Matolcsy, a pirospontos humornagyágyú

Szabados Gábor
Nyomtatás
2012. 11. 17.
Minden eddiginél fergetegesebb előadással állt ki a közönség elé Matolcsy György, aki csak úgy szórta a poénpetárdákat Hódmezővásárhelyen. A helyi közönség hálásan fogadta a fantasztikus produkciót, és hála a médiának, azóta az ország is dől a nevetéstől. A Hócipő munkatársai és olvasói nevében Szabados Gábor gratulált a kiváló humoristának.

Hócipő: Miniszter úr! Engedje meg, hogy a Hócipő minden munkatársa és olvasója nevében szívből gratuláljak önnek hódmezővásárhelyi fellépéséhez. Amit ott nyújtott, az a humor nagyágyúival emelte egy szintre. Egy ország fogta az oldalát a nevetéstől, amikor célba talált egy-egy humorpetárdája.

Matolcsy: Köszönöm. Nem akarok szerénytelennek látszani, de én is éreztem, hogy jól sikerült a műsorom. Persze, ehhez kellett Lázár Jani barátom, aki volt szíves azzal felvezetni a szereplésemet a helyi, igazán nagyszerű közönségnek, hogy azt mondta nekik: „Felhívtam miniszter úr figyelmét, hogy igyekezzen most is valami olyat mondani, amivel beírja a nevét a gazdaságtörténetbe.” Már ekkor sokan nevettek és mosolyogtak.

Hócipő: Tudjuk, nem előzmények nélkül való a mostani, kirobbanó sikerű fellépése. Ön évek óta ontja a színpadról a szellemesnél szellemesebb monológjait. Tele olyan poénokkal, gondolatmutatványokkal, amelyek talán egyedül Hofi Gézát jellemezték.

Matolcsy: Igazán megtisztelő az összevetés a nagy nevettetővel. Önnek mi tetszett a leginkább a hódmezővásárhelyi műsoromban?

Hócipő: Nehéz kiragadni egyetlen részletet. Az ön egész előadása úgy volt felépítve, hogy mondatról mondatra fokozni tudta a hangulatot. Biztos vagyok benne, hogy a televíziós és rádiós kívánságműsorok és szívküldik legnépszerűbbike lesz a Matolcsy Hódmezővásárhelyen című jelenet. Mindjárt az elején a felütés: „Papírunk van róla, hogy rendbe hoztuk az ország pénzügyeit.” Óriási.

Matolcsy: Ezt tulajdonképpen magamtól plagizáltam. Már korábban elsütöttem.

Hócipő: Nincs ezzel semmi baj. Kipróbálta más közönség előtt, bevált, beépítette az előadásába. Így csinálják a legnagyobbak. Vagy itt van az, hogy... ne haragudjon, nem bírom nevetés nélkül megállni... óriási... csorog a könnyem... „a Nemzeti Fejlesztéspolitikai Kabinet megmozgatta az uniós források dermedt jéghegyeit”.

Matolcsy: Tényleg nem rossz... És ahhoz mit szól, hogy sértődöttnek és morcosnak neveztem a magyarországi bankokat?

Hócipő: ...Bruhahahaha!... Bocsánat!... Zseniális!... De például az a finom, mély, bölcs kitétel, hogy „Kényszerűen korán jött forradalmárok vagyunk...” Szenzációs. Vagy az a paródiabetét, amelyben az uniós hivatalnokokat vette célba.

Matolcsy: Igen. A meleg irodájukban kötözködő brüsszeli bürokratákat említettem, hogy legyünk pontosak. Így poén a poén.

Hócipő: És azután „meg is szólaltatta” őket, utánozva kétségbeesett szerencsétlenkedésüket, amellyel így fenekednek ellenünk: „Ti, magyarok, a leleményes, magyaros gazdaságpolitikátokkal mindig kicsúsztok a kezeink közül.”

Matolcsy: A libamáj?

Hócipő: Egymásnak mondogatjuk újra és újra otthon, a családban, és mindannyiszor rázkódunk a nevetéstől, amint felidézzük: „Sőt, ennél is jobb a turizmus, mert akkor nem nekünk kell betörni más piacra, hanem ők jönnek ide. Ha nem engedik be a libamájat, majd idejönnek és megeszik itt.” Azután, nem sokkal a végső, a legnagyobb poén előtt még egy lapáttal rátett miniszter úr. Hogy „Kistigrisek leszünk újra, aranyosak, játékosak, de látszik a fogunk.” Szeretet és önirónia.

Matolcsy: Maradjunk a szeretetnél. Az önirónia nem kenyerem.

Hócipő: Értem. Akkor azt is egy az egyben kell vennünk, amit a gyermekeink harminc százalékának fenekén levő piros pontról mondott, ami életük első hat hetében épp úgy megvan, mint a japán gyerekeknél?

Matolcsy: Természetesen. De nem én mondtam, csak idéztem japán tudós tárgyalópartnereimet. Akik büszkék a mi rokonságunkra.

Hócipő: Lehetnek is! Elvégre azt viszont öntől tudják, egy egy évvel ezelőtti műsorából, hogy az ősmagyarokról feljegyezték korabeli bizánci és perzsa források, hogy három dologban voltak kiemelkedően jók: agysebészetben, a gasztronómiában és vendéglátásban. Mint miniszter úr mondta: erre lehet építeni ma is. Az agysebészet modern megfelelője az egészségipar, a gasztronómia nem is lehet kérdés a mangalicánkkal és a sompálinkákkal, a turizmus pedig jó dolog. Miniszter úr! Mire készül legközelebb?

Matolcsy: Nem szeretném lelőni a poénokat, de azt tervezem, hogy Debrecenben, Kósa Lajos felvezetésével egy minden eddiginél mulatságosabb műsorral lepem meg az én közönségemet.

Hócipő: Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog.
Szabados Gábor
legolvasottabb cikkei
Szabados Gábor
legfrissebb cikkei
Szabados Gábor összes cikke
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/10  •  V. 6. – V. 19. Para-Kovács Imre: Hankó nemzeti kulturális gyógyszerész vajon érti, hogy nem az a tét, hogy Orbán megsimogatja-e a buksiját, hanem, hogy vezetőszáron viszik-e el? Smuzewitz Ilona: Kik hiányoznak a parlamentből? Avagy ki emlékszik Kósára a csengeri örökösnőn kívül? Váncsa István a finn­ugor elmélet és az azbeszt kölcsönhatásairól Farkasházy Tivadar pontosan érti, miért az utcán válaszolgatott Orbán az újságírók kérdéseire, ott ugyanis nincs plafon Havas Henrik Orbán szentté avatását szervezi, hogy ne hasonuljanak meg vakhitű követői Dési János: K-európában eddig a pesszimista volt korunk realistája, aki már májusban felkiáltott: ajaj, mindjárt havazni kezd! Lendvai Ildikó: szeretné, ha megismételnék a kampányt Juszt László azt keresi, melyik csapat fogadná be Orbánt szertárosként A Heti Kamu megtudta: a Szent Korona helyett Kövér László bajusza előtt tehetik le esküjüket a képviselők Selmeczi Tibor előveszi a pincébe eltett krumplit, most, hogy elmarad a háború Orbán és zsebesei! – keressük együtt: Hogy hol a lé?
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.