Ha mindjárt az ingemért is

Para-Kovács Imre
2010. 02. 10. · Hócipő 2010/03
Nem gondolom, hogy manapság annyira nagyszerű időtöltés filmesnek, konkrétan független filmesnek lenni, de Hollywood sem a régi: csapatmunka, japán nagyvállalati stílus, kicsi robotok dolgoznak minden képkockán, aztán a számítógép alatt alszanak, sohasem volt még ekkora különbség amatőr és professzionális filmkészítés között, mert az utómunka átvette a hatalmat a forgatás felett, nincsenek magányos hősök, de ha vannak is, hát nagyon kevesen, és tényleg magányosak.

Ha ennyire nehéz a filmeseknek, akkor a dokumentumfilmeseknek még rosszabb a helyzetük, erre szolgál bizonyítékként az összes ismeretterjesztő csatorna.

Régen az volt, hogy a Gulyás testvérek kamerája elé leültek emberek, és érdekes dolgokról beszéltek, az emberek pedig hallgatták, mert ritkán hallottak érdekes dolgokról, nem voltak speciális effektek, jegesmedvék vagy mérges kígyók, elvitte a filmet a téma, a feszültség az értelemben keletkezett, azaz intellektuális borzongás vagy kielégülés kísérte az alkotást, és nem vártuk el a szereplőktől, hogy mellesleg ugorjanak le egy toronyházról, miközben életükről mesélnek.

Az ismeretterjesztésben hasonló volt a helyzet, állt egy bajszos ember a mezőn, és rámutatott a tehénre, majd mesélt róla valamit. Esetleg láttuk a tehenet kettévágva is, de ez már kifejezetten nagy költségvetésnek számított, és napokig beszéltek róla a munkahelyeken.

Régen minden jobb volt, de a kommunisták tönkretették a filmezést. Főleg Amerikában.

Bear Gryll: A túlélés törvényeiben (Born Surviver: Bear Grylls, illetve az USA-ban Man vs. Wild) egy lenyúzott kígyóbőrből issza a saját vizeletét, hogy ne haljon szomjan a sivatagban, skorpiókat, lárvákat eszik, elefántürülékből csavarja ki az ivóvizet, kis szőrös állatok bogyóiból főz teát, nyers birkaherét és jakszemet eszik, miközben bemutatja nekünk, hogyan maradjunk életben különböző egzotikus tájakon, ha véletlenül ledobnának bennünket egy repülőről, és csak késünk, illetve kovakövünk lenne.

Megdolgozik a pénzéért, ráadásul ő egy angol úriember, aki kétségtelenül visszafogottabb amerikai kollégáinál, mondhatnám: kevésbé szenzációhajhász, már-már decens és disztingvált, ha a nyers birkahere evése kapcsán beszélhetek ilyesmiről.

Mániákus túlélő, jó és látványos műsorokat csinál, de feszegeti a határokat, és benne van a történetben, hogy egy forgatáson veszi fel a néhai nevet. Én meg képtelen vagyok nem gondolni a Másfélmillió lépés Magyarországon című sorozatra, ami ugyancsak jó és látványos ismeretterjesztő film volt, de vajon hogyan reagálna rá az amerikai közönség - saját fiatal nemzedékünkről nem is beszélve (csak azért is emlékezzünk az alkotókra: Dercsényi Balázs, műemlékek, Juhász Árpád, geológia, Paládi-Kovács Attila, néprajz, dr. Pócs Tamás, növények, Sinkó László, hang és Rockenbauer Pál)

Ha például Szabados Tamás operatőrt megcsípte egy lódarázs, akkor borogatták a duzzanatot, de Dr. Mike Leahy virológus direkt azért járja a világot, hogy a legkülönlegesebb állatok szúrják, csípjék, harapják meg, galandféregpetéket fogyaszt, és várja a hatást, csalánokat és medúzákat érint bőréhez, majd a kórházi ágyról folytatja a filmezést.

A bogaras utazó vidám sorozat, Leahy helyettünk próbálja ki a mérgező rovarok és növények nagy részét, aztán szenved, a néző pedig kacaghat, hogy anyjuk, nézd már milyen hülye ez a kopasz tudós, skorpiót rakott az orrába, oszt csodálkozik, hogy akkora feje, mint egy disznósajt!

Az ismeretterjesztés egyértelműen a cirkusz felé vette az irányt (de nem úgy, mint a magyar politika, ahol az oroszlán megette a légtornászt, és csak a bohócok maradtak a porondon), nem elég a krokodilt látni, de meg is kell küzdeni vele, lehetőleg iszapos vízben, félmeztelenül.

A krokodilvadász, Steve Irwin már halott, és valószínűleg egy sor dokumentumfilmes halt meg azelőtt, hogy egyáltalán megismerhettük volna a nevét, mert megpróbáltak olyan filmet készíteni, amivel az ismertségbe repülhetnek, valamit, amit még senki sem próbált, valamit, amivel le lehet kötni a nézők figyelmét.

A producerek logikusak és kegyetlenek, oda küldik a főszereplőjüket, ahol a nézettség található, leomló bányákba, tűzhányók kráterébe, háborúba, jég alá, oroszlán torkába, elvégre van az a pénz.

Ha kíváncsiak a véleményemre, a következő áldozat Ross Kemp lesz, aki megjárta már Afganisztánt egy sorozat kedvéért, aztán csellengett Los Angeles bandái között, most pedig kalózokkal kergetőzik az óceánon. Különben is, ha már játszunk, akkor játsszunk nagyban, ideje megkezdeni a fogadások kötését a sztárok életére, finoman hangolt oddsokkal és napi beszámolókkal, hiszen itt még akadnak ki nem aknázott lehetőségek.

Teljesen nyilvánvaló, hogy aki dudás akar lenni, annak kötelező a pokol, de - ha jól emlékszem - nemrégiben ez még a lélek pokla volt, nem kellett minden dudásnak tényleg meghalnia, mert holtan meglehetősen nehéz dudálni. Bár az animáció fejlődésének tempóját nézve, tulajdonképpen ez sem lehetetlen.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2021/2  •  I. 13. – I. 26.
TRUMP ÉS ORBÁN ROHAMAI Új sorozat: Az Orbán-rendszer
legnagyobb hazugságai!
Para-Kovács Imre B-tervekkel segíti mindazokat, akiknek nem jött össze az A-tervük, például: „Mindig is falusi futballtréner szerettem volna lenni, most végre megtehetem” Farkasházy Tivadar a Mészáros & Mészáros Kft. segítségével tévézik Smuzewitz Ilona azon tűnődik, ki vállalná Kásler mentegetését és polírozását? Dési János alig várja, hogy személyesen Semjén lőhesse ki a tehenészetekben rosszul tejelő teheneket Avar János szerint Trump is Soros embere Trunkó Barnabás megfejtette, miért nem kell az orosz épületekbe WC Selmeczi Tibor új Illyés Gyula-idézetet talált: „Ahol vészhelyzet van, ott vészhelyzet van” A Heti Kamu megtudta: ezentúl Gulyás Gergely jelenti be a kormányinfón, ki viheti haza a lottóötöst Amerika Kapitány és a QAnon Sámán Orosz Hazugságlexikon
HANGOS HÓCIPŐ



Műsoraink 2019 szeptemberének végén, az angyalföldi Radnóti Miklós Művelődési Központban hangzottak el élőben.

Közreműködnek: Hernádi Judit, Gálvölgyi János, Kern András, Hajós András, Havas Henrik, Kéri László, Nádas György, Varga Ferenc József, Para-Kovács Imre, Selmeczi Tibor és Farkasházy Tivadar.
PARTNEREINK


GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.