Sziszeg a lúd
Váncsa István
2006. 07. 19. · Hócipő 2006/15
A lúd, amely most sziszeg, Colbert luda, Colbert pedig a Napkirály bokroslajosa volt, ha valaki nem tudná. Gatyába rázta a francia gazdaságot, visszaszorította a korrupciót, úgy-ahogy helyreállította az államháztartás egyensúlyát. Igaz, csak átmenetileg, merthogy XIV. Lajos közben fényt űzött és Európa legnagyobb hadseregét tartotta fegyverben, továbbá három háborút robbantott ki, ezek pedig sokkal többe kerültek, mint a vasúti szárnyvonalak, melyek környékén most Kóka miniszter ólálkodik éjszakánként, és tomahawkjával feszegeti föl a síneket, mint az ogellalla indiánok a Winnetou tizennegyedik fejezetében, amikor Old Shatterhand kalapácsot talál a bokrok alatt.
Tehát a kiadási oldal reformja már XIV. Lajos korában se valósult meg, és ez később oda vezetett, ahová.
De maradjunk csak Colbert-nél, aki finom ember volt és szeretetre vágyott, ahogy ez az ő főadószedői hitvallásából világosan kiderül. Az adóztatás művészete, mondta Colbert, úgy fosztani meg a libát minden tollától, hogy még csak ne is sziszegjen közben. Colbert óta minden finomabb lelkű főadószedő arra vágyik, hogy ne sziszegjen a lúd, hanem ellenkezőleg, szeretettel gondoljon az ő tollfosztójára, ám ez valami okból nem nagyon sikerül. A lúd, sajnos, sziszeg. Hogy mást ne mondjunk, 95 tavaszán e sorok írója is sziszegett, sőt nehéz szókkal illette az akkori főadószedőt, és ezt ma már voltaképp bánja is. Csak hát az emberi természet olyan, hogy az adószedőt, legyen az bármily finom lelkű is amúgy, nem igazán kedveli. Sumer írástudók szükségesnek látták agyagtáblára jegyezni, hogy francba az istenekkel, francba a királyokkal, akitől mi félünk, az az adószedő. Nem pontosan így írták, de ez volt az értelme. Négyezer éves egyiptomi feliratok örökítik meg a borzadályt, amit a korabeli adóalany a korabeli APEH-ellenőr láttán érez, más egyiptomi feliratok alapján pedig elképzelhetjük az óbirodalom adóellenőrét, amint az adócsalók vérében pancsikált.
Nem könnyű szeretni az ilyeneket.
Nálunk most a helyzet azért bonyolultabb, mert hovatovább ott tartunk, hogy a polgár elsősorban valamelyik szekértábor tagja, és csak másodsorban adóalany. Ha az én törzsfőnököm emeli az adót, akkor attól kékebb lesz az ég, selymesebb a fű, még a Nagy Szellem is mosolyog, ha az ellenség főnöke emeli, akkor hamuvá égnek az erdők, pusztulás jön, éhínség, döghalál.
Most tehát kuss legyen a libának, mert aki sziszeg, az valójában a felcsúti rém szekerét tolja.
Látnunk kell azonban, hogy a helyzet ennél is bonyolultabb, mert az adóalanyi létben mégiscsak van valami egyetemes mozzanat, az adóalany, ahogy Lukács György mondaná, „echter Mensch”, tehát igazi, autentikus ember, aki képes a partikularitásból a nembeliség felé haladni, és eközben oda küldeni el a főadószedőt, törzsi hovatartozásától függetlenül, ahova a nembeliség „már-nem-néma” szintjére emelkedett szubjektum minden létező adószedőt kíván. Ez pedig azért van így, mert maga az adószedő is szekértáborok fölötti, sőt politika- és történelemfölötti, tértől és időtől független archetípus. Tekintsünk széjjel a Nílus völgyében, az egyetlen ember, akinek a sírja a királysírokkal mérhető össze, nem más, mint a főadószedő. Szíriában az egyetlen ember, akit a domborműveken a királlyal azonos méretben ábrázolnak, főadószedő. Vagyis az adószedő figurája a történelem hajnala óta úgy van jelen a közös emberi tapasztalatban, mint zsebünkben kotorászó rémalak, aki jól láthatóan nem közülünk való, hanem a mindenkori hatalom oldalán foglal helyet. Látszólag. Valójában az adószedő maga a hatalom, ő igazából nem más, mint a mindenséget összetartó sötét energia, illetve annak antropomorf megjelenési formája, aki leszáll közénk, és a tökünkre hág.
Hatalmát leginkább az Egyesült Államok történetéből tudjuk kiolvasni, ez az ország tudvalevőleg úgy jött létre, hogy az amerikai brit kolóniák nem akarták fizetni a III. György által kifundált cukor-, tea- és bélyegadókat, hanem azt mondták, hogy inkább függetlenek leszünk. Később a polgárháború finanszírozására Lincoln elnök ideiglenes jelleggel bevezette a jövedelemadót, aztán a háború befejeződött, az adó maradt. A szövetségi adótörvény is szépen kerekedett, 1913-ban négyszáz oldal volt a terjedelme (minden kiegészítéssel és végrehajtási utasítással együtt, komplett), 39-ben ötszáznégy, negyvenötben - most figyeljünk - nyolcezer-kétszáz, 2003-ban pedig csaknem ötvenötezer. Az amerikai adófizetők az adóbevallásuk kitöltésére évente 5,4 milliárd munkaórát fordítanak.
Vagyis a szabadság szülőhazája, amely épp az adóellenes indulatoknak köszönheti a létrejöttét, mindenestül a sötét hatalom kezébe került, úgy, hogy a liba még sziszegni is elfelejtett közben. Az IRS (az amerikai APEH) alkalmazottainak létszáma az Irakban tartózkodó amerikai csapatok létszámával mondhatni pontosan megegyezik. Az adószedők e polgári hadseregének is van szolgálati szabályzata, ők úgy mondják, tax manual, amelyben az adószedés tudományának minden fontosabb kérdése helyet kapott.
Egyik fejezete, szavahihető források szerint, azt tárgyalja, hogyan szedjünk adót nukleáris háború után.
A remény hal meg utoljára, feleim.
Váncsa István
legolvasottabb cikkei
legolvasottabb cikkei
Váncsa István
legfrissebb cikkei
legfrissebb cikkei
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/9 • IV. 24. – V. 8.
Para-Kovács Imre: senki sem akarja Orbánt elhallgattatni, csak ha lehet inkább beszéljen olyan türk tudatú országokban, ahol szívesen látják őt és retardált barátait
Váncsa István: Az Unió úgy döntött, hogy most már aztán tényleg az asztalra csap, és a négypárti többség neki is látott egy újabb határozattervezet megfogalmazásának
Smuzewitz Ilona: a létezés a Fidesz által lehetséges, a Fidesz nélkül a farkasok együtt legelnének a bárányokkal, de a Fidesz meghozta a szabadságot és a magántőkealapokat
Farkasházy Tivadar hiányolja Magyar Péter 12 pontjából az „örök élet +20 évet”
Havas Henrik elfogta Varga Judit „Te mocskos áruló, kedves Péter” kezdetű levelét
Kéri László: Forgatókönyv lejáratáshoz
Dési János őrült rohangálást látott a Karmelitában, amikor kiderült, mégsem lesz meg az ajándékba odaígért áruházlánc
Verebes István újabb Örkényiádái
A Heti Kamu megtudta: Orbán annyira megirigyelte az influenszerek Deák téri pénzszórását, hogy saját kezűleg fog krumplit szórni a Karmelita erkélyéről
2024/9 • IV. 24. – V. 8.
Para-Kovács Imre: senki sem akarja Orbánt elhallgattatni, csak ha lehet inkább beszéljen olyan türk tudatú országokban, ahol szívesen látják őt és retardált barátait
Váncsa István: Az Unió úgy döntött, hogy most már aztán tényleg az asztalra csap, és a négypárti többség neki is látott egy újabb határozattervezet megfogalmazásának
Smuzewitz Ilona: a létezés a Fidesz által lehetséges, a Fidesz nélkül a farkasok együtt legelnének a bárányokkal, de a Fidesz meghozta a szabadságot és a magántőkealapokat
Farkasházy Tivadar hiányolja Magyar Péter 12 pontjából az „örök élet +20 évet”
Havas Henrik elfogta Varga Judit „Te mocskos áruló, kedves Péter” kezdetű levelét
Kéri László: Forgatókönyv lejáratáshoz
Dési János őrült rohangálást látott a Karmelitában, amikor kiderült, mégsem lesz meg az ajándékba odaígért áruházlánc
Verebes István újabb Örkényiádái
A Heti Kamu megtudta: Orbán annyira megirigyelte az influenszerek Deák téri pénzszórását, hogy saját kezűleg fog krumplit szórni a Karmelita erkélyéről
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT
Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.
