Lövésem sincs

Váncsa István

2018. 01. 03. · Hócipő 2018/01

Lőtérre járni jó, a lövészet nem csupa dirr-durr, hanem fegyelem, éberség, koncentráció. Gyógyír, melynek révén a modern ember az ő bomlott elméjét újra meg újra ráncba szedheti. Húsz évvel ezelőtt magam is igazolt amatőr sportlövész voltam, hetenként kétszer kilátogattam a lőtérre, felhasználtam két doboz 38-as pisztolylőszert, utána haraptam valamit a büfében, megittam pár üveg sört, esetleg némi töményet is, majd ellazulva, gondtalanul, orcámon nyájas mosollyal mentem a dolgomra.

A sport az ember testének-lelkének egyaránt áldás, mármint az aktív sport, amiről most épp beszámolok, és ami éppúgy különbözik az élsporttól, mint pornótól a valódi szex. Kormányunk száz-meg százmillió forintokat áldoz a focira, vagyis a szórakoztatóipar aberrált kinövésére, amelynek a nézőkből kéne megélnie, s teszi ezt azon a címen, hogy ez a pénz a lakosság egészségének a megőrzésére megy. Ha tehát a pályákon túlfizetett nyikhajok idétlenkednek, akkor a magyar ember nem kap se gyomorrákot, se gutaütést. Továbbá ha Lőrinc barát pincéje tele van borral, akkor szomjasak se leszünk.

Sportpályafutásomnak az vetett véget, hogy a lövészklub egyszer csak elköltözött, és nem települt a helyére másik. Egyébiránt a lövészetet már amúgy se tudnám finanszírozni, havi legalább százezer forint, persze a felhasznált lőszer típusától és mennyiségétől függően. Olcsónak akkor tekinthető, ha a sportoló kimegy a lőtérre, de nem durrogtat, hanem csak iszik, mint a miniszterelnöke. Ő takarékos ember, élére rakja a garast.

Ha megépül az a százkilencvenhét új lőtér, amelyeket a kormány betervezett, akkor a lakosság mentálhigiénés állapotára új világ köszönt. Mármint azokéra, akik ezt meg tudják és meg is akarják fizetni. Nem lesznek túl sokan, ezt abból gondolom, hogy a meglevő mintegy két tucat lőtérnek se a zsúfoltság a legjellemzőbb problémája.

A szabadidős lövészet örömeitől elzárkózó népesség kedélyállapota pedig inkább borzolódni fog, tekintve, hogy a lőtér zajos. Igaly Diána olimpiai bajnok koronglövőnek évei mentek el arra, hogy egyáltalán edzhessen valahol, végül is annyit tudott kiharcolni, hogy hétköznap délelőtt és délután két-két óráig lövöldözhet. Hogy a százkilencvenhét új lőtér körül ezek a kérdések miképpen fognak rendeződni, az nem tudható, bár én sejteni vélem. Úgy, hogy a lőtereket annyian se látogatják majd, mint a stadionokat, területüket ugartyúkok és szikipacsirták veszik birtokukba, legjelentősebb zajforrásuk a tücsökciripelés leend.

Hogy akkor mégis mi szükség van rájuk, arról nekem lövésem sincs. Persze léteznek különféle elméletek, a legépkézlábabbnak az tűnik, hogy mindez összefügg a tervezett önkéntes tartalékos haderő felállításával, ami a rendszerváltás után lerohasztott hadsereg pótlására lenne hivatott. Kormányunk nyilván megtekintette az amerikai függetlenségi háborúról szóló filmek valamelyikét, és a jövő fegyveres konfliktusait is annak megfelelően képzeli el. A katonák zeneszó mellett kivonulnak a csatatérre, fölsorakoznak egymással szemben, céloznak, lőnek. Este a kocsmában a győztes oldal fizet.

Empatikus lelkivilágú hazánkfiai inkább arra tippelnek, hogy a katonásdi a mostanra teljesen megkergült illiberátornak egyszerűen az agyára ment. Militáns beszédstílusa egyértelműen ezt látszik alátámasztani, zászló, győzelem, vereség, harc, forradalom. Bennünket nem fog se a golyó, se a vas. Hadrendbe kell állítanunk csapatainkat. Fújjátok meg a kürtöket és nyergeljetek. Ha kint állok a mezőn egy nagy karddal a kezemben, és rám jönnek hárman, akkor azt a hármat le kell kaszabolni. Megtanultam, hogy amikor esélyed van megölni riválisodat, akkor nem gondolkozol, hanem megteszed. Ezt mind ő mondta, és ő csupa ilyesmit szokott mondani, mármost ebbe a százkilencvenhét lőtér csont nélkül belepasszol. Ha tele lesz lőterekkel az ország, akkor mindenki láthatja, hogy nem az alcsúti ember dicső esze bomla össze itten, hanem csapataink igenis hadban állnak, a kormány a helyén van.

A tárgyilagosság kedvéért hadd tegyem hozzá, hogy normális esetben a lőtér nem üres hablatyolás, hanem ijesztően valóságos dolog. 71-ben a Magyar Néphadsereg vitéz katonájaként hajszál híján hasba lőttem a parancsnokomat, tizenkét évvel később véletlenül összefutottunk egy borozó előtt, ő sietett valahová, én is siettem, pár liter bort azért elkortyoltunk. Akadt némi megbeszélnivalónk. Jó érzés azt remélni, hogy effajta malheur a létrehozandó lőtereken aligha fordulhat elő, azoknak a fejlesztésével ugyanis bizonyára Mészáros Lőrinc bízatik meg, ezt követően pedig földmérő küllemű legények járkálnak szerte a magyar ugaron, emitt-amott leszúrnak egy-egy karót, rajtuk tábla, a táblákon a Lőtér felirat. Ennyi. A terület marad, ami volt, kék ég, zöld fű, ezer nyíló virág, szökőkút cseppje és árnyas liget, fegyver és lőszer sehol. Végül Mészáros Lőrinc felveszi az e célra szánt huszonhétmilliárd forintot, és mindenki pihenni tér.

A sportnak ismeretesmód erkölcsjobbító hatása van, országunk elképesztően magas morális színvonala tehát mindenekelőtt a kormány áldozatos sportpolitikájának köszönhető. Régen nem így volt. Saját fülemmel hallottam, amikor a lövészklub egyik tagja azt kérdezte Rékától, az elnök titkárnőjétől, hogy ő mint vállalkozó, a felhasznált lőszer árát az adójából leírhatja-e. Kérdezze meg a könyvelőjét, mondta Réka. – Megkérdeztem, szerinte nem lehet. – Akkor lője le, és keressen másik könyvelőt.

Váncsa István
legolvasottabb cikkei

Váncsa István
legfrissebb cikkei

Váncsa István összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/10 • V. 6. – V. 19.

Para-Kovács Imre: Hankó nemzeti kulturális gyógyszerész vajon érti, hogy nem az a tét, hogy Orbán megsimogatja-e a buksiját, hanem, hogy vezetőszáron viszik-e el? Smuzewitz Ilona: Kik hiányoznak a parlamentből? Avagy ki emlékszik Kósára a csengeri örökösnőn kívül? Váncsa István a finnugor elmélet és az azbeszt kölcsönhatásairól Farkasházy Tivadar pontosan érti, miért az utcán válaszolgatott Orbán az újságírók kérdéseire, ott ugyanis nincs plafon Havas Henrik Orbán szentté avatását szervezi, hogy ne hasonuljanak meg vakhitű követői Dési János: K-európában eddig a pesszimista volt korunk realistája, aki már májusban felkiáltott: ajaj, mindjárt havazni kezd! Lendvai Ildikó: szeretné, ha megismételnék a kampányt Juszt László azt keresi, melyik csapat fogadná be Orbánt szertárosként A Heti Kamu megtudta: a Szent Korona helyett Kövér László bajusza előtt tehetik le esküjüket a képviselők Selmeczi Tibor előveszi a pincébe eltett krumplit, most, hogy elmarad a háború Orbán és zsebesei! – keressük együtt: Hogy hol a lé?

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.