Megállj, megállj, kutya Norvégia!

Váncsa István
Nyomtatás
2014. 06. 11. · Hócipő 2014/12
Norvégia 1940. április kilencedikén történt lerohanásában a német Kriegsmarine ötvennyolc hajója vett részt, köztük a Scharnhorst és a Gneisenau csatacirkálók, az Admiral Hipper, a Blücher és a Lü­tzow nehézcirkálók, négy könnyűcirkáló, tizennégy romboló, ezenkívül különféle torpedónaszádok, aknaszedők, szállítóhajók, egyebek. Mi a küszöbön álló magyar–norvég háborúban legfeljebb a Hunort, a Magort, a Csongort és a Tündét tudnánk bevetni, de hát a helyzet az, hogy a legyőzhetetlen magyar tengerészlovasságnak hajók egyáltalán nem kellenek, ahogy lovak se kellenek neki. Egyetlen harci eszköze a törhetetlen, lebírhatatlan akarat, ahol pedig akarat van, ott a győzelem is. Így tanultuk és tanuljuk ezt Európa Erős Emberétől, aki rájött, hogy a világ és benne a társadalom, a gazdaság, a pénzügyi világrendszer, a tudományok és a kultúra állítólagos bonyolultsága csupán humbug. A valóság az, hogy vagy van akarat, vagy nincs. Az akarat = győzelem, az akarat hiánya = bukás. Európa Erős Embere mindig csak egyvalamit akar, de azt nagyon akarja: valakit megfingatni. A bankrendszert, a kultúrát, a médiát, ami épp sorra kerül, de mindenekelőtt Európát és a nyugati világot általában. A végén persze mindig a magyar lakosság fingik, ám ez már részletkérdés. Büdös van, ez a fontos, Európa Erős Embere ilyenkor felvidul, és új célpontot keres.

Hogy Norvégiát mért kell megleckéztetnünk, azt minden újságolvasó ember tudja. Megtámadott minket, azért. Negyvenmilliárd forinttal támogat különféle álcivil magyarországi szervezeteket, azokat, amelyek pályáznak és nyernek, más szóval diverzáns elemeket pénzel, belügyeinkbe avatkozik. Lázár János, Európa Erős Emberének a főhadsegéde áprilisban már szelíden elmagyarázta, hogyan kéne Norvégiának „a jó kormányzáson, a demokratikus intézményeken, a jogbiztonságon, az emberi jogok tiszteletén és a fenntartható fejlődés elvén alapuló stabil, békés és sikeres Európa biztosításához” hozzájárulnia, de Norvégia láthatólag nem ért a szóból. Pedig a képlet egyszerű. Ha a Norvég Alap nevű magyarellenes szervezet szándékai tisztességesek volnának, akkor a pénzt odaadná a főhadsegéd úrnak, ossza el ő. Hogy melyik civil szervezet érdemel támogatást, egyáltalán melyik civil szervezet igazán civil, azt ő tudja, senki más. Az, amelyiknek a nevében a „civil” és az „összefogás” szó is benne van. Ha netán még az is benne van, hogy „fórum”, akkor jobb már nem is lehetne. A latin forum ismeretes mód azt jelenti, „város piactere, köztere, nyilvánosság”, egyébként pedig a foris, azaz „kint” szó származéka. Ennek megfelelően az önmagát fórumnak nevező civil szervezet kinn a téren, az utcán, a nagy nyilvánosság előtt nyomatja a csimhumhumhut, abban a formában, ahogy ezt Európa Erős Embere vagy az ő nevében a főhadsegéd úr előírja. A norvég milliárdokból legelőször is ennek az übercivil szervezetnek kéne részesülnie, meg még azoknak, amelyeket a főhadsegéd úr erre méltónak talál, ehhez képest mi történik?

Az történik, hogy egyre-másra aktiválódnak a médiában alvó norvég ügynökök, avval a nyilvánvaló céllal, hogy lejárassák a főhadsegéd urat, aki időt és fáradtságot nem ismerve utazgat a földgolyón fel-alá, hivatalos tárgyalásokat folytat a mi érdekünkben, fontos emberekkel találkozik, a norvég ügynökök pedig szállodai és éttermi számlákat lobogtatva sanda mód arra célozgatnak, hogy a főhadsegéd urat ezekre az emberpróbáló útjaira egy titokzatos, ismeretlen – vagy nem is annyira ismeretlen – hölgy kísérhette el. Természetesen elgondolható, hogy csakugyan akadt egy hazáját szerető úriasszony, aki honleányi kötelességérzettől indíttatva a főhadsegéd úr útitársa lett, nyilván azért, hogy a kimerítő tárgyalásokkal töltött munkanapok estéin együtt bírálhassák a neoliberalizmust, de hogy ebből bárkik is politikai tőkét kovácsoljanak, nem megengedhető.

Főszerkesztőnek álcázott alvó norvég ügynök lapáton, további intézkedések előkészítve. Úgy hozta a véletlen, hogy mindez időben egybeesik Európa Erős Emberének soron következő média-megfingató lelkigyakorlatával, így a külső szemlélő azt hihetné, hogy bár őrület, de van benne rendszer.

Noha eddig valójában nem volt, mostantól persze lesz.

Rámutatott a főhadsegéd úr, hogy „az RTL fenyegeti az országot, megzsarolja a nézőket és a politikusokat”, vagyis norvég zsoldban áll. Kívül tágasabb. Van nekünk nemzeti érzületű, magyar tulajdonban álló kalmártévénk, más kérdés, hogy az is meg lesz fingatva, Európa Erős Embere ugyanis így szereti. Legyünk pontosabbak: így utálja, mármint a médiát, a sajtót, meg ezt az egészet. Akkor is utálja, ha csaknem mindenestül az övé vagy Simicskáé, ugyanis tudja, hogy ez a médiabirodalom csak annyira elvszerű, értékorientált, etikus és következetes, amennyire ő maga is az. Semennyire. Cinikus, opportunista, köpönyegfor­gató banda, potenciális norvég ügynök valamennyi, ha a sors úgy hozná, képesek volnának nemzeti konzervatívként rendelni meg a sört, de már européer liberálisként kortyolni bele. Fingjanak.

Ezt nem mi mondjuk, Európa Erős Embere mondja, vagy inkább érzékelteti.

Létezésünk erkölcsi alapjai mérgezettek, közös életünk a maga egész mivoltában a hazugság dögletes mocsarára épül, pontosítja ezt a helyzetet Ibsen A nép ellensége című darabjának címszereplője. Ibsen norvég, s mint ilyen a magyarok ellensége, lásd föntebb. Viszont, mint azt tapasztalatból tudjuk, a népnek általában nincs szüksége ellenségre, a magyar népnek meg pláne nincs.

Ellátja ezt a feladatot ő maga.
Váncsa István
legolvasottabb cikkei
Váncsa István
legfrissebb cikkei
Váncsa István összes cikke
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2023/12  •  V. 31. – VI. 13. FELCSÚTI MÁTYÁS 60
Énekszó és pávatánc köszöntse! Váncsa István: olyan hosszúak a kórházi várólisták, hogy 7,6 milliárd év múlva érünk a végére, mikor a Nap vörös óriássá duzzad, addig meg csak kibírjuk valahogy Para-Kovács Imre aggódik, nem lesz-e baj abból, hogy a katari emír hamarabb gratulált Erdogan győzelméhez, mint a magyar miniszterelnök Farkasházy Tivadar: a Barátság-kőolajvezeték itteni végét megtekintő szovjet turistacsoportról Smuzewitz Ilona: Majdnem béremelést kaptak a tanárok Kéri László megszerezte a vezér 60. születésnapja alkalmából történő spontán felköszöntésének forgatókönyvét Havas Henriket bízták meg a szittya gondolkodású új honvédfőparancsnok felkészítésével Verebes István Vágó Istvánra emlékezik Dési János: a nép koszos zoknival fogja megdobálni az utolsó lap szerkesztőségét, amely tévedésből megírja az igazságot A Heti Kamu megtudta: ezentúl a greenwichi időhöz mérik a mentők kiérkezését Figyelem! Mától hetven helyett hatvannal kezdődik a pesti trolik számozása!
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.