Kínai kell

Para-Kovács Imre
2013. 09. 18. · Hócipő 2013/19
Vannak nagy országok, vannak baromi nagy országok, és van Kína.

Az egykor ötvenezres magyar kínai közösség mára jó, ha húszezer tagot számlál, de azért köszönik szépen, jól elvannak, nem politizálnak, nem panaszkodnak, különösen Ping úr nem tesz ilyesmit, mert ő még egyike azon sikeres vállalkozóknak, akik megtalálták számításukat.

Dél-Kínából érkezett a kilencvenes évek elején, Sanghaj környékéről, ahol egy kisvállalatot vezetett 150 fővel, ami olyasmi lehet arrafelé, mint nálunk egy egyszemélyes kft. Felesége és gyermeke várt odahaza arra, hogy valahol új otthont találjon, és valamilyen megmagyarázhatatlan véletlen folytán ez Magyarország lett. Meglepő módon Dél-Kínában egyébként tudnak arról, hogy Magyarország létezik, illetve már akkor is tudtak, de nem mi voltunk a célállomás, érthető okokból, azonban így alakult, és felesége, valamint gyermeke hamarosan csatlakozott hozzá, sőt a kilencvenes évek második felében már meg is nyitották éttermüket a Moszkva téren.



Eddigi tapasztalataim alapján az a rengeteg közhely, amit a kínaiak munkakultúrájáról, szorgalmáról, kitartásáról és önfegyelméről hallottunk, az utolsó szóig igaz. Ping úr szerint ennek elsősorban az az oka, hogy meglehetősen sok ezer évig éltek egy olyan társadalomban, amelyik nem ismerte a szociális háló intézményét, ilyeténképpen ha valaki kiesett a munka világából, az nem állt meg az altalajig, ahol diszkréten elföldelték. Az éhhalál erős motiváció, mint arra egyébként a mi kormányunk is rájött, és bátran, de felelősen alkalmazza is munkája során. Biztos a kínai császárok, miniszterek és hűbérurak is sokat loptak, a különbség csupán annyi, hogy míg ők éppen kifelé jönnek a feudalizmusból, mi befelé megyünk.

Ezek az én meglátásaim, mert Ping úr - nagyon helyesen - nem nyilatkozik a magyar politikáról, nem érdekli, meg nem is ér rá, mert eszméletlenül sokat kell dolgoznia ahhoz, hogy - immár - három lányának ne kelljen eszméletlenül sokat dolgoznia. Annyit azonban elmond, hogy a válság nem ment el a vendéglátás mellett, a vendégek jót akarnak olcsón, de legalábbis megfizethető áron, miközben semmi sem lett olcsóbb, így aztán az árrés egyre vékonyabb, és a megnövekedett munka, a csökkenő haszon mellett is fogyatkoznak a törzsvendégek. Aki naponta bejárt, az most csak hetente, aki hetente, az most már csak havonta. De még mindig visszajárnak, mert tökéletes kiszolgálást kapnak, minőségi alapanyagokat, nem beszélve a kínai éttermek fogyatkozó számáról.



Egyre kevesebb étterem, egyre több büfé.

A különbséget az jelenti, hogy míg egy étteremben minden frissen készül, a büfében félkész (vagy tán egészen az) fogásokat melegítenek fel a kedves vendégnek, így tarthatják egyébként hihetetlenül alacsony áraikat. A kínai kaja azonban nem azonos az olcsó kajával, legalábbis ha étterembe megyünk, amiből egyébként tényleg egyre kevesebb van, csak mivel magam is egyre ritkábban eszem nyilvános helyen, eddig észre sem vettem a fogyatkozást.

Mindig is érdekelt, hogy a kínai éttermek berendezése tükrözi-e egy-egy tájegység stílusát, vagy ez valami olyasmi, mint a spanyolcsizma, amiből nincs sem baszk változat, sem katalán, csak afféle generál ibériai hangulatrontó egységforma.



Nos, Ping úr szerint jelenleg nincs Magyarországon kifejezetten szecsuani vagy pekingi étterem, sem dizájn, sem konyha szempontjából, így az ide betérő kínaiak kellemesen és otthonosan érzik magukat, de körülbelül annyira, mint miskolci punk egy bécsi operett színpadán. Van benne valami otthonos, nem európai, nem is ausztrál, hanem kínai. Összkínai.

Régebben, a Ping Étterem megnyitásakor még Bécsből kellett megrendelni vagy behozni a belsőépítészeti elemeket, de azóta már nálunk is beszerezhetők, hiába, na! világnemzet lettünk, kompatibilis városokkal és politikusokkal. Semjén Zsolt például simán lehetne falusi párttitkár Hunan tartományban, már csak az arányok miatt.



Hunant csak azért említem, mert a közhiedelem szerint (így álcázom műveletlenségemet, mivel könnyen lehet, hogy csak én hittem eddig rosszul) Szecsuan a csípős ételek forrása, miközben vendéglátónk elmondja, hogy valójában Hunan az, ahol nemcsak csípnek az ételek, hanem zsibbasztanak is. A zsibbasztás forrása az erőteljes borshasználat, míg a csípést ott is a paprika okozza. Mindebből talán világos, hogy magyar nyelven folyt a társalgás, és az egészen finom nyelvi részleteknél sem akadtunk el, pedig belemélyedtem a kínai lélek, a szerencseszámok és a póker kérdéskörébe is, azonban Ping úr (aki nem űz semmilyen szerencsejátékot) nem jött zavarba. Sokkal jobban beszél magyarul, mint Pörzse Sándor, de ez érthető.



Nagyobbik lánya már az Egyesült Államokban tanul, a két kisebb még Magyarországon, és nem, nem szeretné, ha továbbvinnék a családban egyébként sem létező vendéglátó hagyományt, mert ez egy strapás és néha kilátástalan élet, ő pedig jó apa. Hogy mennyire, az abból is kiderült: tulajdonképpen mindegy lenne neki, ha magyar férjet választanának a lányok, felesége azonban jobban ragaszkodik a tradícióhoz, így aztán a kérdés el van döntve, mert mint nálunk, úgy Kínában is a ház küszöbéig a férfi az úr, azonban átlépve azt, khm, csökken a jelentősége. Rámutatok a papucsomra és ezen önfeledten kacag, mély nyelvismeretről téve tanúbizonyságot, miközben a mögöttünk lévő asztalnál felesége kínai szappanoperát néz tabletjén, de tökéletesen együtt él a beszélgetéssel. Nem kérdés, ki a főnök.



A Ping Étterem étlapja meglehetősen terebélyes, az én ízlésemnek talán kicsit túl sok itt a fogás, és mivel tényleg minden helyben készül, nem lennék a szakács helyében. Be kell tehát kalkulálni a sütési időt, ha csak negyedóránk van az ebédre, ne ide jöjjünk. Egy fő nagyjából 5000 forintból ebédelhet meg, ami teljesen reális az előzmények ismeretében.

Fotó: Szebeni András
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/9  •  IV. 24. – V. 8.
Para-Kovács Imre: senki sem akarja Orbánt elhallgattatni, csak ha lehet inkább beszéljen olyan türk tudatú országokban, ahol szívesen látják őt és retardált barátait Váncsa István: Az Unió úgy döntött, hogy most már aztán tényleg az asztalra csap, és a négypárti többség neki is látott egy újabb határozattervezet megfogalmazásának Smuzewitz Ilona: a létezés a Fidesz által lehetséges, a Fidesz nélkül a farkasok együtt legelnének a bárányokkal, de a Fidesz meghozta a szabadságot és a magántőkealapokat Farkasházy Tivadar hiányolja Magyar Péter 12 pontjából az „örök élet +20 évet” Havas Henrik elfogta Varga Judit „Te mocskos áruló, kedves Péter” kezdetű levelét Kéri László: Forgatókönyv lejáratáshoz Dési János őrült rohangálást látott a Karmelitában, amikor kiderült, mégsem lesz meg az ajándékba odaígért áruházlánc Verebes István újabb Örkényiádái A Heti Kamu megtudta: Orbán annyira megirigyelte az influenszerek Deák téri pénzszórását, hogy saját kezűleg fog krumplit szórni a Karmelita erkélyéről
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.