Sziget ajánló - péntek

Hócipő online
Nyomtatás
2010. 08. 13.
Pénteken 19:00-tól ismét vár mindenkit a Hócipő kabaré, ahol Pataki Balázs és Dombóvári István lépnek fel, azután megyünk a Papa Roach-ra, Paradise Lostra, 30 Second To Marsra és Kiscsillagra zúzni.

Mi, (a Hócipő.hu kis csapata) pedig utánuk ide megyünk még:

PAPA ROACH
(Nagyszínpad, 16:30)
Tisztán emlékszem 2000 szilveszterére, amikor is egy házibuliban vártuk az ezredfordulót, közben ment a német MTV és gyakorlatilag minden fél órában felcsengett a Last Resort. Annyira fülbemászó volt a dal, hogy harmadik hallgatás után már mindenki egyszerre óbégatta a szövegét. Nagyon nagy sláger volt ez akkoriban, ami egyből sztárrá avanzsálta az akkor már hét éve működő és próbálkozó kaliforniai nu-metal zenekart. Aztán jött még egy-kettő klipes nóta, ami bár jó volt, de nem szólt akkorát, mint a Last Resort, mégis kellően sok rajongót toborzott a zenekar mellé. Ez pont elég volt, hogy a lemezeladási piacon felugorjanak az első helyre. Népszerű zenekar lévén nem volt olyan neves fesztivál, ahová ne hívták volna el őket, mint fő fellépő. És akkor el is érkeztünk a jelenhez. Merthogy hosszú várakozás után hozzánk is sikerült elhozni őket, csak épp jó pár év késéssel. Elég sokat elmond a zenekar jelenlegi helyzetéről, hogy nálunk csak a 16:30-as idősávba fértek be. Pedig folyamatosan jelentkeznek új albumokkal, turnézgatnak, csak valahogy nem sikerül megismételniük a debütáló albumuk sikerét, vagy csak a fiatalok ízlése változott meg. Én még azért drukkolok nekik, mert annál azért tehetségesebbek és jobb zenét csinálnak, mint hogy csak úgy eltűnjenek a süllyesztőben. (Balázs)



PARADISE LOST
(MTV Headbangers Ball - Rock Színpad, 21:00)
Sosem értettem azokat a fazonokat, akik ülőjegyet vesznek egy metálkoncertre. Oda nem azért járnak a zemberek, hogy oldalba bökjék egymást, hogy hú, de jól énekel a csávó, meg, hogy hallottad micsoda riffet nyomott? A metál lényege tulajdonképpen az energiamegmaradás törvénye: iszonyú erővel (hangosan), a szív ritmusára (négy negyedben) árad a színpadról, és benned csapódik le: jó esetben napokra felöltődsz, mint a nokiás aksi. Persze ott kell állni a színpad előtt, hogy működjön. (Mondjuk ez a Szigeten máshogy nem is volna lehetséges.) Azért vetettem ezt ide, az elejére, mert sokkal többen bömbölésznek a színpadon, mint ahányan képesek erre, a Paradise Lost viszont nagyon is.

96-ban már jártak a Nagyszínpadon, csakhogy akkor még többségében hazai volt a közönség, a magyar metálos pedig lökdösődik és kétméteres körben ugrál, örülhetsz ha csak a vesédet rúgja le, vagy lehány (ellentétben a fesztiválkörutazó franciákkal és hollandokkal, akik a belezősmetál-zenekarokon is jólnevelten bólogatnak a sörükkel, lévén ez idén már a negyedik fesztiváljuk zsinórban, és örülnek, hogy ennyit bírnak). Hiába szoktam a darálót előtte hosszú évekig, kis híján életveszélybe kerültem, amikor kikötődött a cipőfűzőm, amitől képtelen voltam másodpercenként 5 méterekkel odébb sodródni a hullámzó tömeggel. Szégyenszemre ki kellett somfordálnom, a visszaút pedig már zárva volt.

A Paradise Lost azon kevesek egyike, akik hangulatot akarnak közvetíteni, és tesznek a slágeres riffekre. Sehol egy klisé, semmi hatásvadászat, egyszerűen adják, ami jön belőlük. A zenéjükből áradó melankólia már-már az Alice in Chainst idézi, és mindez a súlyos, középtempós gót alapokkal olyan mélyen érinti az embert, amitől még a drogfutárok is hazamennek átgondolni az életüket. Persze az se baj, ha nem attól kemény a zene, hogy az énekes úgy vinnyog, mint Kalapács Józsi a fogorvosi székben. Az egész tűzokádó sárkányos, ragnarökös, farkasemberes, odinos, skandináv metálkülönítmény elbújhat a hátsójukban.

Sosem állhattam, amikor egy zenekar kereskedelmi szempontok végett az új dalaira helyezte a hangsúlyt a bevált, régebbről ismertek helyett, ám a Paradise Lost legutóbbi albuma (Faith divides us - Death unites us / A hit választ szét - a halál köt össze) olyan elementárisra sikerült, hogy most kivételesen nem bánnám. Előzetesen ez a koncert tűnik az idei sziget (egyik?) csúcspontjának. Aki pedig nem érti, hogy mitől van annyi metálos a világon, az ide menjen el. Persze, ha kíváncsi a válaszra. (Bence)



30 SECOND TO MARS
(Nagyszínpad, 21:30)
A Papa Roach-os ajánlómban nagyjából felvázoltam, hogy milyen gyorsan sztárstátuszba tud kerülni bármilyen zenekar egy erős klipes nótával, főleg úgy ha az követi az aktuális trendet. Nincs ez másként a Thirty Second To Mars-al sem. A nagy nu-metal hullám szép lassan lecsengett, helyette jött az emo, ami annyit tesz, hogy a mai fiatalok, most már rohadtul érzékenyek, tapadós gatyába járnak, folyamatosan a szemükbe lóg a kivasalt hajuk, és feketére sminkelik magukat. Igen a fiúk is. A durvább riffeket felváltották a lazább, könnyebben feldolgozható gitártémák, az üvöltés helyett, meg lágy hangon dalolászik az énekes. Ráadásul még egy kis hátszéllel is indul az együttes, merthogy tudniillik Jared Leto személyében egy igazi hollywoodi filmsztár a frontember énekes-gitáros. (Juliette Lewis után ő a második állócsillag, aki zenekarával fellép a Szigeten) Ja, és majd elfelejtettem, hogy még a nagyon népszerű Guitar Hero játékba is bekerült az egyik szerzeményük. Mindezek után kijelenthetjük, hogy sikerre van ítélve ez a formáció. Az már más kérdés, hogy ideig-óráig, vagy esetleg sikerül magukat beírniuk a rock történelembe. Ezt majd az idő eldönti, de előbb nézzék meg őket élőben. (Balázs)



KISCSILLAG
(MR2 Színpad, 21:30)
Elmegyek, csillag leszek én is - dúdolhatja most, a búcsúkoncert után Radics Béla majd’ 40 éves dalát minden Kispál rajongó. Az igazi kérdés persze nem az, hogy jó-e Lovasi új formációja - ami most végre (?) minden tekintetben előléphet az elsőszámú zenekarává - mert persze, hogy jó! A nagy kérdés az, hogy hogyan érzi benne most magát Bandi. A hangsúly a moston van. Felszabadult mosolygássá fajul a dolog, vagy csak feszengéssé. Megismételhetetlen pillanat lesz, mert kis túlzással most dől el a friss Kossuth-díjas zenei pályájának jövője: élvezi-e? Legalábbis mi most következtethetünk majd rá először. Ez a koncert csakis Bandi arcáról fog szólni, és nem a hangosításról. (Bence)

A Hócipő legolvasottabb cikkei
A Hócipő legfrissebb cikkei
archívum
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/8  •  IV. 10. – IV. 23.
Sulyok Papa Doc: Zsidólakás
és zsidóbútor után olvasson
zsidókutya-igénylésekről is!
Para-Kovács Imre: Hamburgerekkel lehet a szemétdombra juttatni a Fidesz nevű állampártot, nem tárkonyszószos pirított pisztránggal! Váncsa István: embercsoport saját magának önszántából ennyire hülye nevet nem találhat ki, mint hogy Talpra Magyarok Közössége Smuzewitz Ilona: az úgynevezett ellenzéki pártok is megmondták, hogy nem Magyar a messiás, de ha olyan nagy a szükség a messiásra, ők vállalják Farkasházy Tivadar szerint a brazil Bolsonarónak Kisvárdára vagy Mezőkövesdre kéne igazolnia, de még mielőtt kiesnek Havas Henrik belecsöppent a Békemenet transzparenskészítőinek mindennapjaiba, és megtudta, azzal fognak vonulni, hogy: Elfoglaljuk Brüsszelt, mert Magyar Péter egy geci! Dési János a miniszterelnök (apjának) hatvanpusztai pálmaházában ugrándozó majmokról Verebes István újabb Örkényiádái A Heti Kamu megtudta: Tiborcz Istvan árufeltöltőnek állt, hogy belülről foglalja el a SPAR-t.
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.