Álom, álom, édes álom, álomkép

Verebes István
Nyomtatás
2022. 02. 23. · Hócipő 2022/05
Nem tudom, ki hogy van vele, de én esténként rendszerint befekszem az ágyamba, és kifejezetten azzal a céllal, hogy reggelig alszom egyet.

Mondhatja bárki, hogy ez az évtizedes szokásom kispolgári, mit tegyek –, egyszer próbáltam egy héten keresztül ébren maradni, nem ment! Nyolc óra munka, nyolc óra szórakozás után egyszerűen nem tudtam kitalálni, mi a túróval töltsem el a maradék nyolc órát, bevallom, már az első nap fegyelmezetlenül elaludtam.

Általában hamar alszom el, napközben is bármikor bárhol, bárkiknek a társaságában, ülve-állva is képességem ez, aminthogy magamtól ébredni is, mégpedig akkor, amikorra elalvás előtt elterveztem. Ébreszteni soha nem kellett, nem is hagyom, tudják rólam: aki felébreszt, azt megütöm, megharapom, vagy olyan morcos leszek vele egy hónapig, hogy kétszer is meggondolja beleártani magát az alvásaimba.

A minap is, egy közönséges szerdai napon, mint mindig máskor, úgy kilenc és fél tíz között befeküdtem az ágyamba, megpusziltam immár 25 éve aktuális feleségemet, olvasni kezdtem Joyce Carol Oaetes „BELLEFLEUR, AVAGY A CSALÁDI ÁTOK” című regényének I. kötetét, aztán 27 oldal elolvasása után éreztem, hogy álmosodom, tehát kivettem a fülemből a hallókészülékeimet, beletettem őket a töltőjükbe, levettem a szemüvegem, betettem, mint máskor is, a párnám alá, és hálát adtam az Istennek, hogy a fogaim még mind benn maradhattak. Aztán leoltottam az olvasólámpát, és szép lassan, hagyományomhoz híven elaludtam.

Bevallom, gyakorta álmodom is. Soha nem rémeseket, nem olyat, hogy üldöznek, fenyegetnek, megerőszakolnak, megölnek, hanem mindig nagyon valóságosakat, kellemeseket, érdekeseket.

Így történt volna ez a csütörtökre virradó éjszaka is, de pontosan nem tudom, hánykor, sejtésem szerint valamivel éjfél után, amikor már valahol valakikkel álmodtam is valamennyit, megjelentem a saját álmomban a saját személyemben, és azt mondtam magamnak:

– Várjunk csak, kérlek, álljunk le ezzel a most már betegesen állandó álomszokással! Végül is ebből elég, mert ma már a NER alatt tényleg ne csináljunk folyamatosan egy ilyen libernyák úzust!

– Hogyhogy álljunk le, amikor épp azt álmodom, hogy meghívtak nyilatkozni a boldog élet titkáról a közszolgálati csatornába!!!

– Na, még csak az kellene! Semmiről, apuskám! Térj már észre! – mondtam elég indulatosan magamnak, mégpedig én, aki kezdett engem nagyon idegesíteni:

– Már elnézést, de már álmomban sem engedhetem meg magamnak, hogy…?!

– Nem! Persze hogy nem! Mit gondolsz, ebben az országban csak úgy bárki azt álmodhat, amihez csak kedve van? Miért lennél te, illetve én kivétel?

– De már bocsássak meg magamnak, én most nem is vagyok magamnál! Épp alszom, tehát tulajdonképpen a tudatalattim intézi, hogy mit álmodjak. Mit tehetek én arról, hogy…?!

– Ki mondta, hogy tehetsz róla?! Hiszen épp azért vagyok én, hogy ellenőrizzem, amint tudatalattid összeálmodik itt minden hülyeséget nap mint nap.

– De nem kell ellenőrizned!!! Legalább az álmaim hadd legyenek szabadon szárnyalók, ellenőrizetlenek!

– Én meg azt mondom neked, illetve magamnak, hogy ne legyenek! Vagy te azt hiszed, hogy amiket itt összeálmodol, az majd az álmaid keretén belül marad?! Egy frászt! Felébredsz, mert ismerlek: minden reggel felébredsz, és máris megvan a baj! Az álmodnak nyoma marad! Mire is mi történik? A hatására elkezded mindenfelé mesélni, mi mindent álmodsz csak úgy öntudatlan szabad akaratodból, erre fel más is kedvet kap az álmodáshoz. Elkezd megfogalmazódni, és megfogalmazódva elkezd terjedni a te önálló és felelőtlen álmodnak az üzenete, kezd fertőzni a ragály, és akkor isten ne adja, egy nap mások is elkezdenek épp olyan helyteleneket álmodni, mint te, illetve inkluzíve én.

Na, ez aztán tényleg maga volna a káosz! Úgyhogy én, mielőtt te nagyon belefeledkeznél valami, a NER-ben helytelent megálmodni, azonnal közbelépek, és megakadályozom a veszélyes végkifejleteket.

– Tudod, mit! – feleltem magamnak. – Én seperc, egy pillanat alatt megszüntetlek, merthogy téged, illetve inkluzíve magamat ebben a percben is én álmodom …!

– Azt te csak képzeled, hogy megszüntethetsz! Fogd már fel, hogy engem nem az egyik éned álmodik, hanem a másik! Az igazi én, az én vagyok! Az, amelyiknek mellesleg önérdekében áll, hogy ragaszkodjon saját magához, ne pedig hozzád, aki itt mindenféle kellemeseket mer álmodni. Mi ketten ebben az álomban elválaszthatatlanok vagyunk.

Annyira ledöbbentem, ahogy álmodni sem mertem volna soha:

– De hát ez hogyan lehetséges!?

– Úgy, hogy te meg én, illetve én meg te, még pontosabban én meg én ébren teljesen egyek vagyunk. Úgy, ahogy illik, ahogy hasznos, ahogy kellő egyensúlyt tartunk ketten együtt. Épp ezért te engem, illetve magamat én, az álmodásból, hiába minden erőlködés, nem tudsz/nem tudom kiebrudalni.

Nem volt több érvem, és alvás közben ez teljesen érthető volt. Így aztán a szerdáról csütörtökre virradó éjszaka az álmomból eltűnt mind a két énem, eltűnt a közszolgálati csatorna is, és egész reggelig mélyen, öntudatlanul, álomtalanul aludtam. Aztán reggel, amikor elolvastam az újságokat, egy időre lemondtam minden álmodásról.

Csak reménykedem, hogy talán április második felétől mégis újra próbálkozhatom.
A Hócipő legolvasottabb cikkei
A Hócipő legfrissebb cikkei
archívum
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2023/7  •  III. 22. – IV. 4. PARA + VÁNCSA + SMUZEWITZ + FARKASHÁZY + HAVAS + VEREBES + DÉSI + TRUNKÓ + SELMECZI + VFJ + ÜRMÖS + MARABU + BÉLABÁTYÓ + JELENSZKY + FENEKOVÁCS... Smuzewitz Ilona: Petfőy él, akkora, hogy hatalmas, avagy mitől kivan a magyar nemzet! Váncsa István: Feddhetetlen erkölcsiségű kormányzatunk és szentéletű nemzeti nagytőkéseink példamutatásának eredményeképp népünk morális színvonala az egekbe szökött Para-Kovács Imre: Mit szólt volna Orbán anyukája, ha fia a játszótérről egy tömeggyilkossal, egy operettnácival és egy paranoiás börtönőrrel állított volna haza? Farkasházy Tivadar: Ha Gulyás azt mondja, hogy a Föld lapos, és öt elefánt tartja a hátán, azt másnap 470 orgánum szajkózza Verebes István: nagy baj, hogy Orbán és munkatársai minden olyanban ügyesek, amiben ügyetlennek kéne lenniük Havas Henrik nem nyerte el a Szájer József Emlékdíjat Dési János: Áramütés a Kossuth téren A Heti Kamu megtudta, Petőfi után betiltják Csokonayt is, mert A reményhez című verse kormánypuccsot vetít előre
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.