Kiegyezés 2.0

Farkasházy Tivadar
2014. 03. 05. · Hócipő 2014/05
Egykori chartás társam, hazánk egyik nagy észosztója, György Péter történelmi levélnek nevezte Heisler András Orbán Viktorhoz írott sorait. Remélem, nem értik félre, de engem ez az értékelés azokra emlékeztet, akik a Csisztka, azaz a tisztogatás idején likvidálásuk előtt levelet írtak Sztálinnak, hátha nem tud arról, miket művel a nevében Jagoda, Jezsov, majd Berija. György Péter is valami ilyesmit fejtegetett, hogy a jóindulatú kezdeményezésre, mármint a Holokauszt emlékévre, a Kedves Vezető tudta nélkül rátelepedett pár személy, Schmidt Mariskát meg is nevezte, akik eltérítették a miniszterelnököt eredeti szándékától. Hiszen Heislerék javaslata, hogy a Sorsok Háza helyett egy olyan intézmény valósuljon meg, amelyben a magyar-zsidó együtt élést, a magyar és a zsidó kultúra szimbiózisát és a közösen létrehozott értékeket mutatnák be, remek ötlet. Szerintem is, csak eddig Orbánt nem olyannak ismertem meg, akit szintén a kompromisszumok robotosának fognak nevezni, megjegyzem, már az első ilyen személyt se kedveltem, csak nekem ők jutottak hazának, mint a kisvakondnak. A kettő közt csak annyi a különbség, hogy az első szovjet szuronyokkal a háta mögött, a másik még csak most tervezi a Békemenet és a Magyar Rádió segedelmével, lásd a Majdan téri híradást, miszerint a rendvédelmi erők megkezdték a terroristák felkutatását és ártalmatlanná tételét. Erre írta az Index, hogy a Kossuth Rádió már Putyin prosztatájánál jár.

Eszem ágában sincs a Mazsihiszt vagy vezetőjét elítélni, már csak azért sem, mert ez nem zsidó ügy, csupán valahogy a szakszervezetektől Demjánékig senkinek sem sikerült még bármilyen módon eltérítenie a kormányfőt, ha valamit a fejébe vesz. S akkor meg sem említettem Medgyessy árokbetemetési kísérleteit, Gyurcsánnyal való látogatását a Terror Házában. Meg is jött Orbán válasza: a párbeszédet a mindannyiunk számára megújulást hozó húsvéti ünnepek után folytassuk, ami köztudomásúan egy zsidó ünnep is, elvégre a rómaiak akkor feszítették meg Jézust. Ráadásul a Magyar Közlönyben már előző nap megjelent a kormányhatározat, hogy március 19-éről május végére módosítják a német megszállás áldozatainak tiszteletére állítandó emlékmű megvalósításának határidejét. Márpedig idén április 20-ára esik húsvétvasárnap, szűk hat hét pedig bőven elegendő a párbeszédre, az elmúlt hetven év tisztázására, a magyar vidék emlékezetének felfrissítésére, hogy milyen házakba költözött be félmillió apa, anya, nagyapa, nagyanya, honnan vannak a bútoraik, s kinek a rokona volt az a kétszázezer, aki gyűjtött, őrzött, nyilvántartott, keresett, vonatot pakolt, satöbbi. Nem beszélve egy új emlékmű megtervezéséről, kivitelezéséről, s Gábriel arkangyal kárpótlásáról. Szakály professzor magától lemond, nem kell ehhez Boross Péter újabb tanácsa, az Együttélés Háza pedig nemcsak Gyöngyösön valósul meg, hanem országszerte. Sőt, Orbán visszavonja, miszerint Elegünk lett abból a politikából, mely mindig csak azt lesi, hogyan feleljünk meg a Nyugatnak, a bankároknak, a nagytőkének, a külföldi sajtónak, mint akinek nincs múltja, önérzete, önálló akarata, mintha nem volna saját ítélőképességünk, kultúránk, történelmünk. Még mindig elcsodálkozom – pedig nem tegnap kezdtem a szakmát –, honnan veszik a bátorságot, hogy megmondják, sőt elvárják, mit gondoljunk, hogyan emlékezzünk. Elvégre csak a német követség, McCain szenátor, volt republikánus elnökjelölt kifogásolta, csak Tel-Avivban kérették be nagykövetünket, csak Ilan Mor és Ronald S. Lauder emelt szót ellene, s alig pár tucat komoly nyugati orgánum foglalkozott a magyarok krónikus amnéziájával, hol ott az akkori vezetők sokak jelentős egyetértésével nyolcvan éve Hitlerhez kötötték az ország szekerének a rúdját, amit egyoldalúan ugyan elfelejthetünk, mint a törökök az örmények kiirtását és elűzését, csak más népek történelemkönyvét nem a KLIK adja ki.

Azóta Lázár is közölte, a Mazsihisz kormányhoz intézett ultimátuma nem befolyásolja jó irányban a zsidók és a magyarok együttélését, ami több száz évig sikeres volt a Kárpát-medencében. Kivéve azt a párszáz évet, amíg ki voltak tiltva Pestről, meg elvitték őket, s nem lengyel városnézésre. Elvégre két külön halmaz, közös rész nélkül.

Más kérdés, hogy e később felállítandó gyalázatos fércmű beígérésével könnyebb választást nyerni, hisz ki akarja helyette sok százezred magával pár hét alatt bevallani, tudomásul venni, hogy felmenői ebben-abban sárosak, vagy házak, bútorok haszonélvezői voltak. S még ott van a békelovasság, meg a szárazon tartott puskapor.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/5  •  II. 28. – III. 12.
Para-Kovács Imre: a magyarság egyetlen reménye, ha Lévai Anikó beadja a válópert Váncsa István szerint egy megállíthatatlanul zokogó köztársasági elnök kicsit hülyén venné ki magát Smuzewitz Ilona: Ne mondják meg a magyar embereknek, hogyan éljenek, a magyar emberek se mondják meg másoknak, hogyan éljenek, bár eleve nem beszélnek nyelveket Farkasházy Tivadar: Kegyelmi időszak, avagy két hét krónikája Magyartól százötvenezer magyarig Havas Henrik Orbánnal elemzi a miniszterelnök évértékelőjét Dési János: mit tehet róla az, aki tanácsokat ad, hogy mi lesz belőle, ha megfogadják őket? Lendvai Ildikó nehezen képzeli el a tütübe öltözött Orbán Viktort Verebes István újabb Örkényiádái Selmeczi Tibor lejárt szavatosságú mikuláscsomagot talált a nyomtatójában A Heti Kamu megtudta a közmédiából, hogy több százezeres tömeg érdeklődött a Hősök terén a miniszterelnök évértékelője iránt!
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.