Egy fiúról

Emlékezés Zavadszky Gáborra

Murányi András
2006. 02. 01. · Hócipő 2006/03
Olykor erősen úgy nézett ki, hogy Zavadszky apuka napszakonként többször is rácsúszik gyermeke lábára a Borsó utcai lakótelep - akkor még... - füves részén, de a fiú ezt természetesen nem vette zokon. Részint, mert nem volt ideje ilyesmire (például kapkodnia kellett a lábait fölfele), részint pedig, mert a fater előre megmondta neki: kisfiam, többek között ezt kell gyakorolni ahhoz, hogy futballista legyél. Persze a tizenegyeseket megelőző szituációkat is szemléltette Jani bá' Gáborral - az okokat lásd elébb -, miként megannyi mindenre megtanította anno. A XVII. kerületi, "ősi" Zavadszky-lakásban néhány pillanatra kizökkentettük az időt, és - Gabi habitusához hűen - mosolyogva emlékeztünk. Így beszélgettünk Ómen elvtársról, meg arról a két, dunaújvárosi nyugdíjasról is.



Vannak tökéletesen értelmezhetetlen helyzetek: ez pontosan ilyen. Miközben agyunkkal pontosan tudjuk, hogy valami véget ért, belülről folyamatosan úgy érezzük, mintha éppen álmodnánk: ebből táplálkozik a feloldhatatlan ellentét. Elvileg az van, hogy én kérdezek, ő, azaz Zavadszky János - régi ismeretségünk okán: Jani bá' - pedig válaszol, csakhogy összemosódnak a kérdések meg a válaszok, meg hát most a formának van a legkevesebb értelme.

Elég az hozzá, hogy nagyjából ilyen lehet egy sportcsalád: egyebet ne mondjunk, Zavadszky nagypapa NB I-es futballista volt a Ganz-Mávagban, majd három évtizeden át edző ugyanott, és tudta, mi az a hadibajnokság,
továbbá tudta, milyen az, amikor háború utáni félprofiként téliszalámiban és almában fizetnek a produkcióért. Zavadszky apuka - nem találják ki - a Ganz-Mávag-ban nevelkedett, aztán elment katonának, miközben nem csupán futballozott, hanem kosarazott és kézilabdázott. Első, bajnoki futballmérkőzésen elért góljára már csak azért is nagyon emlékszik, mert:

- A Vörös Meteornak rúgtam, és azzal vezettünk egy-nullra a félidőben! Aztán kaptunk egy hetest a másodikban.

Zavadszky Gabi - már nyilván nem kell segítség - a Ganz-Mávag-ban kezdte karrierjét, ám akár lehetett volna kosaras is, mint a bátyja, Jancsi, aki NB I-ig vitte. Jani bá' alátámaszt, mit tudott Gábor:

- Amikor a Ferencvárosnak a kilencvenes években éppen volt női kosárlabda-szakosztálya, és klubon belüli sportnapot tartottak, a futballisták Gabi és Vámos Csaba játékával lenyomták az NB I-es bajnok kosarasokat, továbbá ikszeltek a kézilabdásokkal.

De hát a labdarúgás.

Megjegyzendő, Gábor nagypapájának testvére is futballozott: ő volt az első amatőr futballista, aki bekerült a profiválogatottba, majd Franciaországban töltött néhány röpke évtizedet, aztán, amikor 1971-ben először hazalátogatott, minden akcentus nélkül szólalt meg magyarul. Egyébként pedig Gabi valószínűleg ugyanúgy ott ragad a Ganz-Mávag-ban, ha az egylet nem szűnik meg. A Népliget azonban fölöttébb gazdag terület volt akkoriban: a legifjabb sarj az Építőkben folytatta, majd - a klub megszűnését követően - csaknem az ESMTK-hoz került, ám 1989 januárjában jó érzékkel vitték a Ferencvárosba próbajátékra. Harangozó László edző két hét után közölte, innen tapodtat sem megy a gyerek, így a továbbiakban Zava otthonra lelt a harmadik népligeti bázison is. Az 1989/1990-es évad országos bajnokságát szégyenszemre úgy nyerte meg a Vincze Ottós-hrutkás FTC serdülő I, hogy háromszor kénytelen volt döntetlenre adni a meccset; Zavadszky Gábor - az akkori Népsport szerint helyenként Szabadszki meg Závoczki - huszonnyolc "dugóval" lett gólkirály. A Vincze Géza-féle ifivel kétszer lett aranyérmes, s - skandalum! - a két bajnoki cím között becsúszott egy ezüst is. Mellesleg alulírott büszkén jelentem, hogy Zavának én is adtam egy ihletett gólpasszt, a probléma csak az volt, hogy a magam részéről az MTK-ban játszottam. Salgótarjáni úti füves, hatalmas sár, s immár 0-2 a tényállás, amikor valami eszeveszett tűzijáték végén a gólvonalon megáll a labda; kapus sehol, én a közelben, úgyhogy a feltehetően Napoleon dragonyosaiként zúduló ferencvárosi csatárok elől inkább kivágnám a legalábbis megkeményedett labdát, ha az három és fél méter után nem állna meg a sártenger kellős közepén. Természetesen Zavadszky érkezik, és puff... A végén Zavát lecserélik:

- Kösz a passzt!

Válaszomat nem ismételném meg, ámbátor muszáj rögzíteni, hogy - helyenkénti iskolai találkozásokkor - érdemi gólpasszt is adhattam neki (és köszöntem az övéit).



Nem sokkal később már Nyilasi Tibor értékelte Gabi megnyilvánulásait; a helyszín a Hungária körút, az esemény MTK-FTC tartalékbajnoki, a lényeget pedig Jani bá' eleveníti fel:

- Rúgott két gólt, adott két gólpasszt, a négytagú hazai védelem pedig olykor kompletten feküdt.

Nyíl közvetlenül a meccs után közölte vele és Hrutkával a jó hírt - "Rudival", a legjobb baráttal szinte mindenhová együtt kerültek be -, és akkoriban esett meg, hogy az Angliában rendezett ifjúsági Európa-bajnoki döntőt az ötödik helyen zárta a Ziegler János vezette válogatott. Zavadszky apuka rögvest fűzi is hozzá:

- Sokan mondják, hogy a legnagyobb korosztályos siker a közelmúltban az volt, amikor az olimpiai csapat Gabi győztes góljával jutott túl a skótokon, és kvalifikálta magát az 1996-os olimpiára, ám az én rangsoromban az angliai Eb előrébb áll. Nem csupán az előkelő záró pozíció miatt, hanem azért is, mert a selejtezőben, többek között, Olaszország együttesét múlták felül Gabiék. A kinti, 2-0-ás győzelemmel végződött meccsen a fiam rúgta a második gólt, miközben az ellenfél csatárainak egyikét Del Pierónak hívták...

De lassan ideje rátérni Ómen elvtársra.

Az úgy volt, hogy Zava számos parádé - a többi közt Bajnokok Ligája-részvétel - után az Üllői útról Dunaújvárosba igazolt, ahol aztán kérésére kapott egy olyan lakást, amelyben egy napot nem aludt; de ez csak a mellékszál. A Kohász hazai meccseire Gábor a mindenütt forró szeretettel várt édesapja mellett annak főnökét, egy kis embert - lásd még: a Gonosz Manót - is lefuvarozta Újvárosba, s az út során történt egy s más. Mindenekelőtt kabalailag. Tudniillik ha az érdi emelkedőnél piros lámpát kaptak, az jót jelentett, ha Ercsi után meglátták a struccokat, akkor az szintén kedvező előjelnek számított, nem utolsósorban: ha az út további szakaszán ki volt kötve a három ló, akkor a Dunaferr aznap gólarányt javított. És ez ügyben a kísérő személy jelenléte igen fontos volt.

- Amikor megérkeztünk a stadionba, az edző, Egervári Sanyi gyorsan letudott engem egy szevasz, Jani bátyámmal, majd minden átmenet nélkül érdeklődni kezdett: És Ómen elvtárs hol van? És ha Ómen elvtárs megvolt, kezdődhetett a zrika: ezek után taktikát adni teljességgel fölösleges...

Dunaújváros felé megtörtént az is, hogy Jani bá' kidobta a csikket az ablakon, és azt úgy csapta vissza a szél, hogy beesett a nyitott ingébe; Gabi alig bírt félreállni az autóval a nevetéstől, s hát az apja, bizony, sokáig viselte a hasán a dohányzás ártalmait... S noha Jani bá' nem volt egy csitítgatós ember, Újvárosban egyszer elege lett abból a két nyugdíjasból, aki a 3-0-ás vezetés ellenére is beszólt a fiúknak:

- Az hozna benneteket tűzbe, ha bedobnának a kohóba!

Azzal el is hallgattak.



A legpikánsabb szituáció viszont kétségkívül akkor jött el, amikor Zava - dunaújvárosiként - gólt rúgott az Üllői úton, s a hazai szurkolóktól övezett Jani bá' fölugrott a helyéről:

- Eredetileg valami olyasmit akartam mondani: Hogy ez mekkora gól!!! Viszont a talpra szökkenés közben sikerült észbe kapnom, és végül így reagáltam: Hogy lehet ilyen gólt kapni?!

Érdekes, hogy Gabi az MTK-ban érezte a legjobban magát: a tízévestől a nyolcvanesztendősig mindenkivel hangot talált. És bár imádta a legendás Hungária körúti büfét, második ferencvárosi korszakában elsősorban amiatt evett ott, mert az Üllői úti Fradi söröző szépen bezárt.

- Tud valami rosszat mondani a fiáról, Jani bá'?

- Nem. Soha fegyelmeznem nem kellett; szorgalmas, jószívű, kedves gyermek, akit ha bármilyen tornára hívtak díjátadónak, vagy éppenséggel arra kértek, tartson meg egy tornaórát a kerületi iskolában, már rohant is... Nem véletlen, hogy piros lapot nem kapott soha, és sárgát se annyit, hogy az eltiltást vonjon maga után. Esetleg egy róla elnevezett fair play-díj tükrözné igazán az egyéniségét.

Beszélünk Ciprusról is, de hiába filozofálgatunk. Előre kell nézni, már csak amiatt is, mert ott vannak az ikrek, Gábor és Móni (a még a gimiben megismert Móni) gyermekei: Norbi és Roli. Akik amúgy imádják a nagyapjukat és a nagyanyjukat, Éva nénit: a bundás kenyérből speciel úgy esznek meg hatot, hogy harapós oroszlánként és krokodilként ugranak a nagyihoz egy-egy darabért.

Azért nehogy azt gondolják, hogy Jani bá' sosem kapta fel a vizet a fiára; főként a mérkőzések után esett meg ilyesmi.

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2022/11  •  V. 18. – V. 31.
VÁNCSA + PARA + SMUZEWITZ + FARKASHÁZY + VEREBES + DÉSI + TRUNKÓ + SELMECZI + VFJ + ÜRMÖS + MARABU + BÉLABÁTYÓ... Para-Kovács Imre: nem azok váltottak irányt, akiknek határozott elképzeléseik voltak Európáról meg Putyinról, hanem azok, akik nem gondoltak semmit Váncsa István: Orbán átadta az oktatás- és egészségügyet egy főtörzsőrmesternek, majd átvette az agitprop osztály által paranccsá átfogalmazott direktívát Farkasházy Tivadar szerint nekünk most nem is olyan rossz, mint a Fülöp-szigeteken, ahol Marcos fia nyerte az elnökválasztást, Duterte lánya pedig az alelnökit Smuzewitz Ilona nem érti, hogyha egy focista tud négy évet várni két vébé között, akkor egy szívbeteg miért nem tud várni négy évet két rehabilitáció között? Verebes István bemutatja, milyen egyszerű a világmegváltás, egy zalaegerszegi cukrászdában megkávéztatta Bident, Putyint és Zelenszkijt Dési János felmondta Pesti TV előfizetését, és elutazott, ám a pakkjában megbújt egy iciripiciri Vidnyánszky A Heti Kamu megtudta, a kormány gyorsított eljárásban tengerré minősíti át a Balatont
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.