Karácsonyi kisiklások

Dési János
2025. 01. 01. · Hócipő 2025/01
A karácsony előtti napok boldog, várakozással teli izgalmába vegyült a hír, hogy „Tiborcz István”, a fejedelmi vő valamely érdekeltsége megszerezte az egykori Tőzsdepalotát, mi már, mint a tévé székházát ismertük, a pesti Belvárosban. (Az idézőjelet magyarázni sem kell. Ami „Tiborcz Istvánhoz” kerül, az nemcsak a köz jellegét veszíti el, de ezentúl az uralkodói család magánvagyonának a része és kész. Tiborcz csak fényvisszaverő felület.)Egyszerű kisiklásról lenne szó? Sétáltak az árnyas platánfák alatt, talán egy fagyit is nyaltak, és akkor a kedves Rasi meglátta a még romos állapotában is impozáns épületet. „Nézd István, palota” – mutatott rá ujjacskájával, miközben felkacagott, édesen, gyöngyözőn, ahogy csak ő tud. A kacagás végighullámzott a téren, visszaverődött a sokat látott épület faláról, s apró gyémántokká tört, amit aztán beleficcent Tiborcz barátunk méretes zsebébe. A fiatalember kettőt ütött a zsebre, a gyémántok száma megsokszorozódott abban a pillanatban. Érthető, hát, hogy a fiatalember elgyengült a csoki-vanília kétgombócost – édes tölcsérben – Rasi kezébe nyomta, és annyit jegyzet meg nagy selymán: „Mindjárt jövök”. Felszaladt a lépcsőn, hol egykor a magyar kapitalizmus létrehozói jöttek-mentek, gyárakat alapítva, bankot gründolva, értéket teremtve, később léha tévések fontosságuk tudatában rohangáltak erre. Istvánt nem nyomasztotta a múlt, ugyanis őt csak a jövő érdekli. „A múlt oktondiság” – fejtette ki többször, bár az oktondiság szó helyett a férfi nemi szerv hétköznapibb leírását alkalmazta. „Amit ma eltehetsz, az a tiéd. A jelenből épül a múlt. S ha minden a miénk a jelenben, a múlt is zsebre vágva”.
A nagy kapunál balra fordult, a pénztárt kereste. Gyorsan kifizette a Tőzsdepalota árát, szerencsére mindig hord magánál valami készpénzt. Még maradt is a zsebében két Andrássy úti palotára és egy fél megyére való. Gondolta is, milyen szerencse, hogy nem három gombócos fagyit vett az előbb, mert akkor nem biztos, hogy kijött volna a zsebpénzéből. Szépen megköszönte az épületet. Kérte, hogy csomagolják be neki és küldjék a címére, most nem vinné magával, mert sétál az ő szépséges nejével.
Rasi már a csoki alját nyalogatta kis fitos nyelvecskéjével, miközben a Szabadság téren hűségesen várta. „Na, mi volt?” kérdezte, de a puncsfagyira gondolt.
Ám István büszkén kihúzta magát: megvettem édesem, ha már erre jártunk. Ekkor kis vita támadt a házaspár között, persze csak olyan civódás, amelyik nem ritka a fiatal szerelmesek között.
Rasi szerint egy új porszívóra lett volna inkább szükségük, mert a régi már nem szív eléggé. Fel is vetette, hogy itt áll ez a böhöm nagy épület, ki tudja mióta üresen, biztos csupa por és pókháló minden, hogy fogja most ezt kitakarítani a régi porszívóval.
István elandalodva nézte az ő házias, szorgos, dolgos kezű asszonyát, aki félhangosan csak valami olyasmit morgott: Na szép kisiklás ez. Most itt állok télvíz idején egy Tőzsdepalotával, de sehol egy alapvető háztartási kellék – vagy valami ilyesmi. Tiborcz szíve összefacsarodottt. Nem szerette hitvesét ily gondok között gyötrődve látni.
Azért kisiklásnak nem mondanám – kezdett mentegetődzni –, mert rosszul esett neki, hogy tékozlónak tűnik, aki nem viseli gondját szépet gyarapodó családjának. – Azért a miénk már itt a sarkon az Október 6. utca 26. alatti Verno House, (négy éjszaka 330 ezer) aztán a Zoltán utcai Adria palota, kicsit arrébb a Hotel Dorothea – tudod, oda szállásoljuk el apád-urad jobb vendégeit – meg a Sofitel, bár azon még barkácsolni kell. És azért csak elhoztam a Gellért Szállót is, ha már. És kinéztem ott már magamnak mögötte a műtermes művészházat – ott csinálhatnál egy jó kis bababorozót.
Ráhel szeme könnybe lábadt. Olyan kedves, olyan szorgalmas, olyan igyekvő ez a fiú. Tényleg, élére állítja a forintot. A Gellért Szállót is úgy vette meg, hogy le kellett mondania kedvenc gombfoci csapatáról, mert a kettő együtt nem ment.
És akkor hogy mondja meg neki, hogy ő az egyszerű, hétköznapi életet szereti. Amikor a harmincmilliós Audemars Piguet Royal órájában hagymát pucolhat hagymával a konyhában, miközben a Dankó rádió hangjaira dúdolgat cseperedő gyermekeiknek. Kinek kell az a sok kastély, belvárosi luxuspalota, vármegye jobbágyostól, meg egy újabb birtok? Csak a macera. Hiszen ő egy kis mézeskalács házikóban ellakna az övéivel, persze csak akkor, ha végre megkapná azt a porszívót.
De István agyában egyre csak ott zakatolt, pöfögött, türemkedett a szó: kisiklás. Ő csak simogatásra vágyott, egy futó puszira, egy bátorító szemhunyorításra, arra, hogy a kedvese szeresse őt – és akkor jön ezzel a porszívóval.
Hát miért kell mindig más, több annál, mint ami van? Miért nem lehet megelégedni azzal, ami adatott, ha ma egy Tőzsdepalota, akkor egy Tőzsdepalota. Az élet mégsem habostorta. Az nem úgy van, hogy csak gondolok valamire és az már rögtön az enyém. Ezt Rasinak is meg kell értenie.
Közben persze sétáltak tovább. A szél beleborzolt a hajukba, a Duna felől eladó ingatlanok szagát hozta a decemberi gyenge szellő.
Csak Mészáros Lőrinc új repülőgépének a hangja morgott át a város megszokott zaján. Lőrinc ugyanis kapott egy új jetet, és amilyen kis türelmetlen, azonnal ki kellett próbálnia. Kicsit körözött a belváros fölött. Azzal játszott, hogy miközben elsuhant a házak fölött, gondolatban kiszínezte őket. Ami az övé, az piros, ami Tiborczé az kék, ami Garancsié, az még sárga, de lesz az is piros – futott át a fején. Aztán, ha elolvasta volna az Édes Annát, arra gondolt volna, hogy átrepül a Vérmező felett. Alacsonyan szállt volna, alig húsz méter magasságban, úgy, hogy az arcát is látni lehetett volna. Zserbót vitt volna, aztán ékszereket, drágaköveket, templomi kelyhet. Talán még egy vastag aranyláncot is ledobott volna a Krisztinában. De miután nincs volna és nem olvasta, annyi jutott eszébe, hogy ott, annál a háznál a parapet gázkazán kivezetése szabálytalan – meg kellene igazítani. „Talán valami csókos kapott így rá engedélyt. Szomorú, hogy ilyen kivételezések akadnak még manapság is. Kisiklása ez a jogállamnak” – felhősödött el a homloka, mert nem szerette a kivételezést. Így aztán megnyomta a gázkart és elugrott a Holdra, megnézni nem lehet-e ott is szerezni valamit.
Közben a mi Tiborczunk csak dohogott magában: kisiklás, kisiklás. Így értek ki egy térre, ahol egy nagy füstös üvegcsarnok állt. Koszos is volt, szétrohadt is volt, rengeteg szaladgáló, méltatlankodó emberrel. Oldalt mozdony pöfögött, arra várva, hogy mikor siklik már ki. Erről valami az eszébe jutott: Rasi, hogy lásd, nem kisiklás volt, mi lenne, ha ezt is megvenném. Pályaudvar, ne fogd meg. Igaz, akkor egy ideig nincs porszívó és holnap csak krumplifőzeléket ebédelünk.
Ebben maradtak.
A Hócipő legolvasottabb cikkei
Hócipő szerkesztőség: Zöldség / Gyümölcs
- Zsidólakás, zsidóbútor egy nap alatt Sulyok filoszemita apjának
- Verebes István: Álom, álom, édes álom, álomkép
- Farkasházy Benedek: Fagyjon le a te tököd is!
- Smuzewitz Ilona: Kéttannyelvű tarifa
- Váncsa István: Kétezer tonna szúnyoggal több
- Dési János: A győztes politikus törzsfejlődése
A Hócipő legfrissebb cikkei
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2025/3 • I. 29. – II. 11.
SULYOK ELNÖK 228 MILLIÓS PÁRIZSIJA!
Majkagyerek kérjél bocsánatot: Farkasházy Tivadar Majka Heti Hetessel szembeni vádjáról
Para-Kovács Imre: ha egy üres stadion elkiáltja magát a magyar pusztában, nagy valószínűséggel egy csődbe ment akkumulátorgyár felel neki
Váncsa István: aki orvoshoz megy, az az egészségügy helyzetét súlyosbítja
Smuzewitz Ilona: ma már örömhír, hogy a kormány engedi, hogy a magyar emberek arra költsék a pénzüket, amire akarják
Havas Henrik megmentette miniszterelnök urunkat, aki miután nem hívták meg Trump beiktatására, világgá akart menni
Dési János témazáró előtti ismétlést tart a Rogán-stúdiumból
Lendvai Ildikó Orbán és Trump örök és megbonthatatlan barátságáról
Verebes István újabb Örkényiádái
Selmeczi Tibor: a huszárnak öltözött Churchilltől a MÁV Előre labdarúgójának öltöző Orbánig
Összeállítás az oroszok megbízhatóságáról, Csernobiltól a lelőtt utasszállítókon és a novicsokos teán keresztül Navalnijig
Bélyegre tettük korunk nagy magyar feltalálóit Lázártól Rogánig
A Heti Kamu megtudta: Tiborcz István lesz a korrupció ellen harcoló Integritás Hatóság új elnöke!
2025/3 • I. 29. – II. 11.




GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT
Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.
