Nemzeti szarszag

Herényi Károly
2015. 08. 05. · Hócipő 2015/16
Árpád népe. Magyarok. Kárpátokon innen és túl. Hát ezt is megértük. Több mint ezer vérzivataros esztendő után már nemcsak nemzeti dohányboltunk, nemcsak nemzeti adóhivatalunk, nemcsak nemzeti ellenőrző és számonkérő székünk van, de az idei Pride óta nemzeti szarszagunk is.

Történt ugyanis, hogy a melegfelvonulás napjának előestéjén valaki vagy valakik disznószarral trágyázták nemzeti büszkeségünket, az Állami Operaházat körbeölelő fákat. A magas kultúra, a komolyzene és művészetek iránti nemzeti elkötelezettség napokig áthatotta a környék levegőjét. Liszt, Erkel, Simándy, Ferencsik milyen jóízűeket szippantott volna a nemzeti aromából. Sajnálhatják.

Persze a lelkes természetkedvelőket nem csak a művészetek, különösen a zeneművészet imádata vezérelte. Az Andrássy úti fák egészséges táplálékkal való ellátása mellett kőkemény, mondhatni szittya magyar kiállás volt ez a bűzgenerálás a nemzet sziklaszilárd értékrendje védelmében. Mert az igaz, virtigli, tőrőlmetszett magyar nem tűri a melegséget, na meg legfőképpen a melegeket. A buzik idegen, veszélyes vírusok a magyarság testén. Mint a zsidók meg a cigányok. Nem a kósza véletlen műve, hogy a nácik a haláltáborokban a zsidók és a cigányok mellett számos homoszexuális párát is elégettek. Ők is rajta voltak a véglegesen kiirtandók listáján.

Egyébként ezen színtiszta árja gondolategyüttes szépen virul tovább a mai magyar folklórban is, a gyakorta fellelhető, leginkább a „zsidó buzeráns” szó­össze­té­telben.

Az meg egyenesen tűrhetetlen, hogy zsidó buzeránsok grasszáljanak Budapest legszebb sugárútján. Ha mégis meg merik tenni, akkor szembesüljenek az igaz magyarok ítéletével, a szarszaggal. Igen, a nemzeti szarszaggal. Ámbátor az nem derült ki e hazafias cselekedet végrehajtóinak szándékáról, hogy a felvonulókat a szarszag riasztó hatását kihasználva így akarták volna távol tartani a székesfőváros legszebb sugárútjától, vagy csak egyszerűen odavetve, az igaz magyarok nevében büntetni akarták őket. Végül is mindegy, a szarszag az szarszag.

Az igaz magyarok azonban nagyon ügyeltek, hogy titok fedje a főváros kellős közepén szarszagot generáló honfiak kilétét! Mindez­idáig Rejtő után csak annyit tudunk róluk, hogy „nedudgi”. A titkolózás ellenére azonban előbb-utóbb fény derül és vetül rájuk. Sőt, dicsfény. Nemzeti büszkeségtől dagadó mellük nem sokáig bírja magában tartani a titkot. Már most árulkodik az arcuk, ahogy szinte szemlesütve, elégedett mosollyal a bajszuk alatt – amit cinkosan egymásra vetnek – slisszolnak ide-oda közöttünk.

Hogy miért nemzeti ez a szarszag? Ha nem az lenne, minden nemzeti érzésű szittya magyar tiltakozott volna ellene. Mi..., hogy az Andrássy utat, meg nemzeti büszkeségünket, az Operaházat szarszag lengje körül? Hogyan hagyhatnánk, hogyan tűrhetnénk? Sehogy! Hacsak... hacsak nem a mieink voltak.

De hiszen csak ők lehettek, hiszen a mieink, az igaz magyarok nem szívelik a buzeránsokat. Mer’ ha valami libsi ármánykodás lett volna a szarszag hátterében vagy forrásánál, a Magyar Gárda teljes fegyverzettel, tetőtől talpig vegyvédelmi felszerelésben rontott volna rá, és kerítette volna be a szarszagot. Nem is beszélve a Betyárseregről, amelyik ifjúsági hadosztályát is bevetve rohamozta volna meg a teljes Andrássy utat. A hősök terétől a Bajcsyig. Na, de ha a mienk, akkor Krisztusban szeretett magyarjaink, akkor más a leányzó fekvése! Akkor nemzeti. Akkor maradhat. Megjelent ugyan a környéken néhány rovásírásos fatábla, de azokról nemhogy a nép egyszerű fiai, a szorgalmasan dolgozó kisemberek, de a Magyar Tudományos Akadémia rendkívüli különbizottsága sem tudta megállapítani, hogy vajon ellenzik, vagy inkább támogatják a szarszagot. A táblák kihelyezői egy karthauzi fogadalomra hivatkozva, illetve csukott szájjal mutogatva némák maradtak.

De, sajna, minden csoda csak három napig tart. Legújabb kori nemzeti büszkeségünk is nyomtalanul eltűnt, vagy inkább elillant az éterben. A forrás kiszáradt. Már csak a hivatalosságok vizsgálata tartja még egy ideig életben emlékét. Meg a találgatások. Hogy talán a Főkert? Habár ők szakszerű nyilatkozatban tudatták, nyáron nem használnak szerves trágyát. Hogy talán az önkormányzat, de nekik meg nincs benne a munkaköri leírásukban. Bár törvény nem írja elő, de végső soron szó szerint nem is tiltja...

Marad minden a nyomozóha­tóságra, a rendőrségre, meg az ügyészségre. A baj csak az, hogy a corpus delicti elszállt a széllel. A még nagyobb baj meg az, hogy a sunyi vigyorú, egyelőre bujkáló kiagyalók és elkövetők maradtak. És továbbra is azzal a furcsa mosollyal a bajuszuk alatt itt sunnyognak közöttünk.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2023/3  •  I. 25. – II. 7.
Váncsa István: aki nyolcvan évig csirkelábat eszik, sokáig él Para-Kovács Imre: a magántőkealapokat – mint anno a francia konyakot – a magyar társadalom választott képviselői útján élvezi Smuzewitz Ilona: a nyugati emberek ostobák, mert azt hiszik, az infláció rossz, a magyar emberek okosak, mert tudják, hogy az infláció jó Farkasházy Tivadar: Miért nincsenek uniós viccek? Verebes István magyarázza a bizonyítványát, Karinthy után egyelőre szabadon Havas Henrik: Gyurcsány a szemlőhegyi Coelho Dési János kiakadt, hogy nemzetünk trubadonnája, Tóth Gabi számai sehol sincsenek a sikerlistákon A Heti Kamu megtudta, hamarosan minden közintézményben megjelenik az Aranybulla asztala, a most megfogalmazás alatt álló Új Aranybullát pedig majd postázzák mindenkinek
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.