Nekünk trihács kell

Avagy a harmadik csapás

Váncsa István
Nyomtatás
2017. 09. 13. · Hócipő 2017/19
Nemzeti nagylétünk nagy temetője volt az első csapás, amely a Török Birodalom képében sújtott le ránk, és az önálló magyar államiság 484 évre való felfüggesztését vonta maga után. A második csapás a trianoni békediktátumban realizálódott oly módon, hogy Magyarország a területének több mint kétharmadát, lakosságának pedig több mint a felét elvesztette. Most pedig itt a harmadik csapás, a brüsszeli migránsdiktátum, melynek borzalmait egyelőre a legigazabb lelkű hazafiak sem látják teljesen tisztán. Mi ezt a csapást a Trianon és a Mohács szavak összevonásával trihácsnak nevezzük, jelzendő, hogy oly fokú istentelenségről van szó, amelyhez képest az előzmények összesített iszonyata is eltörpülni látszik.

Soros György egy átlagos szeptemberi napon sújtott le Mária országára, ahol egy hullámzó frontzóna hatására átmenetileg sokfelé beborult az ég, de jelentősebb csapadék sehol sem fordult elő, a nép pedig gyanútlanul és szeleburdi módon élte az életét, ahogy máskor is. Ki kinek volt a pitbullja, kinek a kezében volt a póráz és kinek a nyakán a nyakörv, ezek a kérdések tartották lázban a művelt és érzékeny publikum ama sajnálatosan csökkenő hányadát, amely a politikai élet legfinomabb árnyalataihoz is értő módon közelít. A probléma megfogalmazása Deutsch Tamásnak, a kormánypárt örökifjú playboyának köszönhető, akinek a politikai életben betöltött szerepét hiba volna lebecsülnünk. Ő az orbánizmus emberi arca, neki kell illusztrálnia, hogy élcsapatunk nem kizárólag bárgyú képű, potrohos káderekből áll, hanem nyitott gondolkodású, energikus, vidám természetű, de komoly gondolkodású személyiségekből is, akiken nem fog az idő. Ha ő nem volna, akkor az uralkodó elit trendi voltának demonstrálásával összefüggő feladatok is Németh Szilárd gyönge vállait terhelnék, ami pedig, lássuk be, csöppet se volna helyénvaló.

Az interjú, amelyet szeptember harmadikán adott a Magyar Időknek, amúgy is a közfigyelem fókuszába került, köszönhetően egyebek között annak a megállapításnak, amely szerint Orbán politikai Semmelweis Európában. Mi evvel a kijelentéssel, talán mondanunk se kell, csak egyetérteni tudunk, sőt tovább is mennénk, leszögezve, hogy Orbán emellett politikai sámán, táltos, javasember, orvostörténeti műszóval élve kókler Európában, méghozzá a legnagyobbak közül való. Most azonban egy más szemszögből, ebtulajdonosi mivoltában kell őt megvizsgálnunk. Nem lesz egyszerű feladat.

Az önök egykori harcostársa, Simicska Lajos ma a Fidesz egyik legnagyobb ellenfele – vetették fel a Magyar Idők munkatársai, D. T. pedig egy metaforával válaszolt. „Ízlés kérdése, hogy helyesnek tartjuk-e, ha valaki pitbullt tart a lakásában, az viszont egészen más helyzet, ha a pitbull kezében van a póráz, és az ember nyakán a nyak­örv.” A metafora két barátról szól, olyanok voltak ők egykor, mint Akhilleusz és Patroklosz, mostanra viszont egyikük ebbé, másikuk ebtartóvá minősült át, mármint D. T. víziója szerint. Annyi bizonyos, hogy Lajos és Viktor kollégiumi szobatársak voltak, vagyis Viktor csakugyan a lakásban, illetve a saját szobájában tartotta Lajost, ami kétségkívül ízlésbeli anomáliákra mutat, ám hibaként felróni túlzás. Ami zavarba hozhat minket, az a mondat második fele: „egészen más helyzet, ha a pitbull kezében van a póráz és az ember nyakán a nyak­örv”. Ebben már – ha továbbgondoljuk a metaforát – csakugyan konsziderábilis ízlésbeli problémák fordulnak elő.

Kezdve mondjuk ott, hogy D. T. ezt a víziót minden kétséget kizáróan olyan szadomazo melegpornó filmalkotásból merítette, amelynek művészi eszköztára a zoofil, vagyis az állatokkal való közösülést ábrázoló mozzanatoktól sem idegenkedik.

Meglepő egyébként, hogy az örömszerzésnek e fölöttébb unortodox válfajához az illiberális állam mily tág keblű liberalizmussal közelít. Nyájas olvasónknak talán fel se tűnt, hogy az állatvédelmi törvény módosítását célzó, Semjén Zsolt által idén tavasszal benyújtott javaslat nem tartalmazta a zoofília, magyarul az állatokkal folytatott szex, még pontosabban az állatok sérelmére elkövetett nemi erőszak bűncselekménnyé nyilvánítását, amit a civil szféra öt éve folyamatosan szorgalmaz. Sajnos azonban ezen a nyomon most nem haladhatunk tovább, mert előbb tüzetesen át kell gondolnunk, mért akarja a civilek mögött lapító és népünkre nem mellékesen migránsvészt hozó Soros György a magyar embereket még attól harmatos élvezettől is megfosztani, amit például a szamárral vagy az örvös tatuval való szerelmi együttlét jelent. További fontos kérdés, hogy miképpen vélekedik az állatokkal való paráználkodásról a skolasztikus filozófia, de leg­elsőbben is Aquinói Szent Tamás. Ő egyébként csak azért fontos számunkra és az emberi nem számára általában, mert mostanában az a vélekedés járja, hogy Semjén Aquinói Szent Tamás és Rejtő Jenő elegye, ő pedig erre vonatkozólag a saját honlapján akként nyilatkozott, hogy ez az állítás pontos és megtisztelő.

Számunkra pedig végtelen öröm, hogy e csodálatra méltó férfiúnak kortársai lehetünk.

D. T. nagy ívű metaforájának további elemzésétől nyájas olvasónkat, fájdalom, meg kell fosztanunk, hiszen csak pár napja, hogy „Vérbe borult a kutak vize, sőt éjente behangzott / Mélyen a városnak szívéig a farkasüvöltés, / S bár derüsen fénylett, villáma nyilallt el az égnek, / Üstökösök pedig oly vészjóslók még sose voltak", vagy másképpen fogalmazva Soros ránk küldte a migránsait. Az idézett szöveg egyébként Vergiliustól van, a Georgica első énekéből, nem ismerünk olyan irodalmi művet, amely napjaink irtózatát ennél plasztikusabban ecsetelné. Jön kétezer migráns, akik valójában menekültek, ám a magyar nyelvből ez a szó mostanra kiveszett, vagyis e lángoktól ölelt kis országban minden ötezredik személy migráns lesz hamarosan. Valójában persze jóval több, mint minden ötezredik, hiszen a Nemzeti Ügyek Kormánya a fizetőképes migránsokat eddig is mély humanizmustól átitatottan ölelte magához, és nyilván a továbbiakban is ölelni fogja, amíg a kezét valaki le nem töri.

Illúzióink ne legyenek, eddig se volt, aki megtehetné, most már mégúgy sem lesz. Orbán lassan nyolc éve talál ki valószínűtlennél valószínűtlenebb ellenségeket, és kerekít köréjük olyan narratívát, amitől minden épeszű ember hátán a szőr föláll. Műveli mindezt bármiféle konkrétum nélkül, erre mit tesz Brüsszel? Ad neki egy pecsétes papírt, amit a továbbiakban kéjjel lobogtathat.

A Duna jegén fogják őt királlyá választani.

Állítsuk meg Brüsszelt, hogy legalább a dinasztia bukása után jobb legyen.
Váncsa István
legolvasottabb cikkei
Váncsa István
legfrissebb cikkei
Váncsa István összes cikke
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/8  •  IV. 10. – IV. 23.
Sulyok Papa Doc: Zsidólakás
és zsidóbútor után olvasson
zsidókutya-igénylésekről is!
Para-Kovács Imre: Hamburgerekkel lehet a szemétdombra juttatni a Fidesz nevű állampártot, nem tárkonyszószos pirított pisztránggal! Váncsa István: embercsoport saját magának önszántából ennyire hülye nevet nem találhat ki, mint hogy Talpra Magyarok Közössége Smuzewitz Ilona: az úgynevezett ellenzéki pártok is megmondták, hogy nem Magyar a messiás, de ha olyan nagy a szükség a messiásra, ők vállalják Farkasházy Tivadar szerint a brazil Bolsonarónak Kisvárdára vagy Mezőkövesdre kéne igazolnia, de még mielőtt kiesnek Havas Henrik belecsöppent a Békemenet transzparenskészítőinek mindennapjaiba, és megtudta, azzal fognak vonulni, hogy: Elfoglaljuk Brüsszelt, mert Magyar Péter egy geci! Dési János a miniszterelnök (apjának) hatvanpusztai pálmaházában ugrándozó majmokról Verebes István újabb Örkényiádái A Heti Kamu megtudta: Tiborcz Istvan árufeltöltőnek állt, hogy belülről foglalja el a SPAR-t.
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.