A Barbár és a Barbárné hét napja
Váncsa István
2008. 02. 27. · Hócipő 2008/05
Friss, mosolygós délelőtt volt, üresen ragyogó ég, felhő sehol, pajtáskodó, kedves szél bolygatta az utcákon a szemetet, kiszellőztette a hajléktalanok nyoszolyáját, meglengette a szakállukat, így ama elhanyagolt küllemű, de szálfaegyenes tartású férfiúét is, aki egy tágas téren szólította meg a láthatólag messze földről érkező barbárt, kezet nyújtott neki, mintegy a város és az ország nevében, majd folyékony angolsággal lelejmolta. Megjöttünk, mondta asszonyának derűsen a barbár, de a barbárné nem örült.
Az Armani-sapkás
Szobájának elfoglalása után a barbár elindult a Király térre, hogy derék barbár asszonyának mobilinternet-csomagot vásároljon. A Szolgáltatónál egyetlen alkalmazott szorgoskodott, harminc körüli, borostás férfiember, kötött Armani-sapkában, átvette a barbár kártyafüggetlen mobiltelefonját, megnézte, megköpködte, beletett egy SIM kártyát, varázsigéket mormolt és gombokat nyomkodott, mindezt elég hosszan, végül azt mondta, kész. Jött az internet a telefonon, a barbár megkönnyebbülten sóhajtott, mégiscsak civilizált országban vagyunk, megy itt minden, mint az ágybaszarás.
A szakócafejű
Délután eszébe jutott, hogy felhasználónév is kell, meg jelszó, anélkül nem tudja a mobilt a barbárné iPaqjával összelőni. A második napon tehát visszametróztak a Király térre, nem az Armani-sapkás volt ott, hanem egy bamba bún borongó, szakócafejű figura.
Kéne nekem ájdí meg pászvörd, mondja a barbár, nem kell az tenéked, felel a szakócafejű. Ez egy régebbi készülék, mutatja fel a barbár az iPaqot, Windows Mobile 2003 fut rajta, ez a belépésnél azonosítót és jelszót akar. Ne írj be semmit, barbár, tanácsolja a szakócafejű, közben láthatólag szuicid gondolatokkal viaskodik. De úgy nem megy, kipróbáltam. Pedig csak úgy megy, mondja zsibbadtan a szakócafejű, kinyomtat egy súgóoldalt, rajta párbeszédablak, a hívószám be van írva, a többi mező jól láthatóan üres, mutogatja is a szakócafejű, mennyire üresek. Nem működik, szögezi le a barbár, akkor passz, vélekedik a szakócafejű, szemében a halálvágy tompa lidércfénye dereng. De hát én most mit csináljak, a szakócafejű széttárja a kezeit, eriggy a Trombitacsiga utcába, a barbár pedig odamegy.
Satovnál
Sokan vannak a Trombitacsiga utcában, a Szolgáltató főhadiszállása ez, legalábbis így gondolja a barbár, három ügyintéző szorgoskodik, a várakozók száma meg egyre nő, áll a tömeg szemben az asztalokkal, csend van, a feszültség annyira kitapintható, hogy szöget lehetne ütni bele, ám az ügyintézőket mindez nem zavarja. A barbár kettőt lát belőlük, a nő leginkább egy virgonc barracudára emlékeztet, a fiú pedig kiköpött olyan, mint Satov az Ördögökben: világosszőke, kócos, alacsony, széles vállú, zord homlokú, szégyenlős tekintetű fiatalember. A barbár őhozzá szeretne kerülni, és mit ad isten, oda is kerül. Előadja a baját, Satov azt mondja, hogy a felhasználónév a hívószámod, a jelszó pedig egy általad választott nyolcjegyű szám, esemesben közlöd a Szolgáltatóval, és kész. Ennyi?, kérdi a barbár, ennyi, feleli Satov.
Lady Burdett a színre lép
A barbár nyolcjegyű számot választ, esemest küld, bluetooth kapcsolatot teremt az iPaq és a telefon között, felhasználónevet, jelszót beír, semmi. Próbál internetkapcsolatot létesíteni magán a telefonon, azt a választ kapja, hogy a telefon nincs internetelérésre konfigurálva. Olybá tetszik, hogy a telefonból valahogy törlődtek a beállítások, melyeket az Armani-sapkás a Király téren belezömöcskölt.
Visszamegy a barbár Satovhoz, magyarázza, mi van, Satov lehorgasztja a fejét, mindjárt jön egy kollegina, mondja mentegetőzve, ő majd mindent érteni fog. Jön is a nő, tisztára mint Lady Burdett a National Portrait Galleryből, mindenekelőtt megnézi a barbár kreditjét, megvan mind az ötszáz megabájt, csakis a telefonban lehet a hiba, el kell menni a Gyógyfürdő utcába, ott majd helyrehozzák.
A barbár és a barbárné útra kel.
A suszterájban
A Gyógyfürdő utcában található cég leginkább egy Srí Lanka-i cipészműhelyre emlékeztet, kívülről legalábbis. Belülről se szebb, viszont a polcokon routerek, SATA csatolók, videokártyák, egerek, CPU-hűtők, memóriamodulok és más efféle kacat. Van továbbá két alkalmazott, a suszter a barbár telefonján dolgozik, a nő unottan nézi. Fél óra elteltével aztán feláll a suszter, és elmondja, hogy nincsen remény, ez a telefon nem kompatibilis a Szolgáltatóval, evvel maguk soha nem fognak internetezni ezen a hálózaton. (Harmadik generációs tucatmodell, a legelterjedtebb típusok egyike.) Soha?, kérdezi a barbár, soha, feleli a suszter, és laposan pillog, mint ormánsági szadeszes tagbeléptető, amikor szárba szökken a botrány. Semmiképp? Semmiképp. Mi a teendő? Vegyenek másik telefont.
A barbár és a barbárné ismét a Trombitacsiga utca felé veszi az irányt.
Lady Burdett másodszor
A Szolgáltató főhadiszállásán most még többen vannak, a barbár és a barbárné átvág a fenyegetően moccanatlan, sötét tömegen, Lady Burdett a belső terem legvégén lakik, ott, ahol a várakozók elfojtott indulatai szinte vulkáni hamuként szitálnak alá. Mi a teendő, kérdi tőle is a barbár, Lady Burdett felhívja a suszterájt, beszél a főnökkel, majd összegez. A legfontosabb tudnivaló, hogy a suszteráj olyan, mint a delphoi jósda, szakmai tekintélyük megfellebbezhetetlen, amit ők mondanak, az a végső igazság, vita nincs. Mi a teendő, kérdi újra a barbár, menjenek vissza oda, ahol ezt a csomagot vették, a Király térre, nekik ezt a kártyát ebbe a telefonba be se lett volna szabad tenniük, nem adhatták volna el, tudniuk kellett volna, hogy evvel az nem működik. Esetleg egy másik csomag, másik kártyával, próbálkozik a barbárné, de Lady Burdett leinti, pénzkidobás volna, egy csomagjuk már van, semmit se használtak fel belőle, nem is fognak.
Közben az est leszállt, barbárék a szállodájukba térnek, és örvendezve konstatálják, hogy látkörük a mai napon megint szélesedett valamicskét.
Mit mond a szakócafejű?
Harmadnap reggel a Király téren jobb hangulatban találják a szakócafejűt, megtört, ám a csapásokkal szembenézni tudó férfiúként ül a pult mögött, csak a barbárékat megpillantva rezzen össze kissé. Ők jelentik ma az első csapást. Pötyög a számítógépén, majd kifejti, hogy a barbár teljesen lehasználta az ötszáz megáját, a kártyán nem maradt semmi, persze hogy nem működik, töltsék fel, majd azután. Dehát Lady Burdett azt mondta, rebegi a barbár, nekem ne beszéljen, mutat a monitorára a szakócafejű, itt van, üres. Nem is használtuk, argumentálna a barbár, ám a szakócafejű pszichés teherbíró képességének ez már túl sok, majd holnap, mondja, holnap a kollégám lesz itt, majd ővele.
A barbárné internetelvonási tüneteket mutat.
Vissza az Armani-sapkáshoz
Negyednap az Armani-sapkás ül a pult mögött, átveszi a barbár telefonját, nyim-nyom, visszaadja, működik. A barbár, aki végképp semmit se ért, próbálja felvázolni az előzményeket, az Armani-sapkás csak legyint, ez mind hülyeség, az internetkapcsolatot a telefonról kezdeményezzük, belépünk a szolgáltató oldalára, ott egyet kattintunk, majd kilépünk. Utána már lehet belépni az iPaqról, működni fog. Nem hisz neki a barbár, de ott helyben kipróbálja, és bingó. A telefonnak semmi baja, a kártyán megvan szinte mind az ötszáz megabájt, lehet nyomatni.
Barbárék szédelegve hagyják el a Király teret.
Az Armani-sapkás utoljára
Estig a barbárné le se jön a hálóról, aztán egyszer csak platty, a kapcsolatnak vége, helyre se áll. Másnap se áll helyre.
A barbár összeomlik, mint Bánk bán a darab vége felé, a barbárné csöndben szenved, így telik el az ötödik nap.
Hatodnap reggel aztán kihúzza magát a barbár: Barbárné, megyünk-e a Szolgáltatóhoz? Megyünk, barbár, mondja a barbárné, és mennek csakugyan. Úgy ismerik ők immár a Király teret, mintha ott nőttek volna fel, az Armani-sapkás törzsvendégként köszönti őket, kis probléma?, kérdi, mi is a szám? Beírja a számítógépbe, a telefonhoz hozzá se nyúl, csak a billentyűzetet piszkálja, aztán azt mondja, jó. De hát mit csinált vele?, kérdi a barbárné, az Armani-sapkás eltűnődik, hát csak így nyomkodtam a billentyűket, és mutatja is az ujjaival, hogyan nyomkodta.
Az internetkapcsolat valóban él, ám a barbárné csak munkanapokon szokta használni, most meg már hétvége van. Másnap hajnalban pedig elhúznak ők abba a távoli, poros hazájukba, és evvel a történet véget is ér.
Epilógus
Nyájas olvasóm lelkében nyilván rég fölhorgadt a jogosnak látszó szittya kevélység, igen, ilyesmi csak nálunk van, sehol másutt ezen a világon, mert ennyire balfasz náció még egy nincs, mint a mienk. Nyájas olvasóm ezúttal azonban téved. A fönt említett Szolgáltató a Telecom Italia Mobile, a Király tér valódi neve Piazza dei Re di Roma, a Trombitacsiga utcáé Via del Tritone, a Gyógyfürdő utcáé Via Montecatini, a helyszín pedig az olasz főváros. (Emlékezzünk Berzsenyire: Róma fölséges szavu Pindarussa, / Flaccus! eldőlt már az Olympig ötlő / Róma, s a roppant Capitoliumnak / Szent tüze elhunyt.)
Töketlenségből amúgy mi is jók vagyunk, de látnunk kell, hogy erős a mezőny.
Váncsa István
legolvasottabb cikkei
legolvasottabb cikkei
Váncsa István
legfrissebb cikkei
legfrissebb cikkei
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/10 • V. 6. – V. 19.
Para-Kovács Imre: Hankó nemzeti kulturális gyógyszerész vajon érti, hogy nem az a tét, hogy Orbán megsimogatja-e a buksiját, hanem, hogy vezetőszáron viszik-e el?
Smuzewitz Ilona: Kik hiányoznak a parlamentből? Avagy ki emlékszik Kósára a csengeri örökösnőn kívül?
Váncsa István a finnugor elmélet és az azbeszt kölcsönhatásairól
Farkasházy Tivadar pontosan érti, miért az utcán válaszolgatott Orbán az újságírók kérdéseire, ott ugyanis nincs plafon
Havas Henrik Orbán szentté avatását szervezi, hogy ne hasonuljanak meg vakhitű követői
Dési János: K-európában eddig a pesszimista volt korunk realistája, aki már májusban felkiáltott: ajaj, mindjárt havazni kezd!
Lendvai Ildikó: szeretné, ha megismételnék a kampányt
Juszt László azt keresi, melyik csapat fogadná be Orbánt szertárosként
A Heti Kamu megtudta: a Szent Korona helyett Kövér László bajusza előtt tehetik le esküjüket a képviselők
Selmeczi Tibor előveszi a pincébe eltett krumplit, most, hogy elmarad a háború
Orbán és zsebesei! – keressük együtt: Hogy hol a lé?
2026/10 • V. 6. – V. 19.
Para-Kovács Imre: Hankó nemzeti kulturális gyógyszerész vajon érti, hogy nem az a tét, hogy Orbán megsimogatja-e a buksiját, hanem, hogy vezetőszáron viszik-e el?
Smuzewitz Ilona: Kik hiányoznak a parlamentből? Avagy ki emlékszik Kósára a csengeri örökösnőn kívül?
Váncsa István a finnugor elmélet és az azbeszt kölcsönhatásairól
Farkasházy Tivadar pontosan érti, miért az utcán válaszolgatott Orbán az újságírók kérdéseire, ott ugyanis nincs plafon
Havas Henrik Orbán szentté avatását szervezi, hogy ne hasonuljanak meg vakhitű követői
Dési János: K-európában eddig a pesszimista volt korunk realistája, aki már májusban felkiáltott: ajaj, mindjárt havazni kezd!
Lendvai Ildikó: szeretné, ha megismételnék a kampányt
Juszt László azt keresi, melyik csapat fogadná be Orbánt szertárosként
A Heti Kamu megtudta: a Szent Korona helyett Kövér László bajusza előtt tehetik le esküjüket a képviselők
Selmeczi Tibor előveszi a pincébe eltett krumplit, most, hogy elmarad a háború
Orbán és zsebesei! – keressük együtt: Hogy hol a lé?
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT
Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.
