Karácsony utáni bukolika

Váncsa István

2006. 01. 04. · Hócipő 2006/01

A kanadai Simon Fraser University (Burnaby, B.C., Canada) egyetemi lapjának munkatársa, bizonyos Beth Lovemorosity 1998 decemberében vezércikkben írta meg, menynyire gyűlöli a karácsonyt, s mint később kiderült, ezt komolyan is gondolta. Még az év december 25. reggelén felkereste őt az ajándékok kiszállítására szerződtetett bérmikulás, és munkaköri leírásában foglaltak szerint kedélyeskedni próbált a szerzővel, amúgy mikulásilag. A kedves Beth az első ütésével telibe találta a télapó hasi idegközpontját, a mikulás padlót fogott, és azután nem izgett többet.

A jelen szöveg sem elsősorban a karácsony örömeinek taglalását célozza, viszont ez a szerző jóval kevésbé verekedős. Nálunk amúgy sem Santa Claus szállítja az ajándékokat, de ez csak azért érdekes, mert más országokban viszont igen, és ama más országokban a mikulásokat szisztematikusan verik. Amerikában időnként lőnek is rájuk, minthogy az amerikaiak egy része szerint minden mikulás pedofil, ám ez mellékszál. Vegyük inkább Németországot. Olvasom, hogy Wiesbadenben egy munkából hazatérő bérmikulás aznapi utolsó akciójaként megszólított néhány vonatra váró utast, mondanák el a télapónak, mit szeretnének karácsonyra. Sohase fogjuk megtudni, mit szeretnének, mindenesetre a télapóból a szart is kiverték. A mikulás evvel együtt életben maradt, és később elmondta, hogy ő látni szokta az emberek szemében az őrület lidércfényének lobogását, amit a karácsonyi készülődés okoz, ezekében is látta, de későn kapcsolt.

Kiszedték a zsákjából az ajándékokat, és valamennyit egyenként a fejéhez vagdosták, sőt az ujját is eltörték közben. Igazából persze többet érdemelt, és ezt ő is tudja.

Luthernak az a fura ötlete, hogy ezentúl ne Szent Miklós, hanem a Kisjézus hozza az ajándékot, jól beleillett a biedermeier családi idillbe, karácsonyfa, betlehem, jászol, kisded, csingilingi meg üngyülübüngyülü, logikailag viszont nem áll össze. A Kisjézus ebben a történetben újszülöttként van jelen, aki nem adja az ajándékokat, hanem éppenséggel kapja. A leghülyébb gyereknek se nagyon lehet megmagyarázni, hogyan lesz a kisdedből, gyakorlatilag a születése pillanatában, a karácsonyi ajándékbiznisz aktív szereplője, aki ráadásul, a pizzafutárral ellentétben, nem is látható. Viszont Luther ötletének van egy pozitív vonzata, hogy tudniillik karácsony előtt nálunk nem grasszálnak az utcán marketingmikulások, nincs mikulásverés, sőt olyan sincs, amikor a mikulások vernék a civileket, ami egyébként az angolszász karácsonyi készülődés ismert és méltán népszerű attrakciói közé tartozik. Egy december 18-i keltezésű hír szerint negyven részeg mikulás garázdálkodott Aucklandban, üzleteket fosztottak ki, a biztonsági embereket sörösüvegekkel verték fejbe, közúti felüljárókról hugyozták le az elhaladó gépkocsikat, és így tovább. Ők egyébként nem marketing-mikulások voltak, hanem a karácsony elkommercializálódása ellen tiltakozó derék, konzervatív családapák, ám ez most mellékes. Próbáljuk viszont Kisjézusokkal elképzelni ugyanezt. Aligha működik.

Hajlamosak volnánk azt hinni, hogy a karácsonyban az a legszörnyűbb, ami előtte van, ám ez tévedés, vagy legalábbis részigazság. Tény, hogy az egyedülálló emberek már az ünnepi úgynevezett boldog készülődés láttán hajlandók a szokásosnál is mélyebb depresszióba zuhanni, nincsen énnékem senkim a világon, szólnak enmagukhoz, majd ahelyett, hogy örvendenének, már ugranak is a nyolcadikról kifelé. Viszont ne feledjük, hogy a szerető családi körben élők is kiugranak, de ők az ünnepek után. Neve is van ennek a jelenségnek, ez a "post-Christmas depression", kiváltó okait komoly elmegyógyászok vizsgálgatják, noha egyébként józan paraszti ésszel közelítve is világos az egész.

Legkézenfekvőbb oka nyilván gazdasági. Az év végi kollektív pszichózis hatása alá kerülve igen sokan verik magukat kezelhetetlen mértékű adósságba, aztán amikor a tudatuk feltisztul, rájönnek, hogy most már még antidepresszánsokra se telik. A második ok fiziológiai, a szénhidrátokban gazdag karácsonyi ételek fogyasztásában keresendő. A Royal Society of Medicine két kutatója kimutatta, hogy a karácsonyi menü hatására ingadozik a vércukorszint, és ez a körülmény jobb esetben családi perpatvarhoz, rosszabb esetben bensőséges karácsonyi vérontáshoz vezet. A harmadik fontos ok pedig érzelmi. (Ezt sem én találom ki, szigorúan tudományos értekezésben olvasom.) Abban áll ez a bizonyos érzelmi ok, hogy karácsonykor a rokonok meglátogatják egymás, ami a borzalmakat az elviselhetetlenségig fokozza. Képzeljünk el egy végletekig lestrapált, pszichés tartalékait a végsőkig kimerített, az idegösszeomlás és a teljes anyagi csőd szélén táncoló nyomorultat, aki épp az öngyilkosság gondolatával kacérkodik, ám ezt se teheti zavartalanul, mert különféle undok és hülye rokonok lépnek be az ajtón, olyan pofák, akiket normális körülmények között ő sohase lát, nem is akar látni, de most mégis itt vannak.

Öldökléssé ez a dolog ritkán fajul, hiszen a helyzet adekvát kezeléséhez megfelelő eszköz kéne, mondjuk Winchester 1300 Defender, Remington 870, Mossberg 500, vagy ilyesmi; a kézigránát erre a célra, bármennyire szeretjük is amúgy, nem igazán alkalmas. Mármost ezek a holmik inkább csak az amerikai otthonokban fordulnak elő, Európában ritkák, de ha mégis tartunk ilyesmit, bizonyosra vehető, hogy soha sincs kéznél, amikor kellene. A rokon tehát élve távozik, hacsak belé nem nyomjuk a piszkavasat, a házigazda pedig ott marad végképp elgyalázva, miáltal is spétreakcióként szerettei belét fogja kiontani, hogy aztán menjen ő is a vonat alá egyenest.

Nálunk a post-Christmas depression fogalma ismeretlen, noha a jelenség létezik. Csak hát mi nem fordulunk ilyenkor a pszichoterapeutánkhoz, hiszen olyanunk nincs is nekünk, illetve van, de teljesen kocsmárosnak néz ki, mi pedig akképpen szólunk hozzá, hogy adjál egy sört, te Béla. Az angolszász világban a post-Christmas depressiont komolyabban veszik, hogy mást ne mondjunk, divatba jött az újévi ajándék, amely a karácsony utáni depresszió leküzdését volna hivatva elősegíteni, viszont nyilvánvaló, hogy a előbb-utóbb az újévi depresszió nevű jelenség kialakulásához és tömeges elterjedéséhez vezet.

Egyelőre viszont vége, farsang jön, az úri közönség táncol. Már aki megmaradt.

Váncsa István
legolvasottabb cikkei

Váncsa István
legfrissebb cikkei

Váncsa István összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/8 • IV. 10. – IV. 23.

Sulyok Papa Doc: Zsidólakás
és zsidóbútor után olvasson
zsidókutya-igénylésekről is!

Para-Kovács Imre: Hamburgerekkel lehet a szemétdombra juttatni a Fidesz nevű állampártot, nem tárkonyszószos pirított pisztránggal! Váncsa István: embercsoport saját magának önszántából ennyire hülye nevet nem találhat ki, mint hogy Talpra Magyarok Közössége Smuzewitz Ilona: az úgynevezett ellenzéki pártok is megmondták, hogy nem Magyar a messiás, de ha olyan nagy a szükség a messiásra, ők vállalják Farkasházy Tivadar szerint a brazil Bolsonarónak Kisvárdára vagy Mezőkövesdre kéne igazolnia, de még mielőtt kiesnek Havas Henrik belecsöppent a Békemenet transzparenskészítőinek mindennapjaiba, és megtudta, azzal fognak vonulni, hogy: Elfoglaljuk Brüsszelt, mert Magyar Péter egy geci! Dési János a miniszterelnök (apjának) hatvanpusztai pálmaházában ugrándozó majmokról Verebes István újabb Örkényiádái A Heti Kamu megtudta: Tiborcz Istvan árufeltöltőnek állt, hogy belülről foglalja el a SPAR-t.

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.