Kvargli és Polka

Para-Kovács Imre
2013. 10. 16. · Hócipő 2013/21
Amikor a csehszlovák kulturális kormányzat azzal bízta meg Zdenek Milert, hogy tegye vonzóvá a romlatlan és még nem eléggé szocialista ifjúság számára a munkaalapú társadalmat, eleinte nem jutott eszébe semmi, de miután megbotlott egy vakondtúrásban, azonnal beugrott neki a Kisvakond figurája, mint az ideális szocialista állattípus.

A Kisvakond meglehetősen szorgalmas, viszonzást nem vár, ráadásul majdnem vak. A kultúrpolitikusok szerencsére nem értették az iróniát. Kisvakond és kvargli - nekem ennyi elég, hogy elinduljak a városba, és kivegyem részemet a csehekből áradó derűből, ami egyébként teljesen érthetetlen, elvégre ők is közép-európaiak, lehetnének neurotikus vesztesek, mint mi, vagy legalább búsuló szlávok, de nem, jól érzik magukat a kapitalizmusban, jól érezték magukat a szocializmusban (elég csak az Én kis falum című filmre gondolni), és minden bizonnyal a Monarchiát is élvezték, már amennyi jutott belőle nekik.



A kvargli talán kevésbé ismert, mint a Kisvakond, úgyhogy álljon itt a korrekt ismertetés a Wikipédiából: „Az ere deti ol mützi kvarg - li (Quargel - Ol mützi pogácsasajt; csehül: olomoucké tvaruzky, morva nyelv: olomoucké syrecky, németül Olmützer Quargel) egy híres, és ínyencek által igen kedvelt cseh sajt. Állítólag több mint 150-féle elkészítési módja ismert.

A XV. században már leírták a kvarglit. Innentől kezdve ez az ínyencség a cseh konyha nélkülözhetetlen részévé vált. Az üzemi gyártás 1876-ban kezdődött el Alis Wessels manufaktúrájában.

Manapság az 1876-ban alapított losticei sajtgyárban készítik. Ebben a morvaországi városban minden évben megtartják Kvargli-király napját is, egy egész napos eszemiszom ünnepet.



A kvargli egy natúr, lágy, rúzzsal (vöröspenésszel) érő sajt, sovány aludttej túróból készül, zsírtartalma max. 1%, szárazanyag-tartalma 35-38%, sótartalma pedig max. 5%, és nem tartalmaz semmilyen vegyi adalékot. Az érlelés során a sajt természetes biológiai folyamat eredményeként jön létre pasztörizált tehéntejből származó savanyú túróból.”

Jelezném, hogy néhány éve a Kisvakond és a kvargli mellé mindenképpen odakívánkozott volna a cseh sör is, de mivel alkoholmentes változata nincs, ezúttal eltekintek tőle - fájó szívvel, jegyezném meg, fájó szívvel.



A Cseh Napok szervezői szerencsére nem tekintettek el, így az tán a cseh sor végén ott volt a cseh sör, már-már a piac túlfelén, ahová csak a nagyon elszántak jutottak el.

A bejáratnál mi más állt volna, mint egy Skoda típusú személygépkocsi, a cseh ipar büszkesége, de rögtön utána egy cseh iparosnak öltözött úriember próbált kedvet csinálni Csehországhoz, mögötte pedig Kisvakondok bandáztak, és akárcsak egykor a szovjet iparban, itt is volt óriási Kisvakond, nagy Kisvakond és kis Kisvakond.

A brand rendkívül erős, a vakondhorda mögött, szinte elrejtve húzta meg magát Spejbl és Hurvinek (Josef Skupa alkotása még a húszas évekből), pedig szintén határozott karakterek.



A Nagycsarnok speciális hátteret biztosít a cseheknek, mert pacalért igyekvő agglegények és hisztérikus portugál turisták között népszerűsítik amúgy sem népszerűtlen országukat, tehát a hozzánk hasonló céltudatos látogatók mellett meg kell küzdeniük a véletlenül idetévedők figyelméért is. Mondhatnók: sikerrel.

Meglehetősen sokat elárul a nemzet lelkéről a tény, hogyha a Habsburg elnyomás ellen illegális polkázással tiltakozik. Szombatonként összegyűlünk - mondták a csehek -, és megmutatjuk a kutyafejű osztrákoknak, hogy hiába tiltották be a polkát, mi csakazértis polkázni fogunk. De nagyon.

Brutális lehetett, még szerencse, hogy akkoriban nem volt YouTube.

A Fővárosi Önkormányzat Csar nok és Piac Igazgatósága még 2005-ben indította el ezt a rendezvénysorozatot, aminek keretében különböző országok mutatkoznak be egy háromnapos vásár és show keretében, miközben a vásárcsarnokot is népszerűsítik mint idegenforgalmi látványosságot. Azt hiszem, ez elég jól sikerült.



Elég régen jártam a Vámház körúton, és meglepett, mennyire átalakult a csarnok közönsége. Akkoriban is voltak ott külföldiek, de mostanra teljesen levált a galéria a földszintről, odafent gyakorlatilag senki sem beszél magyarul, az eladók is angolul érdeklődnek, hogy mit akarok enni, és csak azután váltanak magyarra, miután hibátlanul kiejtem a kolbászos csili kenyérrel kifejezést.

Csilit lehetőleg ne itt egyenek.

Az egyik összekötő folyosón franciául telefonáló marokkói kereskedő próbálja rásózni az I Love Budapest feliratú bögréket és tárcákat egy norvég csoportra.

Vissza is menekülünk a kvarglik közé, megmerítkezünk a parenyicauniverzum gyönyöreiben, aztán óvatosan megközelítjük a cseh kolbászokat és szalámikat tartalmazó pultot.

Óvatosságunk indokolt, mert ebben a műfajban a csehek nem alkottak maradandót, legalábbis a hazai kínálathoz képest, de ugyanez mondható el a cseh bizsuk szekcióról, ahol - nem túl meglepő - cseh bizsuk vannak. Tök olyanok, mint a magyar bizsuk, műanyagból vannak és csillognak. Bátortalanul megjegyezném, hogy valószínűleg szintén Kínában készülnek, esetleg Vietnamban. De nem is ezért jöttünk.



Nem bírom ki, és az egyik cseh kereskedőnek öltözött embert, aki feltűnően jól beszélt magyarul, megkérdezem a cseh lélek titkáról. Miért van az, hogy a cseh emberek, a magyaroknál nem kevésbé hülye cseh politikusok miatt sem idegesítik fel magukat, nem beszélve a világválságról, a keleteurópai nyomorúságról és a globális felmelegedésről, hanem meglepően jól elvannak? Miért, miért, miért?!

- Jó söröket készítünk, jó söröket iszunk, és nem törődünk a politikával - mondja.

Engem meggyőzött.

Október végén egyébként orosz napok lesznek, november elején a lengyelek jönnek, márpedig mindkét nemzet gasztronómiája jelentős és szívemhez igen közel álló, úgyhogy valószínűleg betagozódom a rendszeresen kulturális indokokkal piacon zabálók népes táborába.

Mellesleg Nu pagagyí! és Bolek i Lolek.


Fotó: Szebeni András
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/9  •  IV. 24. – V. 8.
Para-Kovács Imre: senki sem akarja Orbánt elhallgattatni, csak ha lehet inkább beszéljen olyan türk tudatú országokban, ahol szívesen látják őt és retardált barátait Váncsa István: Az Unió úgy döntött, hogy most már aztán tényleg az asztalra csap, és a négypárti többség neki is látott egy újabb határozattervezet megfogalmazásának Smuzewitz Ilona: a létezés a Fidesz által lehetséges, a Fidesz nélkül a farkasok együtt legelnének a bárányokkal, de a Fidesz meghozta a szabadságot és a magántőkealapokat Farkasházy Tivadar hiányolja Magyar Péter 12 pontjából az „örök élet +20 évet” Havas Henrik elfogta Varga Judit „Te mocskos áruló, kedves Péter” kezdetű levelét Kéri László: Forgatókönyv lejáratáshoz Dési János őrült rohangálást látott a Karmelitában, amikor kiderült, mégsem lesz meg az ajándékba odaígért áruházlánc Verebes István újabb Örkényiádái A Heti Kamu megtudta: Orbán annyira megirigyelte az influenszerek Deák téri pénzszórását, hogy saját kezűleg fog krumplit szórni a Karmelita erkélyéről
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.