A semmi ágán ül szívünk - helyszíni tudósítás (olimpia, 13.nap)

Farkasházy Tivadar
2008. 08. 22.
1789. július 14-én, a Bastille lerombolása napján, XVI. Lajos azt írta a naplójába, hogy semmi. Mi is nyugodtan beírhatjuk: 2008. augusztus 21. Peking: semmi. Hiszen a pólós negyedik helyhez akár be sem kellett volna ugrani a medencébe, a múlt héten azt is gyakorolták a lányok, hogyan kell az oroszoktól kézilabdában kikapni, a két magyar öttusázó leesett a lóról, Zsivótzky pedig már a tízpróba első számában megsérült. Az ő családjában mindenki másként írja a nevét, de Pekingben nem gyötröm magamat, hogy ő hogyan.


- Hogy mondják kínaiul, hogy gyí?

Gyötörtem magamat ma már eleget, mert itt 17 millió kínai között kell mindenhez odaférkőzni, bár, ha tudom előre, akkor ennyit nem tapostattam volna magamat a városban. Sajnos nem ismertem augsburgi mélymagyart, így csak sejtem, milyen volt onnan hazajönni, Napóleon útjáról a borogyinói csatamezőtől Párizsig viszont sokat olvastam, hát az sem volt egy mámor. Pedig az itteni magyarok már megérdemelnének egy csapataranyat, annyira lelkesek, de sajnos Görbicz már az első hetesénél úgy dönt, hogy ez ma nem az ő napja. Az Európa-bajnokság idején 31-et dobott be zsinórban, most az elsőt magasan fölé emeli, a másikat azonnal a kapusba vágja, utána Tóth Tímea megmutatja, hogyan kell előbb a kapust kimozdítani, sajnos közben magát is kicselezi, végül labdástól eldől. Mintha látták volna előtte a pólós lányoktól, hogyan kell a büntetőket kihagyni. Pedig szó szerint a kezükben volt a bronz, annak ellenére, hogy a bírók ezt a meccset simán elcsalták, négy emberfórral többet kaptak az ausztrálok, plusz egy ötméterest, a hosszabbítás három emberelőnyükkel kezdődött, szóval a sporik tutira mentek.


- Na, talán büntetőkkel, ha a rendes játékidőben nem hagyták!

Csakhogy egy egész olimpiai küldöttségnek nem lehet pechje, s azt se gondolhatjuk komolyan, hogy minden bírónál mi húzzuk a rövidebbet. Azt hiszem, itt az ideje, hogy senki se másban, hanem magában keresse a hibát, én például hagytam, hogy Norbi nagyobb sztár legyen, mint az athéni győztes, Majoros, s szintén nem emeltem fel eléggé a szavamat azért, hogy Igaly Diánának lőtér se jutott. Ahogy azért se szóltam, hogy kétévente változott, kihez tartozik a sport, többnyire analfabétákhoz.


- Most sem...

Ma úgy hárommillió kínai taposott a lábamra és lökött félre, holott nagyon udvariasak és kedvesek a külföldiekkel, csak kicsi a hely, ők pedig nagyon sokan vannak. Értik? Nagyon, de nagyon sokan. És egyre többen lesznek a világban azok, akik nyerni akarnak. Mi meg vitatkozunk. 23 perc alatt négy gólt dobtunk, Korea csak az utolsó percben hármat Norvégiának. Hornyák kezéből háromszor esik ki a labda, Szamoránsky egyedül törve a kapura lép négyet, ők verték volna meg a románokat? Legalább a pszichológus monnyon le!


- Nem oda, a kapufa másik oldalára!

A magyar kórus viszont 10:15-nél sem csügged, és azt kiabálja Pálingeréknek, hogy nyerhetünk! De azt hallom, hogy nyelhetünk. Te jó ég, már a fülem is raccsol?

Amikor az előző meccsen már nem bírtam nézni a sorozatos ausztrál emberelőnyöket - akkor éppen négyet kaptak zsinórban - átszaladtam az öttusára, így éppen láttam, amint Balogh leesik a lóról, de még jól járt, mert egy másik lovat doppingolás miatt ki kellett venni a mezőnyből. Ballai Attila kollégám szerint magányos tettesről lehetett szó, így másnak nem kell majd vállalnia a felelősséget. Ajánlom ezt a teljes magyar delegációnak, és minden politikusnak. Egy másik ló éppen könnyít magán, ez a filmgyárban régi vita, hogy a lócitrom kellék vagy díszlet, kinek kell eltakarítani. Hát szó, ami szó, eddig elég szép nagykupac gyűlt össze, együtt könnyebben menne, de közben az orrot nem befogni! Remélem, holnap a kajakosok és a kenusok kihúznak bennünket belőle, legalább annyira, hogy kilássunk.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/7  •  III. 27. – IV. 9.
Zsidólakást, zsidóbútort másnapra a filoszemitának: kilenc oldalon foglalkozunk több, mint kéttucat dokumentumot bemutatva azzal, hogyan igényelt zsidólakást és zsidóbútorokat Sulyok Tamás államelnök, általa filoszemitának nevezett apja, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt akkori megyevezetője. Para-Kovács Imre gondolkodóba esett, megnyomja-e az Enter-gombot a 100 Millió dolláros jacht, Megrendelem felirat alatt Váncsa István a Brüsszel elfoglalását követő diadalmenet terveiről Smuzewitz Ilona: a Petőfit megölő Ukránokról és a magyar szuterenitást veszélyeztető kiskereskedelemről Farkasházy Tivadar: szerint inkább a köztársaság tartozik ma már a családi legendáriumba Havas Henrik megtudta, hogyan nevezték a budoárt Felcsúton a miniszterelnök úr gyermekkorában Dési János: kétféle diktatúra létezik: az egyikben Jancsó csinál filmeket, meg Makk Károly, meg Sándor Pál, a másikban meg Philip Verebes István újabb Örkényiádái Nagy Bandó András: Diktakrácia a demokratúrában A Heti Kamu megtudta: a Temuról rendelte a kormány azt az ázsiai huszárlegényt, aki a Nemzeti Múzeum lépcsőjén énekelt
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.