Új országban

Lengyel László

2010. 04. 21. · Hócipő 2010/08

Flórikánk a szavazás másnapján reggel az iskolába megy a villamoson. Egy vidám szőke nő száll föl, aki jobbra-balra köszönget: ellenőr. - Maguktól nem is kérem, jó egészséget kívánok! - mondja az öregeknek. - Köszi - mosolyog a lányunkra, amikor előkotorássza a bérletét. Középkorú férfi méltatlankodva néz rá: - De hiszen ma a győzelem napja van! - Igen, igen - válaszolja kedvesen az ellenőr - de kérem a bérletét vagy a jegyét. - Háát, az nincs - hangzik a válasz - de a győzelem napja van - ismétli. - Sajnos, akkor le kell szállnia.

Az erdőben sétálok. Amolyan mindig látott, ismeretlenül ismerős férfi a feleségével jön szembe velem. Köszönnek. Visszaköszönök. Máskor továbbmentek. De ezúttal megállnak, és várakozóan néznek rám. - Tudom, kérem, hogy nem ez a megfelelő hely - mondja az asszony bizonytalanul -, de szeretném megkérdezni, hogy jól gondoltuk-e. Elhallgat. A férje folytatja: - Mi is fölvettük a svájci hitelt, de nekem most már nincs munkám. - Sajnálom - mormogom, és lesütöm a szememet. Úgy állunk ott, mint egy temetésen. - És most, kérem szépen, nem tudtuk, de nem is akartuk fizetni a részleteket - hadarja a nő -, mert mi erről nem tehetünk, és a bank becsapott minket, mondja mindenki. Gondoltuk, hogy kitartunk májusig, jön az új kormány… - Megmondták, hogy nem lesz árverezés, és hogy ne merjenek a bankok ugrálni - vág közbe a férfi -, ugye jól hisszük, hogy ez az új kormány elintézi, hogy ne kelljen annyit törleszteni? Ugye nem lesz most már sehol foglalás és árverezés?

A Parlamentben voltam, amikor a tűzoltók tüntettek a Kossuth téren. Bent csak az ütemes zúgás hallatszott. Amikor kiléptem a hatos kapun a fülsiketítő zajban, valamennyi kormányőr kint állt és szurkolt a tüntetőknek. A kirendelt fiatal rendőrök idegesen álldogáltak egyik lábukról a másikra. Kérdem az egyik kormányőrt: - Mi lesz, ha a tüntetők áttörik a kordont és idejönnek? - Ezt kérdezzük mi is egymástól - válaszolja. A többiek bólogatnak. - Védeni fogják a… - Ezeket? - mondja méltatlankodó csodálkozással. - Ennyiért? - teszi hozzá a másik. - Volt pofájuk elvenni a tűzoltók pótlékát, miközben itt ülnek a nagy lóvéért. De májustól minden más lesz! Nézek rá várakozón. - Hát az hétszentség - mondja zavart hevességgel -, hogy nemcsak a pótlékukat kapják vissza, de béremelés is lesz. Nem várhatják, hogy a tűzbe menjenek ezek a srácok 89 ezer kézbe kapott forintért! És kell, hogy kapjanak a nők is! - teszi hozzá. - A nők? - kérdezem kicsit meglepve. - Hát például az én feleségem óvónő - mondja. - Az enyém is - szúrom közbe. Tényleg? És olyan megbecsüléssel néz rám, mintha testvérre lelt volna bennem. A többiek szemében is egészen rendes ember lettem hirtelen. - Akkor érteni fogja. Az lehetetlen, hogy ne kapjon, kapjanak többet. Ott küszködik azzal a huszonnyolc kiskölyökkel egész nap, és alig hoz haza valamit. - Igaz - bólintok. - Mondtam neki, hogy áprilistól minden jobb lesz! - És hiszi? - Sajnos nem. Annyiszor becsaptak már minket.

A tűzoltók tömött sorokban elindulnak a parlament körül. Átvágok a hatalmas, sisakos és köpenyes emberek között. Udvariasan utat engednek. Az egyik nevetve mondja: - Vigyázzon, Lengyel úr, mögöttünk jönnek a magyarok nyilai! A többiek is nevetnek. Nem félek. Aggódom.

Rendőrkapitányokkal beszélgetek. Tisztában vannak azzal, hogy az imént választott kormány nagy valószínűséggel ki fogja őket rúgni. De erről nem beszélünk. Viszont valamennyien hitetlenkednek, amikor azt mondom, hogy a most beérkezőknek aligha lesz költségvetési pénzük arra, hogy béreket emeljenek a rendőrségnél. - Az lehetetlen, hogy ne emeljenek azonnal! Négy éve nem emeltek. Hát azzal semmiképpen nem mehetünk vissza az állományhoz, hogy várták, várták az új rendszert, és csak szép szavakat kapnak, hogy „rend állama” és „őrszobák nyitása”, s közben nincs pénz. Szét fognak tépni! - De hogyan emelhetnének? - válaszolom. - Tételezzük föl, hogy a költségvetés nem létező tartalékából adnak a rendőröknek. Csakhogy már érkeznek az egészségügyiek, az orvosok és az ápolónők… - Igen - vágnak közbe aggodalmasan -, aztán a tisztviselők, a tanárok, a vasutasok, a katonák… Mindenkinek piszok alacsony a fizetése, mindenkitől elvettek valamit, amit szeretne visszakapni. Tizenharmadik havi bért, nyugdíjat. - Azután a vállalkozók is beállnak a sorba az adócsökkentésért - teszem hozzá. - És adósságba, hitelbe nem megy, mert nem adnak, elvenni meg nincs kitől - mondja egyikük szomorúan. - De akkor mit mondjunk ezeknek a huszonéves gyerekeknek?

Kisfizetésű logopédusoknak, gyógypedagógusoknak, tanároknak adok elő a konferenciájukon, amely az integrációról, a beillesztésről és a beilleszkedésről szól. A kormány éppen elvette a továbbképzésre fordítható támogatást, így saját pénzükön utaztak ide, hogy tanuljanak. A megnyitót tartó ellenzéki képviselőjelölt azzal fejezi be, hogy reménykedjenek, mert májustól új világ kezdődik. Nézem a szemben ülő lányokat, asszonyokat, akik nevelési tanácsadókban, iskolákban, óvodákban küszködnek, hogy egy kirekesztő társadalomba beillesszenek autista, nehezen kezelhető, diszlexiás, diszkalkuliás, kulturálisan és nyelvileg hátrányos helyzetű gyerekeket. Gyalázatos fizetésért, minden különösebb remény és távlat nélkül, mindennap nekilátnak, hogy megküzdjenek a minimális, de emberileg maximális eredményért. Megengedő együttérzéssel, de határozott hittel és értelemmel a gyerekkel, a szülővel, a világgal szemben. Az egyikük odajön az előadás után: - Tudja, jobban szeretném nem tudni, hogy úgy van, ahogy mondja, de mégis jobb, ha tudjuk. Az embernek a reménytelen esetnél is tudnia kell tenni valamit. Nézzük egymást. Nem ígéret, nem csoda - ez a szelíd és makacs türelem a remény.

Lengyel László
legolvasottabb cikkei

Lengyel László
legfrissebb cikkei

Lengyel László összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2025/9 • IV. 24. – V. 6.

BRÜSSZEL BOSSZÚJA: Felderítettük, hogyan palizták be Matolcsy Ádámot, Rogán Antalt és Tiborcz Istvánt a rájuk fenekedő brüsszeli sorosisták! Para-Kovács Imre: Mostantól az igazság csak attól függ, hogy ki mondja el és hányszor Váncsa István: Elmeroggyant autót nem vezethet, országot igen, sokba kerül ez nekünk Smuzewitz Ilona: Hogyan mentették meg a rendszert a megsemmisüléstől a munkahelyükre időben érkező fideszes képviselők? Farkasházy Tivadar: Mi tartott másfél évtizedig abban, hogy Brüsszel megfogadja Orbán tanácsát, és ne nyújtson segédkezet hazug és csaló kormányoknak? Havas Henrik: Megkapják-e Mészáros Lőrincék a Titanic II-t, amire már az előleget is befizették? Lendvai Ildikó: Utcai harcos a vámháborúban Dési János: Na de kihez kerülhetett Fenyő János Mont Blanc tolla? Verebes István: Assisi Szent Ferenc találkozása Iványi Gáborral A Heti Kamu megtudta: Tiborcz István Orbán Ráhelt is csak bérli Selmeczi Tibor: Nem lehet véletlen, hogy Trianonnál a románok a kolozsvári töltött káposztát nyúlták le!

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.