Népek ősze

Lengyel László
2012. 09. 05. · Hócipő 2012/18
Mostanában sokan a válságot a népek és nemzetek történeti sajátosságaira vezetik vissza. A neo-weberiánusok megint előállnak azzal, hogy természetes Európa kettéoszlása a megtakarító, szorgalmas, fegyelmezett és hitelező északnyugatiakra és a fogyasztó, lusta, fegyelmezetlen és adós délkeletiekre, hiszen a választóvonal a protestantizmus és a katolicizmus, vagy keleti kereszténység választóvonala. A magabiztos kijelentőket az sem zavarja, hogy Európa ipari motorja a hótt’katolikus Bajorország, hogy a katolikus svábok, osztrákok, a pomerániai, sziléziai lengyelek, a csehek és a morvák, a lombardok, piemontiak, venetóiak - ha vannak egyáltalán ilyenek elválaszthatóan Itália más részeitől - épp megtakarításaikról, fegyelmezettségükről ismertek, és hitelezik fél Európát. Ellenben mind az észak-, mind a keleti német protestáns tartományok csehül állnak.

Anne Applebaum, a Washington Post publicistája, aki nálunk a Gulagról írt kétkötetes hatalmas munkájáról ismert, azt a feltételezést kockáztatja meg, hogy az európai válság határvonala az 1945 utáni demokráciák népei és a diktatúráktól a hetvenes években vagy a nyolcvanas évek végén megszabadult nemzetek között húzódik. A diktatúrák második felében, legyen az Salazar portugál, Franco spanyol, az ezredesek görög puhuló jobboldali diktatúrája, vagy Kádár magyar és Jaruzelski lengyel egyre engedményezőbb diktatúrái, azzal tartották fönn magukat, hogy a kormányok költekeztek, hogy a lakosság életszínvonalának emelkedésével ellensúlyozzák a politikai szabadság hiányát, e költekezésüket hitelekkel és súlyos eladósodással fedezték, majd az adósságaikat elinflálták. A diktatúrák felbontása, és a demokrácia megszerettetése érdekében, a demokratikus és rendszerváltó kormányok folytatták a korábbi gyakorlatot, így vásárolva meg a szavazókat. Anne Applebaum hozzáteszi, hogy Itália azért esik bele a válságba, mert ugyancsak átment a fasizmusnak egy puha szakaszán, és mert demokráciája több mint hatvan kormányt számolt 45 után. Csak én teszem hozzá, hogy Itáliában Giovanni Sartori szerint a demokrácia a kvázi-egypártrendszert jelentette, mert a kormány igazi ellenzéke, a kommunista párt nemzetközi okokból soha nem kerülhetett hatalomra, bármennyi szavazatot kapott is. Többé-kevésbé ez volt Görögországban is, annak demokratikus időszakában - 1948-tól 1967-ig -, ahol az ezredesek 1967 és 74 közötti diktatúrája részben a baloldal hatalomra kerülését akadályozta meg.

Csakhogy az euróövezetbe, illetve a maastrichti kritériumok közé kerülve, e nemzeteket rá kellett volna kényszeríteni egy másfajta életmódra és politikusaikat az 1945 utáni, immár szilárd demokráciák politikai stílusára. Másrészt Európa politikai és fiskális unió nélkül hozott létre monetáris uniót, ahol a maastrichti tervszámok éppúgy önellentmondásosak és betarthatatlanok, mint a szocializmus tervszámai - mondom én. Ugyanaz a hiba történt, mint amikor Nagy-Britannia és az USA, majd őket követve a többiek csatlakoztak az aranystandardrendszerhez - mondja Applebaum.

A nemzeti viselkedésformákat igen mélyen barázdálja, hogy társadalmak szoktak hozzá kettős viselkedéshez, a kölcsönös, egymásra kacsintó politikai és gazdasági becsapáshoz. A görögök és a spanyolok, akár az olaszok és a magyarok tökéletesen tisztában vannak azzal, hogyan kell politikai hűséget színlelni, hogyan kell szabályokat megkerülni, az államot becsapni. Itt nincs szerződés, szótartás, a tegnapi adott szó ma semmit se számít. A nemzet gazdagjai vagyunk, ordítunk, hogy éljen a nemzeti tőke, ám minden pénzünket Szingapúrban, Cipruson tartjuk és londoni vagy dél-francia házunkban élünk. Milyen ország az, kérdi magától Javier Cercas, amelynek királya, I. János Károly több mint egy évtizedet tölt Franco környezetében, majd kijelenti népének, hogy „évekig a hülyét kellett játszanom az ország színe előtt”. „Gattopardismo”, „párduckodás”, politikai kettős játék, mondják erre az olaszok Mussolini után. Ott voltunk, de mégsem voltunk ott. Tettük, de mégse tettük. Hittük, de mégse hittük. Tessék parancsolni, ez az elitünk.

Csakhogy népeink is hozzászoktak az életformacsaláshoz. A homo kadaricus pontosan tudta, mennyit kell dolgoznia a hivatalos munkahelyén, hogy erejét tartalékolja a második gazdaságban végzett munkára. Tisztában volt vele, hogy miként hasznosítsa az állami vállalat vagy szövetkezet eszközeit a magánmunkájában. Megtanulta jövedelmét elrejteni, a közterheket minimalizálni és az állami juttatásokból való részesedést maximalizálni. Az ezredforduló utáni homo orbanicus, az orbáni kisember éppúgy megtanulta, hogyan kötelező politikai lojalitást - vöröst vagy narancsost - mutatni, ha meg akar élni, állásban szeretne maradni. Megértette a jövedelemeltitkolás minden csűrését-csavarását, megtanulta az állami juttatások kikövetelését. Nem volt ezzel másként a görög és az olasz polgár sem. A homo berlusconicus nem véletlenül tartotta leghosszabb ideig a mindenkit becsapó, tisztátalan üzleti vállalkozó és szemérmetlenül hazudozó Silvio Berlusconit hatalmon - ő volt az.

Most már csak az a kérdés, hogy ki, miként reagál a válságra. Az egyik módszer a becsapás és önbecsapás csúcsra járatása. Mi jók vagyunk, Európa a hülye, a gyarmatosító. Mi jól tesszük, ha mást mondunk Brüsszelben, mint otthon, mást mondunk reggel és mást este, ha erényként mutatjuk be, hogy másokon élősködünk. Görögországban a gazdasági, a politikai és a szellemi elit túlnyomó többsége lábbal szavazott, ténylegesen vagy vagyonával elhagyta az országot. Feladta. Ha én, gyerekem és unokám megússza, akkor jobb nekem Amerika, Németország vagy Anglia. De még a középosztály is arra biztatja gyermekét: menekülj, ebben az országban nincs jövőd! Az ország népe pedig nem fizeti be az adókat és járulékokat, nem fizeti az adósságait a hitelezőknek, csak azt a közterhet fizeti háztartásában, amit le lehet kapcsolni, nem szállít, szolgáltat, nem ad számlát, becsap. Ül a kávéházban és szid mindenkit, nem bízik senkiben - én még magamban se bízom, mondja bizalmasan.

Itáliában Mario Monti visszaadta a becsületet. Az olaszok ígyúgy összeszedik magukat. Most rossz, most meg kell húzni a nadrágszíjat, most többet kell fizetni, de ilyen az élet. Fokozzák a teljesítményüket, betartják a határidőket, megnézik a minőséget. Felveszik a versenyt. Igaz, hogy kényszeredetten, de befizetik az adókat, törlesztik a tartozásaikat. Számlát adnak, szigorúan kezelik a készpénzfizetést, kezdik betartani és betartatni a szabályokat. Milano vagy Torino utcáin este tízkor leállítja a luxusmárkájú autókat az adóhatóság járőre. Beüti a tulajdonos adószámát a számítógépébe, ahol azonnal látja az adóbevallását. Kérdés: miből telt Önnek erre a Ferrarira? Ez egy másik, változó Itália.

Vajon mit látunk Magyarországon? Ugye nem is sejtik, hol a magyar vállalkozói elit pénze, ingatlana és gyereke? Bizonyosan nemzeti tőkésként, Orbán unortodox gazdaságpolitikájában és Hoffmann Rózsa kiváló nevelésügyében bízva, magyar forintban, a magyar rónán és a magyar iskolában. Vajon feladtae politikai és gazdasági párduccsíkjait a homo orbanicus, vagy Sir Khanra néz és tudja a dolgát: pofát befogni, tovább csinálni! Amint hallom, Orbán jóslata szerint jövő tavaszra Európa összeomlik, nem lesz euró, mindenki a forintot és a magyarokat keresi. Mindenki magyarrá lesz, már akinek megengedjük!
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2021/2  •  I. 13. – I. 26.
TRUMP ÉS ORBÁN ROHAMAI Új sorozat: Az Orbán-rendszer
legnagyobb hazugságai!
Para-Kovács Imre B-tervekkel segíti mindazokat, akiknek nem jött össze az A-tervük, például: „Mindig is falusi futballtréner szerettem volna lenni, most végre megtehetem” Farkasházy Tivadar a Mészáros & Mészáros Kft. segítségével tévézik Smuzewitz Ilona azon tűnődik, ki vállalná Kásler mentegetését és polírozását? Dési János alig várja, hogy személyesen Semjén lőhesse ki a tehenészetekben rosszul tejelő teheneket Avar János szerint Trump is Soros embere Trunkó Barnabás megfejtette, miért nem kell az orosz épületekbe WC Selmeczi Tibor új Illyés Gyula-idézetet talált: „Ahol vészhelyzet van, ott vészhelyzet van” A Heti Kamu megtudta: ezentúl Gulyás Gergely jelenti be a kormányinfón, ki viheti haza a lottóötöst Amerika Kapitány és a QAnon Sámán Orosz Hazugságlexikon
HANGOS HÓCIPŐ



Műsoraink 2019 szeptemberének végén, az angyalföldi Radnóti Miklós Művelődési Központban hangzottak el élőben.

Közreműködnek: Hernádi Judit, Gálvölgyi János, Kern András, Hajós András, Havas Henrik, Kéri László, Nádas György, Varga Ferenc József, Para-Kovács Imre, Selmeczi Tibor és Farkasházy Tivadar.
PARTNEREINK


GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.