Oroszok voltunk Bécsben (Oroszország - Spanyolország 0:3)
Farkasházy Tivadar
2008. 06. 27.
Mottó: Valamikor ezt a játékot mi is játszottuk.
A lapok szerint az olasz-spanyolra a végén már 25 euróért is lehetett jegyet venni. Mindkét fél szövetsége hatezer jegyet kap, hiszen előre senki sem tudja, melyik városba kerül, az olasz Mattarese állítólag a kezdő sípszó előtt sóhajtott fel szomorúan:
- Gyerekek, nem kell valakinek kétezer jegy?
Ha délben mondja, simán el lehetett volna passzolni a semleges szurkolók között. Athénben nem lehetett jegyet szerezni az olimpiai pólódöntőre, mert a harmadik helyért a görögök játszottak, a meccsük végén a házigazdák hazamentek, háromezer üres szék maradt üresen odabenn, a kerítésen kívül pontosan ennyi magyar rimánkodott, hogy bármi pénzt megad a bejutásért. Szerdán kitelefonálok az UEFÁ-nál dolgozó Imre Matyinak.
- Hogy áll most a feketepiac?
- Tudnék kettőt, ezer euro darabja.
Ilyen alacsony még nem volt az euro árfolyama, de azért ez mégis majdnem félmillió forint, ha az oroszok helyett mi játszanánk, akkor is nehéz lenne ezt beadni Miminek, hogy bőven megéri. Meg a feléből akarunk nyaralni.
- Akkor eljárok egy esőtáncot!
A Heti Hetesben meséltem el három éve egy történetet. Az osztrák államszerződés napján Mimivel és Attilával Bécsben kóboroltunk, hazafelé csotrogányok tucatjai cammogtak előttünk, tetejükön ócska tévék, frizsiderek, porszívók, feltehetően lomtalanítás lehetett Bécsben, mire odaszóltam a fiamnak: - Látod, Attila, ha ötven évvel ezelőtt nem tőlük, hanem tőlünk mennek ki az oroszok, akkor ezek most mind szembejönnének velünk!
Négyszer meséltem el, mire benne maradt, a mai fiatalok jó része már nem is tudja, hogy valaha itt voltak. Na mindegy, akkor ebből nem lesz semmi. A biztonság okáért egy magas rangú osztrák turisztikai szakembert is megkérdezek.
- Nem lehet, hogy holnapra csökken az ára? A legolcsóbb jegyet mindig a kezdő sípszó környékén lehet venni.
- Kizárt dolog, az oroszok elfoglalták Bécset. Mi örülünk neki, mert a spórolós hollandok hálózsákban aludnának a Práterben, ők pedig csak a legdrágább szállodákban.
Eszembe jut Imre Matyi minapi története, amely Murányi András közvetítésével jutott el hozzám, a héten történt egy bécsi buszon.
- Uram, a jegyét!
- Az nincs, tudja, mi elvből nem veszünk, de ha sokat ugrál, akkor megveszem a buszt!
- Vasárnapra talán...
Elég hihető, szerda éjjel a Pétervári banditákra aludtam el, lehetnek közülük itt egy páran. Elvégre a Gaszprom szponzorálja a Zenitet. Na mindegy, akkor megnézem tévén, már ha adják, mert tegnap csak Bánfi szakértőt lehetett látni Zelinka Ildikóval a török-német helyett, húsz éve ilyenkor legalább beadtak egy NDK revüfilmet. Már azt az egyetlent.
Csütörtök délután a lapzárta kellős közepén éppen rosszul vagyok, a szédítő meleg miatt a képernyőt sem látom, amikor Matyi telefonál.
- A Stephansplatzon itt áll mellettem egy francia, két 80 eurós jegye van, darabjáért 150-et kér.
- Igaziak?
- Annak tűnnek.
- Nem adja olcsóbban?
- Nekem is ez volt az első kérdésem, azt mondja, pár napja 400-ért vette darabját.
- Hja, az ő itteni eredményeiket nem fogják bevésni Napóleon győzelmei mellé a Diadalívbe. De ki se jutunk, ennyi idő alatt! A határ tele törökkel!
- De azok most a másik sávban lesznek!
- Na jó, akkor vedd meg őket.
- Murányi Andrisnál lesznek, majd kijön értetek, már ha addigra bejut, mert újságíróként egyelőre várólistán van.
- Már csak pár centit kell vágnunk a döntőig!
Attilával gyorsan beugrunk a kocsiba, elég rázósnak tűnik, már nem vagyok fiatal, húsz éve Bence fiammal két görög-road igazolvánnyal mentünk ki Moszkvába egy Pink Floyd koncertre, hátha nem tudják elolvasni. Seremetyevón jutott eszembe, hogy én nem, de ők igen!
Nem húzom a sztorit, csodával határos módon fél óra alatt kijutunk Pestről, onnan már csak pár lépés a határ, ami már nincs, az út meg rövidebb, mintha egy Nyíregyháza-Debrecenre mennénk. Bár a Prátert ismerem, mint tenyeremet, elvégre a stadion pont a galopp és az ügető közé esik, mégsem merünk kocsival idáig jönni, mert nem ismerjük a zárásokat. Két máltai szurkoló miatt egyszer már négy kilométert kellett kerülnöm gyalog, hogy húsz méterrel odább legyek a Megyeri úton. Szóval az UEFA főhadiszállásán, a Hiltonnál lerakjuk a kocsit, onnan metróval semmi az egész. Ha nem lenne Bécsben négy Hilton, de Imre Matyitól megtudjuk, melyikre is gondolt. A garázsban egy hirdetés, miszerint a cég most épít három mélygarázst Pesten, egyet a Kossuth téren, egyet a Várban, egyet a Magyar Rádiónál. Az utóbbit ritkán fogom igénybe venni, a középsőért viszont csak egy ötszáz éves bástyát kell most lebontani. A metrón az ember nem tehet mást, mint bámulja a sötétet, Attila felfedezi, hogy az üveg a Salgótarjáni Üveggyárból való, a négyes biztosan külföldi üvegből lesz, mert az drágább.
- Itt ne lássak egy oroszt sem!
Már csak a jegyet kéne átvenni Murányi Andristól a metrófeljárónál. Hatezer orosz közt semmi az egész, még látjuk a két himnuszt, mert persze az orosz szektorba szól a jegyünk, sokkal hangosabbak, mint a túloldali spanyolok, ott van az egyetlen üres folt, talán száz hely lehet üres az egész stadionban, ki is írják Sold out, 51428 néző, akkor Matyi a világ legjobb üzletét csinálta, hiszen a döntőre még mindig milliós jegyekről beszélnek Pesten. Egy szalmakalapos japán alszik mellettünk, kezében országa zászlaja, szemmel láthatóan tökrészeg, vajh melyiknek drukkol álmában? Az első félidő elég csapnivaló, kezdem sajnálni a lóvét, tavaly egy Róma-Lazióra is kimentünk, hasonló áron, láttunk is négy szögletet. Az oroszok támadják a saját kapujukat, már a mögöttük lévő szurkolókra gondolok, pontosabban egyedül Pavjlusenko, mert a híres Arsavin ma sehol, alig látni. A hosszú szőke viszont igen veszélyes, ám a túloldalon Villa és Torres csak csetlik botlik, már amennyit látunk belőle, ma nem lesz három gól különbség. A szünetben szomorúan legyintek:
- Attila, megint rossz lóra tettünk!
1970-ben voltam először a Práterben, már az említett két lovin, egy pacit se fogtam meg, viszont a belépőmmel majdnem nyertem egy Opelt, egy számmal húzták mellé, úgy se tudtam volna hazavinni, mert azt hitték volna, hogy kém vagyok.
- Kapus balra, labda jobbra.
Szünet után két perc alatt több történik, mint az egész első félidőben, majd hamarosan Xavi egy csodálatos gólt lő, akkor mégis remek a helyünk, az ember lehetőleg mindig kapu mögé vegye, csak előbb olvassa el a másnapi újságot, hogy melyikbe rúgnak többet. Más csapat ilyenkor beállna bekkelni, de a spanyolok láthatóan döntésre akarják vinni a dolgot, Xavi helyett bejön Xabi, Torres helyett pedig az olaszok ellen tizenegyest hibázó Güiza, már éppen szidni akarom az öreg edzőt, Aragonest, hogy micsoda hiba, amikor az idei gólkirály remekül emel a bal felső sarokba. Alaposan bemelegedett három perc alatt. Micsoda jegy, már két gólt rúgtak az orrunk előtt! Egyre olcsóbb darabja. Természetesen a spanyoloknak drukkolunk, majd egy évet éltem ott, ha összeadom, a felét Puskás és Österreicher társaságában, hetekig járhattam Öcsi papucsában, pont egyforma volt a lábunk, már méretre. Egyszer egy Real edzésre is elvitt, alig voltunk ott harminc ezren, hazafelé a drukkerek fele fizetett neki egy pohár Vino Tintót, a Bernabeu környéki kocsmákban, a harmadiktól az én kezembe nyomta, máig sem tudom, hogy kerültem ágyba, csak arra, hogy két napig ki se tudtam szállni belőle. Persze az se baj, ha a Szbornaja nyer, mert ez minden idők legszimpatikusabb orosz csapata, ennél jobb talán csak Lobanovszkij korában lehetett, de Irapuato idején valahogy mégsem rajongtunk értük. Pedig Rácz Laci később a barátom is lett, remek labdákat adott az MTK öregfiúkban.
- Pedig annyian voltunk...
De ez a veszély egyelőre nem fenyeget, mert a kis Silva harmadszorra is betalál, már csak ötven euro egy spanyol gól, a kutyának is megéri! Kicsit óvatosan lelkendezünk, egyrészt a körülöttünk ülő hatezer orosz miatt, másrészt a névrokona, a jelenleg Pápán játszó brazil Silva lövése törte el a kezemet, tegnap szedték le a gipszet, Z alakban varrták össze a sebet, pont úgy nézek ki, mint Zorró egyik ellenfele. Nem sokkal mellettünk egy egész fúvószenekar, de egyre halkabbak, akkor ezek nem egy bikaviadalról jöttek. A spanyolok boldogan ölelkeznek össze, az oroszok sem annyira bánatosak, egyrészt megszokták a különbséget, másrészt mégis éremmel térhetnek haza. Kifelé öt-öt euróért veszünk két sálat, mindkét csapat nevével (Fradi-Újpest változatban nehéz elképzelni), baráti ez az egész torna, úgy látszik az összes állatot sikerült otthon tartani, lehet, hogy ez a végén egy kedves családi sport lesz nálunk is?
- Nem említettem volna nekik, hogy támadjanak is?
Még benézünk a Hiltonba, megköszönni Imre Matyinak, a Real Madrid elnöke mellett ihatunk egy sört, mi lenne, ha odalépnék hozzá:
- Calderon úr, nehogy már megbolonduljon és százmillió eurót adjon Ronaldóért, azért most vehet kétezer Lipcseit!
Hazafelé hatalmas felhőszakadás, éjjel kettőkor félúton bemenekülünk egy benzinkútba, alig van benn ötszáz török, csak nem Budát akarják visszafoglalni?
Farkasházy Tivadar
legolvasottabb cikkei
legolvasottabb cikkei
Farkasházy Tivadar
legfrissebb cikkei
legfrissebb cikkei
Parainesis
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/9 • IV. 24. – V. 8.
Para-Kovács Imre: senki sem akarja Orbánt elhallgattatni, csak ha lehet inkább beszéljen olyan türk tudatú országokban, ahol szívesen látják őt és retardált barátait
Váncsa István: Az Unió úgy döntött, hogy most már aztán tényleg az asztalra csap, és a négypárti többség neki is látott egy újabb határozattervezet megfogalmazásának
Smuzewitz Ilona: a létezés a Fidesz által lehetséges, a Fidesz nélkül a farkasok együtt legelnének a bárányokkal, de a Fidesz meghozta a szabadságot és a magántőkealapokat
Farkasházy Tivadar hiányolja Magyar Péter 12 pontjából az „örök élet +20 évet”
Havas Henrik elfogta Varga Judit „Te mocskos áruló, kedves Péter” kezdetű levelét
Kéri László: Forgatókönyv lejáratáshoz
Dési János őrült rohangálást látott a Karmelitában, amikor kiderült, mégsem lesz meg az ajándékba odaígért áruházlánc
Verebes István újabb Örkényiádái
A Heti Kamu megtudta: Orbán annyira megirigyelte az influenszerek Deák téri pénzszórását, hogy saját kezűleg fog krumplit szórni a Karmelita erkélyéről
2024/9 • IV. 24. – V. 8.
Para-Kovács Imre: senki sem akarja Orbánt elhallgattatni, csak ha lehet inkább beszéljen olyan türk tudatú országokban, ahol szívesen látják őt és retardált barátait
Váncsa István: Az Unió úgy döntött, hogy most már aztán tényleg az asztalra csap, és a négypárti többség neki is látott egy újabb határozattervezet megfogalmazásának
Smuzewitz Ilona: a létezés a Fidesz által lehetséges, a Fidesz nélkül a farkasok együtt legelnének a bárányokkal, de a Fidesz meghozta a szabadságot és a magántőkealapokat
Farkasházy Tivadar hiányolja Magyar Péter 12 pontjából az „örök élet +20 évet”
Havas Henrik elfogta Varga Judit „Te mocskos áruló, kedves Péter” kezdetű levelét
Kéri László: Forgatókönyv lejáratáshoz
Dési János őrült rohangálást látott a Karmelitában, amikor kiderült, mégsem lesz meg az ajándékba odaígért áruházlánc
Verebes István újabb Örkényiádái
A Heti Kamu megtudta: Orbán annyira megirigyelte az influenszerek Deák téri pénzszórását, hogy saját kezűleg fog krumplit szórni a Karmelita erkélyéről
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT
Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.
