Álom, álom, édes álom, álomkép
Verebes István
2022. 02. 23. · Hócipő 2022/05
Nem tudom, ki hogy van vele, de én esténként rendszerint befekszem az ágyamba, és kifejezetten azzal a céllal, hogy reggelig alszom egyet.Mondhatja bárki, hogy ez az évtizedes szokásom kispolgári, mit tegyek –, egyszer próbáltam egy héten keresztül ébren maradni, nem ment! Nyolc óra munka, nyolc óra szórakozás után egyszerűen nem tudtam kitalálni, mi a túróval töltsem el a maradék nyolc órát, bevallom, már az első nap fegyelmezetlenül elaludtam.
Általában hamar alszom el, napközben is bármikor bárhol, bárkiknek a társaságában, ülve-állva is képességem ez, aminthogy magamtól ébredni is, mégpedig akkor, amikorra elalvás előtt elterveztem. Ébreszteni soha nem kellett, nem is hagyom, tudják rólam: aki felébreszt, azt megütöm, megharapom, vagy olyan morcos leszek vele egy hónapig, hogy kétszer is meggondolja beleártani magát az alvásaimba.
A minap is, egy közönséges szerdai napon, mint mindig máskor, úgy kilenc és fél tíz között befeküdtem az ágyamba, megpusziltam immár 25 éve aktuális feleségemet, olvasni kezdtem Joyce Carol Oaetes „BELLEFLEUR, AVAGY A CSALÁDI ÁTOK” című regényének I. kötetét, aztán 27 oldal elolvasása után éreztem, hogy álmosodom, tehát kivettem a fülemből a hallókészülékeimet, beletettem őket a töltőjükbe, levettem a szemüvegem, betettem, mint máskor is, a párnám alá, és hálát adtam az Istennek, hogy a fogaim még mind benn maradhattak. Aztán leoltottam az olvasólámpát, és szép lassan, hagyományomhoz híven elaludtam.
Bevallom, gyakorta álmodom is. Soha nem rémeseket, nem olyat, hogy üldöznek, fenyegetnek, megerőszakolnak, megölnek, hanem mindig nagyon valóságosakat, kellemeseket, érdekeseket.
Így történt volna ez a csütörtökre virradó éjszaka is, de pontosan nem tudom, hánykor, sejtésem szerint valamivel éjfél után, amikor már valahol valakikkel álmodtam is valamennyit, megjelentem a saját álmomban a saját személyemben, és azt mondtam magamnak:
– Várjunk csak, kérlek, álljunk le ezzel a most már betegesen állandó álomszokással! Végül is ebből elég, mert ma már a NER alatt tényleg ne csináljunk folyamatosan egy ilyen libernyák úzust!
– Hogyhogy álljunk le, amikor épp azt álmodom, hogy meghívtak nyilatkozni a boldog élet titkáról a közszolgálati csatornába!!!
– Na, még csak az kellene! Semmiről, apuskám! Térj már észre! – mondtam elég indulatosan magamnak, mégpedig én, aki kezdett engem nagyon idegesíteni:
– Már elnézést, de már álmomban sem engedhetem meg magamnak, hogy…?!
– Nem! Persze hogy nem! Mit gondolsz, ebben az országban csak úgy bárki azt álmodhat, amihez csak kedve van? Miért lennél te, illetve én kivétel?
– De már bocsássak meg magamnak, én most nem is vagyok magamnál! Épp alszom, tehát tulajdonképpen a tudatalattim intézi, hogy mit álmodjak. Mit tehetek én arról, hogy…?!
– Ki mondta, hogy tehetsz róla?! Hiszen épp azért vagyok én, hogy ellenőrizzem, amint tudatalattid összeálmodik itt minden hülyeséget nap mint nap.
– De nem kell ellenőrizned!!! Legalább az álmaim hadd legyenek szabadon szárnyalók, ellenőrizetlenek!
– Én meg azt mondom neked, illetve magamnak, hogy ne legyenek! Vagy te azt hiszed, hogy amiket itt összeálmodol, az majd az álmaid keretén belül marad?! Egy frászt! Felébredsz, mert ismerlek: minden reggel felébredsz, és máris megvan a baj! Az álmodnak nyoma marad! Mire is mi történik? A hatására elkezded mindenfelé mesélni, mi mindent álmodsz csak úgy öntudatlan szabad akaratodból, erre fel más is kedvet kap az álmodáshoz. Elkezd megfogalmazódni, és megfogalmazódva elkezd terjedni a te önálló és felelőtlen álmodnak az üzenete, kezd fertőzni a ragály, és akkor isten ne adja, egy nap mások is elkezdenek épp olyan helyteleneket álmodni, mint te, illetve inkluzíve én.
Na, ez aztán tényleg maga volna a káosz! Úgyhogy én, mielőtt te nagyon belefeledkeznél valami, a NER-ben helytelent megálmodni, azonnal közbelépek, és megakadályozom a veszélyes végkifejleteket.
– Tudod, mit! – feleltem magamnak. – Én seperc, egy pillanat alatt megszüntetlek, merthogy téged, illetve inkluzíve magamat ebben a percben is én álmodom …!
– Azt te csak képzeled, hogy megszüntethetsz! Fogd már fel, hogy engem nem az egyik éned álmodik, hanem a másik! Az igazi én, az én vagyok! Az, amelyiknek mellesleg önérdekében áll, hogy ragaszkodjon saját magához, ne pedig hozzád, aki itt mindenféle kellemeseket mer álmodni. Mi ketten ebben az álomban elválaszthatatlanok vagyunk.
Annyira ledöbbentem, ahogy álmodni sem mertem volna soha:
– De hát ez hogyan lehetséges!?
– Úgy, hogy te meg én, illetve én meg te, még pontosabban én meg én ébren teljesen egyek vagyunk. Úgy, ahogy illik, ahogy hasznos, ahogy kellő egyensúlyt tartunk ketten együtt. Épp ezért te engem, illetve magamat én, az álmodásból, hiába minden erőlködés, nem tudsz/nem tudom kiebrudalni.
Nem volt több érvem, és alvás közben ez teljesen érthető volt. Így aztán a szerdáról csütörtökre virradó éjszaka az álmomból eltűnt mind a két énem, eltűnt a közszolgálati csatorna is, és egész reggelig mélyen, öntudatlanul, álomtalanul aludtam. Aztán reggel, amikor elolvastam az újságokat, egy időre lemondtam minden álmodásról.
Csak reménykedem, hogy talán április második felétől mégis újra próbálkozhatom.
A Hócipő legolvasottabb cikkei
Hócipő szerkesztőség: Zöldség / Gyümölcs- Váncsa István: Hozd a pénzt és kuss!
- Váncsa István: Hascsikarást okoz vagy gazdagít
- Farkasházy Tivadar: A nagy szeptemberi és januári semmittevés - 1. rész
Varga Ferenc József: Győrfi Pál Blues- Para-Kovács Imre: Buster Keaton, Magyarország miniszterelnöke
- Para-Kovács Imre: Egy tiszta vő
A Hócipő legfrissebb cikkei
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2022/25 • XI. 30. – XII. 13.
PARA • VÁNCSA • SMUZEWITZ • DÉSI • FARKASHÁZY • VEREBES • TRUNKÓ • SELMECZI • MARABU • BÉLABÁTYÓ...
Para-Kovács Imre: a hülyék nem azért hülyék, mert nincs lehetőségük nem hülyének lenni, hanem azért, mert szeretnek hülyék lenni
Váncsa István megfejtette az illiberális kleptokrácia végcélját: irány a kirgizisztáni Tokmok, ahol Rákosi elvtárs tengette öreg napjait
Smuzewitz Ilona szerint mi sem bizonyítja jobban, hogy Brüsszel Moszkva ellen hozott szankciói a magyar emberek ellen irányultak, mintsem a pedagógusok lázadása
Farkasházy Tivadar Descartes-módjára definiálta újra korunkat: Nem gondolkodom, tehát nem vagyok!
Dési János: a fideszes nem születik, hanem lesz!
Verebes Istvánnak elege van az amatőr hazudozásból, ezért tanfolyamot tart a Münchhausen Program szakirányú továbbképzésén
A Heti Kamu megtudta: Felcsúton is olajat talált a MOL, bár a bejelentést lefújták, amikor kiderült, hogy véletlenül a hatvanpusztai majorság teremgarázsába fúrtak be
2022/25 • XI. 30. – XII. 13.
PARA • VÁNCSA • SMUZEWITZ • DÉSI • FARKASHÁZY • VEREBES • TRUNKÓ • SELMECZI • MARABU • BÉLABÁTYÓ...
Para-Kovács Imre: a hülyék nem azért hülyék, mert nincs lehetőségük nem hülyének lenni, hanem azért, mert szeretnek hülyék lenni
Váncsa István megfejtette az illiberális kleptokrácia végcélját: irány a kirgizisztáni Tokmok, ahol Rákosi elvtárs tengette öreg napjait
Smuzewitz Ilona szerint mi sem bizonyítja jobban, hogy Brüsszel Moszkva ellen hozott szankciói a magyar emberek ellen irányultak, mintsem a pedagógusok lázadása
Farkasházy Tivadar Descartes-módjára definiálta újra korunkat: Nem gondolkodom, tehát nem vagyok!
Dési János: a fideszes nem születik, hanem lesz!
Verebes Istvánnak elege van az amatőr hazudozásból, ezért tanfolyamot tart a Münchhausen Program szakirányú továbbképzésén
A Heti Kamu megtudta: Felcsúton is olajat talált a MOL, bár a bejelentést lefújták, amikor kiderült, hogy véletlenül a hatvanpusztai majorság teremgarázsába fúrtak be
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT
Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.
