Napló gyermekeimnek - 1991/18
Déri János
1991. 09. 04. · Hócipő 1991/18
Augusztus 30., péntek
Ma
három hete, hogy leszoktam a dohányzásról. Ilyenkor ugye az ember
várja, hogy hosszú évek után végre megtelik a tüdeje friss, esetleg
szabad levegővel, megállás nélkül fut fel a csúcsra, és egy szuszra
mondja ki a legfontosabb körmondatokat.
Ehhez képest köpni-nyelni nem tudok, és ha éppen köhögök, hát légszomjam van, elöl szúr, hátul fáj. A kitűnő megfigyelő hírében álló Sebella bácsi diagnózisát idézve "ritka szarul nézek ki".
A szakember szerint ez így van rendjén, ezek elvonási tünetek, egyelőre csak rosszabb lesz, de majd figyeljem csak meg, ha már jó lesz, az milyen jó lesz. Én persze megérdemlem, minek szoktam rá annak idején nagy energiákkal. De mi lesz a passzív dohányosokkal, akiknek évtizedekig fújjuk a füstöt. Ha most, persze a saját érdekünkben, meg egy kicsit a dohánygyár csődje miatt is, itten tömegesen leszokunk, hát a passzív dohányosoknál is jelentkezni fognak az elvonási tünetek.
Úgy tűnik, az egyetlen megoldás az, hogy ha most ők gyújtanak rá. Már alig várom, hogy a pofámba fújják a füstöt.
Ehhez képest köpni-nyelni nem tudok, és ha éppen köhögök, hát légszomjam van, elöl szúr, hátul fáj. A kitűnő megfigyelő hírében álló Sebella bácsi diagnózisát idézve "ritka szarul nézek ki".
A szakember szerint ez így van rendjén, ezek elvonási tünetek, egyelőre csak rosszabb lesz, de majd figyeljem csak meg, ha már jó lesz, az milyen jó lesz. Én persze megérdemlem, minek szoktam rá annak idején nagy energiákkal. De mi lesz a passzív dohányosokkal, akiknek évtizedekig fújjuk a füstöt. Ha most, persze a saját érdekünkben, meg egy kicsit a dohánygyár csődje miatt is, itten tömegesen leszokunk, hát a passzív dohányosoknál is jelentkezni fognak az elvonási tünetek.
Úgy tűnik, az egyetlen megoldás az, hogy ha most ők gyújtanak rá. Már alig várom, hogy a pofámba fújják a füstöt.
Szeptember 2., hétfő
Nekem
egyre inkább az az érzésem, hogy nem történik semmi. Túl a lapzárta
motiválta naplóírási kényszeren, ha éppen igényem van rá, hát tűvé kell
tennem magam egy gondolatért. Vagy én kezdek tehát elhülyülni, vagy
tényleg nem történik semmi. Persze cselekvések, történések és létezések
folynak itten, csak úgy tűnik, tökmindegy.
Nem
nagy dolgokra gondolok én, országformáló megbillenésekre, föltűrt
ingujjak százezreire, földeken daloló traktorokra, esetleg felfénylő
karizmákra, túlzsúfolt szószékeken. Kis dolgokra gondolok, egy fiúra,
meg egy lányra, ahogy egymáshoz hajlítja őket az este, a társaságra a
kertben, meg hogy holnap meg kell csinálni valamit. Csupa ilyen giccses
ötletem van, és nem tudom, hogy vannak-e ilyenek mostanság, és csak én
nem történek vagy tényleg nem történik semmi.
Miközben nyüzsgünk.
Szénási
a büfében a minap nehezményzte, hogy filozofálgatok. Írjál sztorikat,
mondta atyailag, és igaza is lehet, mert tényleg nem vagyok elég elvont
ahhoz, hogy eszembe jusson valami, ha nem történik semmi. Illetve, hát
a dolgok mennek a maguk útján, van aki szerint pl. sínen vagyunk; van
aki szerint a kötött pályás gondolkodásnak hatalmas előnye, hogy
könnyebben kezelhetők a jegyek, és jól bérletezhető.
Lehet,
hogy tényleg valami sztori kellene. Pedig amolyan determinált
antinihilistaként milyen jól elrágódhatnék azon, hogy az értelmetlenség
létéből nem következik a lét értelmetlensége. Legalábbis nem azonnal.
A baj az, hogy nincsenek történetek, nincs mesélhető sztori, nincs mesélő, nincs kommunikáció. Se tömeg, se egyéb. Szertartások vannak. Begyakorlott mozdulatokkal, begyakorlott gondolatokkal, ismerős szavakkal. Az együgyűség nivellál, jelenthetném bölcsen, ha nem éppen ez lenne a szertartás szerinti szövege az én szólamomnak.
A baj az, hogy nincsenek történetek, nincs mesélhető sztori, nincs mesélő, nincs kommunikáció. Se tömeg, se egyéb. Szertartások vannak. Begyakorlott mozdulatokkal, begyakorlott gondolatokkal, ismerős szavakkal. Az együgyűség nivellál, jelenthetném bölcsen, ha nem éppen ez lenne a szertartás szerinti szövege az én szólamomnak.
A
kommunikációnak, úgy tartják az értők, mindig hírértéke van, újdonság
van benne, friss információ,a kommunikáció mindig történik, a
szertartás meg van, semmi új, semmi váratlan nincs benne annak, aki
tudja a rendet.
Nem
érdemes tehát komoly áldozatokat hozni, "faustos" pózokban lelkeket
árulni, ha feltűnni látszik a nekünk tetsző örök pillanat, elég
szertartással helyettesíteni a kommunikációt, és onnantól kezdve megint
és újra nem történik semmi.
A Hócipő legolvasottabb cikkei
Hócipő szerkesztőség: Zöldség / Gyümölcs
- Váncsa István: Hozd a pénzt és kuss!
- Váncsa István: Hascsikarást okoz vagy gazdagít
Varga Ferenc József: Győrfi Pál Blues
- Farkasházy Tivadar: A nagy szeptemberi és januári semmittevés - 1. rész
- Para-Kovács Imre: Buster Keaton, Magyarország miniszterelnöke
- Para-Kovács Imre: Egy tiszta vő
A Hócipő legfrissebb cikkei
- Hócipő szerkesztőség: Hócipő-Díj 2022 • Második kör
Hócipő szerkesztőség: TUDÓSOK – Szavazás
- Smuzewitz Ilona: Kéttannyelvű tarifa
- Dési János: A győztes politikus törzsfejlődése
- Farkasházy Benedek: Fagyjon le a te tököd is!
- Verebes István: Álom, álom, édes álom, álomkép
- Váncsa István: Kétezer tonna szúnyoggal több
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2023/12 • V. 31. – VI. 13.
FELCSÚTI MÁTYÁS 60
Énekszó és pávatánc köszöntse! Váncsa István: olyan hosszúak a kórházi várólisták, hogy 7,6 milliárd év múlva érünk a végére, mikor a Nap vörös óriássá duzzad, addig meg csak kibírjuk valahogy Para-Kovács Imre aggódik, nem lesz-e baj abból, hogy a katari emír hamarabb gratulált Erdogan győzelméhez, mint a magyar miniszterelnök Farkasházy Tivadar: a Barátság-kőolajvezeték itteni végét megtekintő szovjet turistacsoportról Smuzewitz Ilona: Majdnem béremelést kaptak a tanárok Kéri László megszerezte a vezér 60. születésnapja alkalmából történő spontán felköszöntésének forgatókönyvét Havas Henriket bízták meg a szittya gondolkodású új honvédfőparancsnok felkészítésével Verebes István Vágó Istvánra emlékezik Dési János: a nép koszos zoknival fogja megdobálni az utolsó lap szerkesztőségét, amely tévedésből megírja az igazságot A Heti Kamu megtudta: ezentúl a greenwichi időhöz mérik a mentők kiérkezését Figyelem! Mától hetven helyett hatvannal kezdődik a pesti trolik számozása!
2023/12 • V. 31. – VI. 13.

Énekszó és pávatánc köszöntse! Váncsa István: olyan hosszúak a kórházi várólisták, hogy 7,6 milliárd év múlva érünk a végére, mikor a Nap vörös óriássá duzzad, addig meg csak kibírjuk valahogy Para-Kovács Imre aggódik, nem lesz-e baj abból, hogy a katari emír hamarabb gratulált Erdogan győzelméhez, mint a magyar miniszterelnök Farkasházy Tivadar: a Barátság-kőolajvezeték itteni végét megtekintő szovjet turistacsoportról Smuzewitz Ilona: Majdnem béremelést kaptak a tanárok Kéri László megszerezte a vezér 60. születésnapja alkalmából történő spontán felköszöntésének forgatókönyvét Havas Henriket bízták meg a szittya gondolkodású új honvédfőparancsnok felkészítésével Verebes István Vágó Istvánra emlékezik Dési János: a nép koszos zoknival fogja megdobálni az utolsó lap szerkesztőségét, amely tévedésből megírja az igazságot A Heti Kamu megtudta: ezentúl a greenwichi időhöz mérik a mentők kiérkezését Figyelem! Mától hetven helyett hatvannal kezdődik a pesti trolik számozása!



GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT
Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.
