Oly távol, messze van hazám

Honvágy-dal

Farkasházy Tivadar
2005. 11. 09. · Hócipő 2005/23
Koltai Robinak köszönhetjük, ő hozta magával egy rádiókabaréra. Amikor pár szót szóltam róla a Heti Hetesben, valóságos lavinát indítottam el, hogy angol vagy német a Honvágy-dal eredetije, levelek tucatjai érkeztek, s egy angol exportra szánt lemez kópiája, miszerint 56 után Boros Idával csak Nyugaton hallhatták. Litván György sajnálta a legjobban, hogy már visszarepült századuk egykori bohóca, a Gommermann Pista, aki 1951-ben a lőszerraktár őrzése helyett napozott.

A répaföldön át
- Hogy tetszett a Világszám?
- Nagyszerű film.
- S az eleje?
- Az különösen.
- Amikor Robi filmbéli papája, az öreg bohóc leesik a trapézról. Pontosan úgy, ahogy Az én apukám egy olyan híres bohóc volt kezdetű dalban, amelynek te írtad a magyar szövegét.
- Erre nem is gondoltam.
- Akkor forgassuk vissza mi is egy kicsit az idő kerekét...
- 1953-54-ben majdnem mindenki Gommermannt énekelt, 23 éves voltam akkor.
- Magadnak írtad ezeket a számokat, vagy egy csinos hölgynek?
- Egy csinos hölgynek, aki később a feleségem lett, Boros Idának.
- Lehet, hogy így lett a feleséged? Hogy jó számokat írtál neki?
- Valószínűleg. Így is kezdődött az egész, elengedték a Vígszínháztól, és egy új műsor készült a Budavárban, a Kazalék belevették őt a műsorba, hogy csináljon egy kis pénzt, akkor szereltem le a katonaságtól. Annak idején nagy sláger volt az Apu, hod med be, aminek a zenéje rém hasonlított a Három aranyásóra, és csináltam egy kis paródiát belőle, összekavarva a két számot. 52 szilveszterén megőrült a közönség, nyolcszor kellett ismételni, és így ment tovább egész héten. Pár nap múlva átvitték az Annába sztárnak Mezei Mária mellé, aki kis idő után elmenekült mellőle, akkor átvitték az Emkébe, ahol Bilicsi énekelte: Apu, hod med be. Iduka ráment a paródiára, s Bilicsi is elmenekült.

- Hogy érted azt, hogy elengedték a Vígszínháztól?
- Kirúgták, mondhattam volna így is. De az éjszakában se volt könnyű. Minden dalhoz engedély kellett, lektor cenzúrázta, mit lehet és mit nem. Volt egy számom, a Lektor-paródia. Arról szólt, hogy valaki megír egy számot, beadja a lektornak, és az mindig megváltoztatja különböző politikai szempontok miatt. Tavasszal kell a szerelem stb... aztán kijön belőle:
A répaföldön át, a tszcs dalát, viszi az őszi szél, zenéli forró ritmusát. S amíg e népi dallam száll, a taroló két brigád kaszál, téged várlak én, tavaszi szántás idején. Már jő a napsugár, most minden percért kár, az exkavátor jár, silózni kéne már. A csók nem érdekel, mert most trágyázni kell, s a szél viszi a réten át a pétisó szagát...

De ez sem volt még elég, így végül egy csárdás lett belőle:
Röpgyűlésen láttalak meg tégedet, tégedet, rögtön megtetszett a keresztmetszeted, metszeted. Tudva azt, hogy munkáskáder az apád, az anyád, hát kéz a kézben olvassuk a brosúrát, egy egész életen át, szabadság!

Tanuljon meg kávét főzni

A katonaságtól jöttem, és ott naponta volt politikai óra. Az éjszakai életben mindenki abból élt, hogy kifigurázták a jobboldali elhajlást. Tehát kigúnyolták azt, aki amerikai számot énekelt, de ezáltal elénekelték az amerikai számot. Nos, én rámentem a baloldali elhajlásra, a lektor megnézte, oké, a baloldali elhajlás nagyon jó. Aztán szétverték a helyiséget, azt hitték, hogy valami baj van. Ha ez jó lenne, akkor nem tapsolnának az emberek, és akkor letiltották. Nem sokkal később már bevonták a működési engedélyét a Moszkva étteremben. Ráadásul ilyeneket énekelni egy Moszkva étteremben! Ez a halálos ítélet volt. Azt mondták, tanuljon meg kávét főzni, mert többet színpadra nem léphet.



Akkoriban két minisztérium harcolt, a kultusz és a gazdasági. Amikor a gazdaság jól állt, azt mondták, nem számít, hogy valaki milyen üzlet, ha nem jót énekel, nem lehet felléptetni. Amikor bajban voltak, azt mondták, hogyan teljesítsük a tervet, ha a legjobb embereket nem hagyjátok fellépni. Ilyenkor két helyre is mehetett.

Egy Papp az ÁVH-tól
53-ban egyszer az Annából át kellett menni az Emkébe, és nem kaptam taxit. Mire odajött egy magas, széles vállú úr, egész jól öltözve, és mondta, Papp Árpád őrnagy vagyok, engedje meg, hogy felajánljam a szolgálati kocsimat. Őrnagy, szolgálati kocsi, nem szerettük, szerencsére fogtam egy taxit. Már el is felejtettük az illetőt, amikor a letiltás után, 54 nyarán a Jókai vendéglőben ültünk, s odalépett hozzánk ugyanaz az úr. Emlékeznek rám, én vagyok Papp őrnagy, annak idején felajánlottam a kocsimat, engedjék meg, hogy meghívjam magukat egy italra, és leült mellénk. Másnap volt egy angol-magyar meccs, és fogadtunk a meccsre egy üveg pezsgőbe.

- Akkoriban én is jártam az éjszakát, hiszen már 8-9 éves voltam, s egy igazi angolt is ismertem, Len Hughes játszott a Corvin étteremben. Egy ide emigrált angol volt, a Jezabelt énekelte. Emlékszel rá?
- Azt is én írtam!
- A Jezabel magyar szövegét? Ez óriási! A kedvenc dalom volt, angolul.
- Néztük a televízióban...
- Hát akkor még nem volt televízió!
- Rádión hallgattuk, igazad van.
- Olyan vagyok, mint egy ávós őrnagy.
- Zenegépünk volt, azon hallgattuk a meccset, és csöngettek. Az ajtó előtt ott állt Papp Árpád őrnagy úr egy üveg pezsgővel. Bejött, és azt mondja, ő már mindenesetre elhozta, hogy ha vesztene, ki is nyithatjuk. Ott volt a feleségem, a nővére, meg a sógorunk, s elkezdett halál nyugodtan beszélgetni velünk, hogy Iduka milyen népszerű, hogy szeretik, s milyen kár, hogy le van tiltva, de hát ezen lehetne segíteni. Egy telefonba kerül az egész, ha hajlandó lenne együtt dolgozni az államvédelmi hatósággal, nem kell semmi más, nem kell kémkedni, csak annyi, hogy ha valakivel leül, utána mondja meg, miről beszéltek. Mire Iduka: nem fél, hogy más emberek is itt vannak? Mindenki befogja a száját - mondta a pali halál nyugodtan. Azt mondtuk, gondolkodunk rajta, majd azt, hogy gondolkodtunk, de mi ezt nem tudjuk csinálni. Hát ez nagyon veszélyes, mert ugye le vannak tiltva demokráciaellenes műsorokért, és az internálás se kizárt, ha nem akarunk velük dolgozni, akkor lehet, hogy elvisznek.

Nyert a forradalom
Ez megmaradt bennünk, a Régi- posta utcában laktunk, és valahányszor jött éjjel a lift, mindig megijedtünk, hogy most jönnek talán értünk. Nem jöttek. Csak jött a forradalom, nyert a forradalom, Idukával a Bristolban ebédeltünk, én ittam egy kis valamit - annak idején egész szépen kortyolgattam -, és amikor jövünk kifelé, azt mondja már a hotel előtt Iduka, tudod, ki ült itt? Ki? Hát a Papp őrnagy. Papp őrnagy? Az ávós? Visszamentem, és ott ült egy nagy társaságban, elegánsan, pezsgőztek, koccintgattak. Elkapott a düh, kirohantam az utcára, pont arra jött egy dzsip, két felkelővel. Már nem tudom, hogy valami karszalag volt csak rajtuk, vagy volt-e egyenruhájuk. Leállítottam, és mondtam, itt van egy ávós őrnagy. Rögtön bejöttek, letartóztatták, betették a dzsipbe, és azt mondják: maga is jön, mert maga lesz a tanú. Elvittek minket a Corvin közbe, egy hátsó lépcsőn kellett felmenni az első emeletre, volt ott egy kis szoba, a felkelők vezérének a hadiszállása, ültünk az előszobában, az őrnagy meg én, és kijött a felkelő vezér: Józsikám! Árpikám! És megcsókolták egymást. Én ott ültem, mint egy hülye, hogy az én ávósom csókolózik egy felkelő vezérrel. Azt mondja: dehogy ávós, ez egy szélhámos, mindennek kiadja magát, együtt ültünk sitten, ez nem egy komoly ember.



Kultúremberek vagyunk
- De lehet, hogy építészmérnöknek is kiadta magát, mert mutatott az előbb egy cikket a Magyar Nemzetből, azt hiszem Földes György írta. Ez az a Földes, aki később a Ludas Matyi szerkesztője lett, s akit még alkalmam volt megismerni?
- Igen, az. A forradalom alatt felkértek, hogy mivel a Szabad Száj főszerkesztője külföldön volt...
- Király Dezső...
- Igen, ő, hogy újra nyissuk meg a Szabad Szájat, és én lettem volna a főszerkesztő. És azt mondták, hogy a Ludas Matyi épülete az tulajdonképpen a kisgazdapárté. Menjek oda, és foglaljam vissza. Adtak mellém két katonát, elmentünk Idukával, bementünk, a Földesék voltak ott, össze volt kakálva mindenki, én mondtam, hogy kultúremberek vagyunk, ez a helyiség nem az önöké, ez a másik párté, és most mi ezt visszavesszük. Ó! Mindenki kimászkált onnan, és elkujtorogtak.
- Földes a cikkében keményen elmarasztal egy disszidált, kétes hírű magyar írót, amiért az illető ártatlanul megvádolt a forradalom napjaiban egy építészmérnököt.
- Az érdekessége az, hogy amikor kiengedtek minket, és mentünk a Kossuth Lajos utcán, azt mondja: ne haragudj, tudod, hogy bele voltam esve a feleségedbe, igen csinos nő, és gondoltam, egy kicsit ráijesztek, akkor talán tudok elérni nála valamit. Oké, hát mit lehet erre csinálni? Hazamentünk. November 4-én bejöttek az oroszok, Nagy Imre sírt a rádióban, csöngettek, ki áll ott? A Papp őrnagy. Azért jöttem, hogy megmondjam, én tényleg őrnagy vagyok, fel akarnak téged jelenteni a kommendatúrán, de én nem vagyok ellened, ha rám hagyod a lakást, én nem bántalak, menj el. Nem akartam elmenni, elmentem a rendőrségre, mondtam, kérem, ez és ez történt, az a szélhámos vagy ávós őrnagy meg akart zsarolni minket, hogy menjünk el, és adjuk neki a lakást. Azt mondták: miért nem ment maga a rendes rendőrséghez annak idején? Én nem tudom, kimentem az utcára, jött egy dzsip, benne ült két katona karszalaggal. Tudja mit? Kérdezze meg a Papptól, hogy elfogad-e pénzt? Elmentem a Papphoz, és megkérdeztem: mennyit kérsz, hogy békén hagyjál? Azt mondta, kétszázezer forintot. Ez annak idején rettenetes összeg volt. Visszamentem a rendőrséghez, hogy kért kétszázezer forintot, erre azt mondták, hogy adja oda. De hát nekem nincs kétszázezer forintom! Adjanak valami pénzt, ami meg van cinkelve, vagy jelölve, hogy legyen valami bizonyíték. Mondták, hát ezt meg kell beszélni az elöljárókkal, és majd visszatérünk rá. Soha nem tértek vissza rá, jött az öcsém vissza Bécsből, értem. És akkor kimentünk együtt, de Iduka nem akart jönni, mire Bécsből visszaszöktem még egyszer, hogy őt is kivigyem. Akkoriban egyik gyárból vitték a másikba, csak a Honvágy dalt kellett énekelni.

Emberezrek élnek
- Kimondtad a bűvszót, álljunk meg egy pillanatra, hiszen ez az a legendás dal, "Oly távol, messze van hazám", amely valóságos 56-os himnusszá vált. Tehát emigráltatok. Odakint írtad ezt a dalt, s jártátok a gyárakat?
- Nem. Amikor Iduka visszakapta a működési engedélyét, behívtak ide a Magyar Rádióhoz, és mutattak egy nagy koffert, egy ládát, hogy ez mind tele van levelekkel, hogy miért nem játszanak Boros Ida-számokat? És mondták, hogy játszanának, de a legtöbb Boros Ida-Gommermann-szám 10-15 perc, szeretnének olyanokat, ami 3 perc, hogy naponta többször lehessen játszani. Van-e ilyen? És akkor elkezdtem sorolni, mondták, hozza be. A Honvágy-dal onnan született, hogy egy barátom kint volt Németországban, hozott egy lemezt, és azt mondta, ezt hallgasd meg, ez a sláger most kinn. Meghallgattam, és abszolút nem tetszett, mondom, ez egy limonádé. Nem baj, itt hagyom neked, játszd le egy párszor, a füledben fog maradni a dallam. Játszottam egy párszor, és amikor a rádió mondta, hogy akarnak számokat, amik hárompercesek, akkor hazamentem, és megírtam rá a szöveget.

- Ez egy angol dal, ugye?
- Ez egy amerikai szám volt, Dean Martin énekelte valami légionista filmben, s amit a németek lefordítottak. Volt egy híres énekesük, a Freddy Quinn, Heimweh címmel énekelte, és tőlük jött hozzánk. Erre írtam egy szöveget, és bevittem a Rádióba...
- Egy pillanat, maradjunk a szövegnél. Mert ennek volt egy bevezetője is, elmondanád?
- Tíz számot választottak ki, de azt mondták, itt van ez a Honvágy-dal, valahogy meg kéne magyarázni, hogy 1956-ban miért énekel valaki a honvágyról. Hazamentem, és írtam eléje egy kis versikét:
Emberezrek élnek a nagyvilágon szerte, kik örök lázadással jobb sorsot keresve sodródtak el hazájuktól messze. Van, aki gazdag lett, van, aki szegény maradt, van, aki palotában lakik, van, aki a hidak alatt, de még ha szebbet és jobbat is nyújt nekik az új idegen ismeretlen ország, mégis mindig hazavágynak, hazahív a honvágy. Az otthoni hír, emlék szemükbe könnyeket csal, és szívük mélyén fájó-vágyó himnusz lesz ez a dal: Oly távol...
a Földényi-kórus ment alatta.

Last minute dal

Oly távol messze van hazám,
Csak még, még egyszer láthatnám,
Az égbolt, felhők, vén hold, szellők,
Mind róla mond mesét csupán.

A sorsom jó vagy rossz nekem,
Itt minden, minden idegen,
Más föld, más ég, más táj, más nép,
Óh bár csak otthon lehetnék.

Holdfényes májusok, muskátlis ablakok,
Hozzátok száll minden álmom,
Ott ahol él anyám, ott van az én hazám,
S ott lennék boldog csupán.


- Pillanat. Ez a dal szóról szóra 56-ról szól, amikor kétszázezer ember a lábával szavazott, és otthagyta az országot, és utána nagyon sokáig hallgattuk a rádióban. Ezt előre megírtad, és tudtad előre, hogy lesz egy forradalom?
- Nem tudtam. A meglepő az volt, hogy a felvételére 1956. október 23-án reggel 9-kor került sor.
- Néhány óra múlva itt kiskatonákat lőttek...
- Tíz számot akartak fölvenni, a második volt a Vagabundok dala, amiben a legjobban hittem, a harmadik pedig a Honvágy. És ahogy a Honvágy felvétele véget ért, bejött valaki, hogy mindent abbahagyni, olyan balhé van kint, a tömeg azt skandálja: vesszen Gerő, és mindent bezárni! Akkor betették ezt a három befejezett tapet egy páncélszekrénybe, és akkor elindult a forradalom.

- Tehát órákon múlt, hogy ez a dal egyáltalán megszülessen itt?
- Ha előbb jönnek a felkelők, akkor nincsen Honvágy-dal.
- Ez fantasztikus, szinte hihetetlen. Egész gyerekkoromban azt hittem, hogy 56 novemberében vagy decemberében született ez a dal.
- Mindenki azt hitte, hogy ez rendelésre lett írva, a forradalom kitörése után. Vagyis az oroszok bejövetele után, és kinevezték csalogató nótának. A slágereknek van egy kifutási ideje, kell 6-8 hónap, amíg egy sláger befut. Ez 3 nap alatt befutott. Mindenki sírt, aki el akart menni, akinek elment valakije, akik visszajöttek nyugatról, akkor mindig mondták, hogy: csókoltatjuk Mári nénit, majd jövünk haza, Oly távol... és ment alatta a szám éjjel-nappal.



- Ez volt az a dal, amit a Szabad Európában is játszottak és a Magyar Rádióban is.
- Mindenki játszotta.
- A magyarok azért játszották, hogy jöjjenek haza, a Szabad Európában pedig lehetett rendelni, meg küldték a rokonok, családtagok egymásnak. De maradjunk a csalogatásnál. Hogy kerültetek ki?
- Visszajöttem Idukáért, és elindultunk mind a ketten december 31-én, de elkaptak a határon.

Elvtárs, milyen ismerős
- Bocsánat, szilveszter napján...
- Szilveszter napján, ja!
- Úgy gondoltátok, aznap...
- Aznap mentünk el, és a hátunk mögött jöttek elő már a katonák, és fellőttek egy rakétát a levegőbe. Mindenki meg volt ijedve, és feltettek egy teherautóra, hogy visszavisznek Győrbe. Menet közben megálltunk egy kocsmánál, ittunk egy kis bort, meg forró teát, s megszólít a kocsmáros: Elvtárs, milyen ismerős! Nem ismerhet engem, én az életben nem jártam erre. De én láttam magát filmen! Engem nem láthatott. Mire valaki azt mondta, hogy őt nem, de a feleségét biztos, hogy ismerik. Hát ki a felesége? Az én apukám? Hol van a drága? Ott ül a teherautón, most viszik vissza Győrbe. Miért nem jöttek hozzám? Hát elintézem egy telefonnal. Kimegy egy munkásbusz, várja magukat az állomáson, és meg sem állnak a határig, egy lépést nem kell gyalog menni. Oké. Visszavittek Győrbe, ott volt a Hazatelepítő Bizottság, ami abból állt, hogy mindenkit, akit elkaptak a határon, visszahozták ide, és azt mondták, ezek onnan jöttek már vissza. Szóval nem azt mondták, hogy elkapták, hanem mind hazatérők, akik megbánták, hogy elmentek.

Nagy fekete kocsival
- Tehát ez egy statisztikajavító intézkedés volt, hogy őket nem hazatoloncolják, hanem önszántukból jöttek haza. Finom elnevezés.
- Aztán lejátszották ezt a dalt, és bemondták, hogy aki írta és énekelte, azok is itt vannak, hogy megszégyenítsenek minket, és aztán visszavittek Pestre. 5-6 nap után hív a barátom, aki velünk együtt volt, amikor elkaptak minket a határon, hogy telefonált a kocsmárosnak, holnap reggel indul a vonat, aminél kint lesz az állomáson Győrben ez a munkásbusz, az kivisz minket a határig. Mi nem megyünk. Este hazatérünk a vacsorázásból, mire szól a házmester, a Gommermann urat kereste valami rendőr főhadnagy barátja. Nekem nincsen főhadnagy barátom, de ahogy beszélgettünk, visszajött a főhadnagy, nagy fekete kocsival, hogy egy ezredes szeretne velünk beszélni. Beültünk a kocsiba, a Duna-parton volt valami hatalmas belügyi épület, felvittek a legmagasabb emeletre. Nagyon kedvesek voltak, cigaretta, minden, amit akarunk, és akkor elmondta: "milyen csalódást éltem meg, amikor Győrben megláttam, hogy maguk is rajta vannak a listán, maguk is meg akartak szökni innen? Mert nagy blama, hogy itt ez a sláger, mi forszírozzuk a számot, és akkor kiderül, hogy elmegy, aki írta, énekelte, hát ez nagyon rossz reklám. Mondják meg, hogy nem mennek el!" Nem mondom. Művésznő drága, egy kicsit zilált most a helyzet, de két emberre, ha akarunk, még tudunk vigyázni. El is engedtek, még egy csomó cigarettát s egy üveg konyakot adtak búcsúzóul. Éjjel fél 12 volt. Na, most mit csinálunk? Egy megoldás van, reggel 6-kor felülünk a vonatra, és megyünk. Állítólag a következőn már keresték a Boros Idát.

Izraelen át németbe

- Hova kerültek?
- Izraelen át Németországba.
- Általában fordítva szokott történni.
- A szüleim akkorra már kikerültek oda, így minket is beengedtek, de nem utazhattunk Ausztrián keresztül, nehogy leszálljunk, mert azt mondták, nekik már van elég magyarjuk, így Svájcon keresztül érkeztünk. A németeknek több mint száz forgatókönyvet adtam el, írtam vagy húsz játékfilmet...
- Találtam egy magyart is, a Bányászati Múzeumban van meg, Aki másnak palát ás - 1955.
- Én írtam?
- Társszerző, Szász Jánossal. Pongrácz Imre, Lóránt Lenke, Kabos László és Tompa Sándor játszotta a főszerepét.
- Nem tudok róla.



Részlet egy 1976-os amerikai Gommermann-konferanszból

Másfél évvel ezelőtt magyar emigránsberkekben nagy port vert fel egy követségi estély, amit az itteni magyar követség rendezett, és amelyre magyar emigránsokat is meghívtak, hogy megünnepeljük egy olyan eseménynek az évfordulóját, amely esemény miatt a legtöbb emigráns emigrált. Ha azok annak idején Magyarországra nem jönnek be, akkor nagyon sokan nem jöttek volna ki. Hát ez olyan, mintha annak idején azt mondták volna nekem, hogy Matuska Szilveszter, a biatorbágyi viadukt felrobbantója a merénylet minden évfordulóján szűk családi körben meleg vacsorát rendez, ahol megünneplik a papa nagy tettét, ahogy beleégette, belerobbantotta magát a magyar történelembe. Azt gondolom, hogy ez a Matuska bolond volt, bolond maradt, de ebbe nem lehet beleszólni, ez a Matuska család magánügye. Matuskáék azt ünnepelnek meg, amit akarnak. De ezt hagyjuk. Ha viszont a Matuska család a merénylet 30. évfordulója alkalmából egy nagyszabású fényes partit adna, amelyre szeretettel meghívják a merénylet áldozatainak és özvegyeinek árváit, azt mondom, hogy "ejnye, Szilveszter, ezt nem kellett volna". Persze az embert mindig érik meglepetések, például kiderül, hogy az özvegyek és árvák egy része elment. Ja, hát kérem, ez a Biatorbágy-ügy már olyan régen volt, ez a Matuska már annyira más ember lett, erről már lehet vicceket is mondani. Bejelenthetem, hogy a következő konferanszom itt Los Angelesben a török követségen lesz, amikor egy kacagó, tarka kabaré keretében megünnepeljük a mohácsi vész évfordulóját. Kitűnő műsor lesz, a Minaret-együttes részleteket ad elő, "Az én rózsám Janicsár", és a "32-es basa vagyok én" című operettekből, utána az üvöltő dervisek kórusa énekli a "Tele van a Csele-patak Lajossal" című kesergőt, majd egy egyfelvonásos jön: "Mohácsnál még megvolt", amely Zrínyi Miklóst gúnyolja ki, aki annak idején állandó kirohanásaival veszélyeztette a magyar-török barátságot...



Egy híján ötven év
- Mikor kerültél Amerikába?
- 1972-ben.
- És mikor jöttél haza először?
- Három hete.
- Három hete? Tehát 1956 és 2005 között egyszer sem voltál itthon?
- Nem.
- Hogyan szántad rá magadat?
- Idukám meghalt két éve. Nagyon egészségesen élt, reggel, este tornászott, diétázott, csak halat és csirkét evett, azért is tragikus, hogy ő, aki ennyire vigyáz, vele történt meg, pedig én voltam a soron levő, mert nekem volt nikotinmérgezésem, alkoholmérgezésem, meg cukros vagyok. Szóval, ami van, én mindent összeszedtem, de az életben mindig másképp jön. Lejárt a bérleti szerződésem, Beverly Hills közepén volt egy nagy galériám, mindig az volt, hogy most nem lehet elmenni, mert nagyon jól megy, vagy most nem lehet elmenni, mert nagyon rosszul megy, s kell a pénz, ezért mindig eltolódott. A Honvágy-dal jogdíjára pedig azt mondták, az itt van, gyűlik, de nem küldik ki, ha hazajövök, bármikor felélhetem. Aztán úgy volt, hogy 66 körül egy német filmet forgatnak itt tőlem, akkor felhívtam a Jogvédő Irodát, hogy mennyi pénzem lesz, és mondták, hogy semmi. Hogyhogy semmi? Hát azt minden hónap elsején elküldjük dr. Mészáros Istvánnak. Ki a dr. Mészáros István? Fenyegettem, hogy beperelem őket, és akkor elküldték a kópiát, hogy a papa aláírta, és meghatalmazást adott. Állítólag az történt, hogy amikor sláger lett a Honvágy-dal, az öcsémnek egy jogász volt osztálytársa meglátogatta a szüleimet, hogy van egy törvény, olyan mint, hogy ha a Gommermann Pista meghalt volna, a Gommermann néniék örököltek mindent. És kihozott valami 100 ezer forint jogdíjat, ettől kezdve ő volt a családban a jogügyi zseni. És amikor a mamáék kivándoroltak hivatalosan, akkor ez a gazember azt mondta nekik, hogy most elmennek a Gommermann néniék, a Pista nincs itt, az állam lenyeli a pénzt. Adjanak neki egy megbízatást, hogy felvehesse, majd odaadja mindenkinek, akinek mondják. Papáék ezt aláírták, én nem tudtam semmiről, és amikor először szólt a mama, hogy adjon valami pénzt a Jolánka néninek, a barátnőjének, akkor azt mondta, jaj, hát mondja meg a Gommermann néninek, hogy ez forintkiajánlás, mindenki börtönbe megy, maga is, meg mi is! Ettől mindenki megijedt, és soha többet nem beszélt senki semmiről. Nekem se mondták, csak akkor tudtam meg, amikor elküldte nekem a Jogvédő ezt a kópiát a papírral, hogy a papa aláírta, megbízzák dr. Mészárost, hogy vegye fel a pénzt.

Honvágy a Terror Házában
- Tehát a mai napig egy fillért nem kaptál belőle?
- Valószínűleg filléreket kaptam lemezpénzekből, kisjogdíjakban. Most is zűr van, mert a Terror Házában négy év óta éjjel-nappal játsszák a filmet. Lemegy az alagsorba, ott van egy ilyen híradó, fekete, az 56-os évekről, és alatta megy, az Iduka énekli: Oly távol messze van hazám, s ha lejár, kezdődik elölről, megállás nélkül, négy éve. És amikor hozzájuk fordultam, hogy milyen jogon játszszák ezt a számot, azt mondták, hogy ők ezt vették a Filmhíradótól, ez annak az aláfestő zenéje. Megkerestük a Filmhíradót, és mondták, amit ők eladtak, azon nem volt semmi kísérő zene. Szóval úgy néz ki, hogy ezek megvették a Híradót, utána vettek egy lemezt, valahogy összesuszterolták, hogy párhuzamosan menjen, de nincs szinkronban, amikor le-föl megy, és ezt játsszák.

És most azon volna a vita, hogy ez egy nagyjogdíj vagy kisjogdíj. Ők azt állítják, hogy kisjogdíj, mert a Jogvédőnek csak a kisjogdíjhoz van köze, amihez nem csinálhatnak semmit, és nem is tesznek érte semmit, de kapnak 20%-ot a kisjogdíjból. Ha nagyjogdíj, akkor a Jogvédő nem kap egy vasat se. Az ő érdekük az, hogy kisjogdíj legyen, mert akkor megkapják a pénzt, és ha most ki tudjuk harcolni, hogy az nagyjogdíjjal jár, akkor ők elvesztik a forrást, és nekem egy csomó pénz jár, azt hiszem.

Az Andrássy út 60.-ból, ami azért vicc lenne, ha azoktól kapnék pénzt.

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2019/4  •  II. 13. – II. 26.
HÉT ORBÁNCSALÁDVÉDELMI INTÉZKEDÉS Váncsa István Orbán énértékeléséről és káderpolitikájának csernobili léptékű üzemzavaráról Farkasházy Tivadar szerint minden érv igaz, amit felhoznak a Jobbik ellen, de nem kéne egyszer megverni már a Fideszt? Para-Kovács Imre felidézi, ahogy 40 éve a debreceni Fidesz-irodában töltötte a kérdőívet, felvételre várva Kéri László beszéde a Pirézekhez Smuzewitz Ilona megtudta, a magyarországi német autógyárak tárt karokkal várják a kirúgott kutatókat a szalagsor mellé Majláth Mikes László elképzelte a Káslerkutató Intézetet Bakács Tibor Settenkedő egyetért Palkoviccsal, mert milyen rövidítés az, hogy MTA? – olyan, mintha rendszámtábla lenne Trunkó Barnabás utánaszámolt, hogy aránylik a közmédia 90 ezer milliós éves költségvetése, az ellenzéki képviselők által okozott roppant károkhoz A Heti Kamu megtudta, hogy a 3-as metró alagútjaiban rendezik az Air Race-t Berendezzük a várat: új sorozatunkban javaslatokat teszünk rá, milyen festményeket kölcsönözzön a képtárakból Orbán új hivatalának falaira
Hócipősök könyvei
PARTNEREINK


GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.