smuzewitz Ilona: a létezés a Fidesz által lehetséges, a Fidesz nélkül a farkasok együtt legelnének a bárányokkal, de a Fidesz meghozta a szabadságot és a magántőkealapokat Farkasházy Tivadar hiányolja Magyar Péter 12 pontjából az „örök élet +20 évet” Havas Henrik elfogta Varga Judit „Te mocskos áruló, kedves Péter” kezdetű levelét Kéri László: Forgatókönyv lejáratáshoz Dési János őrült rohangálást látott a Karmelitában, amikor kiderült, mégsem lesz meg az ajándékba odaígért áruházlánc Verebes István újabb Örkényiádái A Heti Kamu megtudta: Orbán annyira megirigyelte az influenszerek Deák téri pénzszórását, hogy saját kezűleg fog krumplit szórni a Karmelita erkélyéről

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.