A politikusok a vizet nézik

Para-Kovács Imre

2013. 06. 12. · Hócipő 2013/12

Árvíz megvolt, földrengés megvolt, most vagy barátságtalan ufójézusok szállják meg a Földet vagy Godzilla felébred, lehet választani.

Mint nyilvánvaló, mindezt a tetőzés előtt írom, most még csak az a rész van, hogy politikusok mennek a gátakhoz, és homokzsákokat töltenek a fotósok gyűrűjében. Perverz, de elkerülhetetlen helyzet ez, mert a politikus olyan állatfajta, hogy nem tud otthon maradni katasztrófa esetén, kameraérzékeny és hiú, mint Paris Hilton.

A probléma összetett, mert a tanácsadók azt duruzsolják, hogy ritkán van ilyen nagyszerű alkalom jó minőségű propagandafotók és -filmek elkészítéséhez, másrészről viszont ott a józan ész: a politikusnak nem az a dolga, hogy lapátoljon, hanem az, hogy megszervezze a lapátolást kormányon, ellenzékben pedig az, hogy ordítson, ha a lapátolás nincs rendesen megszervezve. Ez sem bonyolultabb, mint maga a lapátolás, csak ha már betegesen túlfizetjük őket, legalább ne zavarják azokat, akik a munkát végzik ingyen. Mert ne feledjük: a politikus akkor is rohadt sok pénzt kap, amikor önkéntesnek áll. Ilyen szakma ez.

Érvként merül még fel, hogy az emberek ezt várják el tőle, szeretik dolgozni látni az ő szeretett politikusukat, mert az olyan, mintha ő is ember lenne, egy közülük, aki legény (leány) a gáton, csak népének él, gyakorlatilag olyan, mint Batman, leszámítva a hülye maszkot és a szárnyakat.

A dilemma valós, mert én például sohasem lennék képes olyan politikusra szavazni, aki a gáton sündörög, de én nem is vagyok az a nagyon vágyott célcsoport, akiket a politikus mindenáron szeretne lenyűgözni, és ezzel mindketten tisztában vagyunk. Felőlem bármelyik gumicsizmás bohóc tangózhat a homokzsákokkal napestig, semmivel sem lesz szimpatikusabb. Én vagyok a tudatos szavazó, hogy rohadnék meg.

Meggyőzni viszont azokat kell, akik sokan vannak, egyszerűek, akár a vágódeszka, szabad idejükben, ha éppen nem választópolgárok, azon vitatkoznak, hogy Eros Ramazotti-e a nagyobb előadó, vagy Richard Clayderman, és tagadhatatlan, hogy rájuk nagyobb szükség van a választásokon, mint rám és hasonszőrű társaimra.

Ettől még én utálhatom a dolgot.

Az altípusok mindenesetre szépen kirajzolódnak ilyenkor.

A miniszterelnök gondterhelten ácsorog a főpolgármesterrel a Római-parton, ami pontos üzenet. Pontosabban: két üzenet. A propagandistáknak, és az általuk is magabiztosan hülyére vett köznép felsikolt a gyönyörtől, hogy milyen nagyszerű miniszterelnöke is van ennek az országnak, aki személyesen, saját kegyelmes (méltóságos? mindig bizonytalan voltam a korrekt megszólítások területén) lábaival bele a sárba! jaj!, hogy ez mennyire, de mennyire emberi! Most is a mi biztonságunk jár csak a szép, okos fejében stb. Míg a másik üzenet az, hogy ha egy miniszterelnöknek személyesen kell kimennie árvíz idején a gátra, akkor ott nagyon nagy baj van, posztjára tökéletesen alkalmatlan, mert 1. a miniszterelnöknek vannak erre a célra emberei, akik nem csak hülyén néznek, hanem értelmezni is tudják azt, amit látnak, majd intézkedni, mindenféle miniszterelnöki közbenjárás nélkül, 2. ha a katasztrófa idején kell nézelődni, akkor valaki nem végezte el rendesen a munkáját, mert az ilyesmire hamarabb kell felkészülni, és akkor sem idióta bámulással.

Ez persze tök mindegy, csak engem szórakoztat, a széles néptömegek benyalják, mint a kétfejű papot vagy a zabálós diétát.

Az ellenzéki propaganda más természetű. A leendő miniszterelnök-jelöltek lapátot ragadnak, hogy megmutassák, ők a nép mellett állnak azokban a nehéz időkben is, amikor a kormány csak bámulja a vizet! Nem félnek a munkától, kiszállnak a lánctalpas Audiból, és trikóra vetkőzve veszik ki részüket a lapátolásból, mert egyek ők közülünk, nem többek, de nem is kevesebbek!

Szerencsétlen földrengésnek esélye sem volt, hogy áttörje az árvíz ismertségének, nézettségének és népszerűségének médiatömbjét, a megalázó második helyre szorult, pedig ha egy szép napos reggelen érkezik, akkor ott tömörültek volna a politikusok az epicentrumban.

Most azonban őzet mentenek, vizet néznek, szolgálati autóval parkolnak, szpottolják a Dunát, a földrengés pedig elsikkad.

Ma csütörtök van, fogalmam sincs, meddig ér majd a víz Budapesten, de mire az írás megjelenik, már biztos levonul az ár. Ami egészen biztos: utána büdös lesz. Büdösség végig a Duna mentén, kiszellőztethetetlen, maró és fanyar bűz, mintha tárgyiasult volna valami abból, ami körülvesz minket hétköznapjainkban, de eddig nem volt szaga. Illetve volt, de nem érezte mindenki. Most fogja.

Az a szerencséjük a keresztény alapokon álló kormányoknak, hogy az Úr közvetlenül tudathatja velük véleményét munkásságukról. Árvíz, földrengés, és a fentebb már belógatott ufójézusok, esetleg Godzilla Gönyűnél.

A gátakon fáradt és ideges emberek rakják a homokzsákokat, és káromkodnak, mert a fotósoktól nem lehet rendesen dolgozni. A választásokig már csak egy karácsony van hátra, akkor majd lehet gyermekfejeket simogatni, de aztán vége. Több katasztrófa nem várható. A büdösség is eloszlik addigra. Visszaáll minden a rendes kerékvágásba, ami maga a hideg és katasztrófamentes rettenet. Megszokás kérdése.

Para-Kovács Imre
legolvasottabb cikkei

Para-Kovács Imre
legfrissebb cikkei

Para-Kovács Imre összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/10 • V. 6. – V. 19.

Para-Kovács Imre: Hankó nemzeti kulturális gyógyszerész vajon érti, hogy nem az a tét, hogy Orbán megsimogatja-e a buksiját, hanem, hogy vezetőszáron viszik-e el? Smuzewitz Ilona: Kik hiányoznak a parlamentből? Avagy ki emlékszik Kósára a csengeri örökösnőn kívül? Váncsa István a finnugor elmélet és az azbeszt kölcsönhatásairól Farkasházy Tivadar pontosan érti, miért az utcán válaszolgatott Orbán az újságírók kérdéseire, ott ugyanis nincs plafon Havas Henrik Orbán szentté avatását szervezi, hogy ne hasonuljanak meg vakhitű követői Dési János: K-európában eddig a pesszimista volt korunk realistája, aki már májusban felkiáltott: ajaj, mindjárt havazni kezd! Lendvai Ildikó: szeretné, ha megismételnék a kampányt Juszt László azt keresi, melyik csapat fogadná be Orbánt szertárosként A Heti Kamu megtudta: a Szent Korona helyett Kövér László bajusza előtt tehetik le esküjüket a képviselők Selmeczi Tibor előveszi a pincébe eltett krumplit, most, hogy elmarad a háború Orbán és zsebesei! – keressük együtt: Hogy hol a lé?

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.