Rothadó narancs a piacon

Nagy Bandó András

2024. 01. 03. · Hócipő 2024/01

Jó keresztényhez illően mélyedjünk el az Újszövetségben, annak is az irgalmas szamaritánus példázataként híressé lett történetében, melynek indító (ám csöppet sem megindító) szereplője egy farizeus, akit törvénytudónak mond az Írás. Mint azt mi, honi törvényismerők tudjuk, nálunk a törvényt sokan tudják, mi több, egyre-másra bújnak elő olyan nagy tudású, paragrafusgyártó kisiparosok, akik egyik nap még földutat avatnak, másik nap bölcsőde alapkövének lerakásakor mondanak kőbezárt beszédet, péntek éjjel pedig benyújtanak egy ripsz-ropsz összeeszkábált, „vitathatatlan” törvényt, amit aztán 133 bátor, mélyen hívővé lett keresztyén képviselő simán elfogad, anélkül, hogy egyetlen kukkot is értenének belőle, kiváltképp hogy tudnák, mit zúdítanak ezzel körzetük és az egész magyar nép nyakába.

Kis kitérőnk után (hitünkből nem tértünk ki) folytassuk a mesét: farizeusunk arról faggatja Jézust, mit kell tennie, hogy örök élete legyen. Jézus, akinek ebben van (lett) némi tapasztalata, Mózes könyvéből idéz, igaz, ez ügyben Mózes kevesebbet tud, mint a Mester, jelesül: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből”; „és a te felebarátodat, mint magadat.” (Az eredeti szövegben: mint magadhoz hasonló embert.) A törvénytudó biztosra akar menni, így hát rákérdez: kit tekintsek felebarátomnak? Jézus a később világot bejárt példázattal állt elő:

Egy (zsidó, szamaritánus) utazót megtámadnak az útonállók, megverik, megsebesítik, kifosztják, és otthagyják az út szélén. Gyanítható, hogy semmi közük nem volt kis hazánk vezető erejéhez, pártunkhoz és kormányunkhoz, hisz ha lett volna, nem hagyják ott az út szélén. Idő múltán egy izraelita pap (rabbi) lépdel el a megtépázott utazó mellett. Ő törvénytudóként tudta, hogy illik segíteni a bajbajutottakon, de azzal is tisztában volt, hogy tilos tisztátalanhoz nyúlni, így hát lelketlenül, talán kis lelkifurdalással, de továbbment. (Tudnunk kell: a szamaritánusokat, mivel nem Jeruzsálemben dicsérték az Urat, tisztátalannak tartották.)

Nem sokkal később egy lévita haladt el a kirabolt szamaritánus mellett. Ő kevesebbet tudott a Szentírásról, de abban biztos volt, hogy tisztátalanhoz nem nyúlhat, így hát ő is magára hagyta a vérző embert. Kis idő múlva egy tudatlan, egyszerű zsidó lovagolt el a kifosztott ember mellett. Ő fütyült a törvényre, fölsegítette az összevert utazót, elvitte egy fogadóig, ahol ellátást kért számára, kifizette az istápolás aznapi és későbbi költségeit. Ő volt az, aki valóban megértette az erkölcsi törvények szellemét.

Gondolom, aki eddig eljutott írásom olvasásában, sejti, hogy mért is idéztem ide a szamaritánus történetét. Igen, kiakadtam és feldühődtem, amikor végignéztem a videót a parlamenti folyósó peremén hagyott Karsai Dánielről, és a pár lépésre tőle sunyin eloldalgó, vakot mímelve, majdnem hogy undorral elfordulva, szívtelenül, aljas módon, embertelen közönnyel, szemét módon elsomfordáló, magukat a keresztény hit kései apostolainak tartó-gondoló fideszes országgyűlési képviselőkről.

A Momentum képviselője, Bedő Dávid hiába invitálta őket, jöjjenek, váltsanak szót a gyógyíthatatlan ALS betegséggel küzdő alkotmányjogásszal, szóra se méltatták.

Ezt látva mit mondhat és/vagy kérdezhet egy agymosáson át nem esett, magát magyarnak gondoló-tudó polgár? Amit mondanék, inkább visszatartom, bár B. Zs.-osan találnék jelzőket, ő könnyedén szórja a „rohadék” szót, de hát tudjuk (E. P.), egy bizonyos szint fölött, stb. Inkább kérdeznék, ha volna rá remény, hogy válaszolnak. Például: még ilyen esetben is hűség a párthoz? Beszartatok? Földobott volna valaki, csak mert szóba álltál egy meghalás felé araszoló, testi bajaitól szenvedő emberrel? Eszembe jut Szolzsenyicin Gulág-könyvében írt sztorija, amikor a pártgyűlésen már hosszú percek óta dübörög a vastaps, és senki sem meri elsőként abbahagyni, mert mindenki tudja, másnap talán ő lesz, akit letartóztatnak, mint ahogy úgy is történt azzal, aki abbahagyta a tapsot.

Karsai hiába szerette volna magánbeszélgetésen fogadni a törvényhozókat, egy együttérző kézfogásra sem méltatták a keresztény, családbarát és életpárti honatyák. Az már csupán hab a tortán, hogy a kormányinfón brillírozó Gulyás Gergely jobbulást kívánt a köztudottan gyógyíthatatlan kórral küzdő Dánielnek.

Mi másra gondoljak, a szokásos bemérésnek lehetett köszönhető, hogy egy, csak egy legény (vagy leány?) akadt a kormánykoalícióban, aki megkövette Karsait, persze, névtelenül, mert még az emberségét sem merte névvel vállalni, mondván, retorziók érhetik, az egzisztenciáját teszi kockára. Érthető? Ha nem pártkatonaként, hanem emberként (mondjuk, keresztényként) viselkedsz, beverik a pofád. Pedig egész normálisan indult: „…megrendítő strasbourgi felszólalásánál is szomorúbb volt látni, ahogy a kormánypárti képviselők szó nélkül elmentek Ön mellett a Parlamentben.” Aztán szembe jött a valóság: „…itt az ember nagyon könnyen elveszítheti a megélhetését, ha elvi alapon kiáll valakiért, valamiért, ami nem illeszkedik a Fidesz pártlogikájába.” Tessék?!... A nagy keresztények pártközössége gazember (lator) logika szerint működik?

Aztán talán megint mérték a hatást, és előkotorták a frakció eszét, Kósa Lajost, aki jelezte, hogy négyszemközt leülne egy beszélgetésre Karsaival. (A tárgyalásról persze nem adnak majd ki közös közleményt, sajtótájékoztatót sem tartanak.) Hát mi a túrót lehet mondani egy beszélgetésen, amit esetleg harminc évre fognak titkosítani? Végtére is Kósa, bármennyire keresztény, nem titoktartásra fölesküdött gyóntatópap.

És hogy azért ne vesszen el végképp a remény, és a valódi keresztények megőrizhessék hitüket, rögzítem: Fabiny Tamás evangélikus püspök, nem törődve azzal, hogy amit tesz, nem illeszkedik a Fidesz pártlogikájába, támogatásáról biztosította Karsai Dánielt. „Ember az embertelenségben.” (Ady) Vagy ha így jobban tetszik, József Attilával: örülök, hogy látok ma itt „…fehérek közt egy európait.”

A Hócipő legolvasottabb cikkei

A Hócipő legfrissebb cikkei

archívum

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/9 • IV. 24. – V. 8.

Para-Kovács Imre: senki sem akarja Orbánt elhallgattatni, csak ha lehet inkább beszéljen olyan türk tudatú országokban, ahol szívesen látják őt és retardált barátait Váncsa István: Az Unió úgy döntött, hogy most már aztán tényleg az asztalra csap, és a négypárti többség neki is látott egy újabb határozattervezet megfogalmazásának Smuzewitz Ilona: a létezés a Fidesz által lehetséges, a Fidesz nélkül a farkasok együtt legelnének a bárányokkal, de a Fidesz meghozta a szabadságot és a magántőkealapokat Farkasházy Tivadar hiányolja Magyar Péter 12 pontjából az „örök élet +20 évet” Havas Henrik elfogta Varga Judit „Te mocskos áruló, kedves Péter” kezdetű levelét Kéri László: Forgatókönyv lejáratáshoz Dési János őrült rohangálást látott a Karmelitában, amikor kiderült, mégsem lesz meg az ajándékba odaígért áruházlánc Verebes István újabb Örkényiádái A Heti Kamu megtudta: Orbán annyira megirigyelte az influenszerek Deák téri pénzszórását, hogy saját kezűleg fog krumplit szórni a Karmelita erkélyéről

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.