ő még csak most 47

Beszélgetés Iváncsik Mihállyal

Murányi András
2006. 03. 29. · Hócipő 2006/07
Negyvenhét évesen az NB II-ben kézilabdázik, és amondó: két-három évad még benne van, aztán jöhet az öregfiúk. Az ember meg ilyenkor néz: más ennyi idősen a tévéfotelből sem képes kikászálódni sérülés nélkül, miközben ő... Alanyunk ezúttal Iváncsik Mihály, a Győr korábbi világválogatott, vb-ezüstérmes és -gólkirály szélsője, habár lehetne az összes fia is: Gergő a Veszprém, Tamás a Tatabánya felnőttválogatott tehetsége, és akkor még ott van az ETO-t erősítő csöpp Ádám, aki ráadásul nem is olyan csöpp, sőt. Na de mi a tényállás a família nőtagjával...?



Most hol is?

Komáromban.

Én leragadtam a Pápánál.

Onnan két éve azzal jöttem el, hogy alapítsunk egy új csapatot a régi társakkal. A megyei bajnokságból feljutottunk az NB II-be, és mondhatom, nagyon jólesik a mozgás.

Azért fáj itt, sajog ott?

Alighanem roppant szerencsésnek mondhatom magam: azon kívül, hogy annak idején háromszor is eltört az orrom, soha, semmi bajom nem volt. És ezt most gyorsan le is kopogom.

Bámulatos!

Köszönöm szépen, igyekszik az ember...

És hányadik a góllövőlistán?

Mint a csapatom: első!

Én kérek elnézést... Mennyit dobott eddig?

Száznegyven gólnál járok.

Mi sem természetesebb; akár még az NB I-ben is szerepelhetne!

Nem azért, de egy-egy félidőt még biztosan bírnék.

Mi tartja vissza?

Mivel úgy tervezem, hogy két-három évet lehúzok még, elvileg nem zárhatom ki ennek az esélyét. Gyakorlatilag azonban most már valóban közelebb vagyok az öregfiúkhoz, mint a fiatal profikhoz.

Amúgy megy még a cunder?

Hogyne. De azért nekem se jön be minden, és ilyenkor szépen megkapom a csapattársaimtól, hogy nem ártana kicsivel többet gyakorolni. És milyen igazuk van, az ember mindig, így negyvenhét évesen is tanulhat bőven! A csuklóból megcsavart lövést egyébként a románok és a jugoszlávok találták ki, aztán világszerte átvették a technikásabb játékosok. Köztük én...

Fiait mindig megnézi?

Nem mulasztok el egyetlen meccset sem a hét végén, habár olyankor rendszerint nekem is jelenésem van; legfeljebb marad a tévé. Nem ritka, hogy Komáromból éppen csak hazaérek, és máris irány Veszprém vagy Tatabánya.

Hát Győr?

Noha kicsit szét vagyunk szóródva mostanában, elő-előfordulnak közös családi ebédek: ilyenkor a feleségem csak süt, süt, süt, és amikor kicsit leáll, akkor is csak azért, hogy főzzön. Képzeljen el négy nagyevő sportembert: olyan, mintha egy lakodalmat kellene kiszolgálni.

Hogy' bírja a drága hitves?

Jól, ugyanis imád sütni-főzni. És minket is imád; ő fogja össze a családot.

Közben pedig megy a frocli?

Olyannyira, hogy legutóbb, amikor tizenkét gólt dobtam egy bajnokin, a fiúk ártatlan arccal fordultak felém: mi van, apa, az ellenfélnél nem volt kapus?

Apjuk szigorú vagy elnéző?

Higgadtan balfácánozok, és ugyanígy dicsérek; egyebekben roppant mázlista vagyok abban is, hogy nagyon jó szellemű fiaim vannak. Ismerem a mentalitásukat, és tudom, mennyit dolgoznak. Ez utóbbi alapján amondó vagyok: annyit melóznak, hogy ha rossz játékosok lennének, akkor is sok mindent elérnének a pályán. Hát még így, hogy nem is rosszak...

Az igaz, hogy mind közül a kis Ádám a legtehetségesebb?

Ádám a legkisebb, ez tény, ellenben tizenöt évesen száznyolcvannégy centi és negyvenötös a lába. Maradjunk annyiban, hogy majd az élet megmutatja, ki, mire viszi.

Kötelezte őket a kézilabdára, netán minden erőfeszítése ellenére választották ezt a sportágat?

Kézilabdás miliőben nőttek fel, úgyhogy sokat nem tudtam tenni az ügy ellen, mi több: azt kívántam, bárcsak rúgnák, és ne dobnák a labdát.

Kevesebb meló, több pénz?


Pontosan. Gergő a saját lábán is átesik a futballban, Tomi jól bánik a labdával, Gergőnek meg egyenesen kitűnő a balosa! De a sors ellen, úgy tetszik, nem lehet mit tenni.

Apropó, sors! Ilyen múlttal és tapasztalattal hogyhogy nem edző valahol?

Amikor hazatértem Németországból, utánpótlás-trénerként dolgoztam, ám havi negyvenezer forintból elég nehéz eltartani egy családot. Ugyanakkor az Audi-gyárban jól érzem magam, a tetejébe mindig is érdekeltek az autók. Imádok vezetni. De ha nem imádnék, akkor is vezetnék: tudja, a fiaim...

A gyárban miként kezelik a korábbi klasszist?

Nem tudok úgy megtenni két lépést, hogy ne szólnának utánam: gratulálunk a fiaid eredményeihez, vagy láttunk újságban. Ami az apai szerepet illeti, a Veszprém elég sokszor nyer, aztán Gergő és Tamás is tagja a felnőttválogatottnak: van mit megköszönni. Ami pedig engem illet: meg-megfordulok a Kisalföld hasábjain, legutóbb abból adódóan, hogy a válogatottal húsz éve szereztünk ezüstérmet a svájci világbajnokságon. A férfiak azóta sem értek el ennél jobb eredményt.

Nem volt éppen rossz periódus...

A Győrrel négy évadon keresztül nagyon futott a szekér: megnyertük az akkor még IHF-kupának nevezett európai vetélkedést, aztán három aranyérmet is begyűjtöttünk a magyar bajnokságban, és nyolcvankilencben én lettem az év játékosa itthon. A nyolcvanhatos vb anynyiban lehet csalódás, hogy utólag visszagondolva megelégedtünk a döntőbe jutással. Illetve, inkább visszanézve, mert meglehetősen gyakran bekapcsolom a videót, és mindannyiszor megállapítom: ha csak két góllal is, de a jugoszlávok abban a hatvan percben feltétlenül jobbak, erősebbek voltak.

Mennyit kaptak a második helyért?

Eredetileg harmincezer forintot akartak adni, de a kollektív tiltakozás eredményeként fölemelték az összeget ötvenezerre. Az átlagkereset akkoriban öt-hatezer forint volt.

Mit vett belőle?

Életem jelentős részében kizárólag lakásra spóroltam. Nyilván megéri: ekkora családnál...

Hiányzik valami az életéből?

Nem. És hogy tényleg nem, arra bizonyíték, hogy nagyon elégedett tudok lenni, amikor megnézem a régi képeket; a háttérben mámoros szurkolók ünnepelnek, szinte hallom a zsibongást.

Egy ezüst-arany csere sem jön számításba?

Amióta öregszem, egyre többet álmodok a vb-döntővel, de sosem ébredtem még arra, hogy mi végeztünk az élen... Ezzel együtt van olyan visszatérő álmom, amelyben azt látom, hogy ott csüng az arany a nyakban. Méghozzá nagyon komoly tornán.

Kellemes élmény lehet...

Főként, hogy a fiaim a főszereplői.

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2022/14  •  VI. 29. – VII. 12.
VÁNCSA + PARA + LENGYEL + SMUZEWITZ + FARKASHÁZY + VEREBES + DÉSI + TRUNKÓ + SELMECZI + VFJ + ÜRMÖS + MARABU + BÉLABÁTYÓ... Lengyel László: Sajtórebellisek Váncsa István: Ha lesz főispán, akkor a telhetetlen alattvalók egyre többet fognak követelni, lesz főszolgabíró, tanácsnok, kisbíró... Para-Kovács Imre: A jobbágyi körök hisznek a szeretet és összefogás erejében, a 27%-os áfában és a 699 forintos sajtos rolóban Farkasházy Tivadar a be-, majd kimutatkozó Moldováról Smuzewitz Ilona: Éljen a házastársi rátermettség, avagy hogyan legyünk politikusférjként jó igazgatók! Verebes István: A magamfajta ironikus ember iróniája immár hamvasgyenge ahhoz képest, ami ironikus fölött ironizálni szeretne Dési János az egymilliós karórában Fedél nélkült áruló királyfiról, olyan kiskirályok okulására, akik úgysem olvasnak A Heti Kamu megtudta: az Orbán-kormány október végéig meghosszabbítja az Anglia elleni 4:0-ás győzelmet Trunkó Barnabás szerint a KSH statisztikusai szabadságon lehetnek, mert náluk még mindig csak 18% az élelmiszerek drágulása
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.