Ingyenélők

Farkasházy Benedek
Nyomtatás
2024. 01. 17. · Hócipő 2024/02
Nyugalom, nem tolvajokról fogok írni, nem újabb fideszes lopásokról, nem is arról, hogy Mészáros Lőrinc megvette a Hold túlsó, a Földről soha nem látható oldalát, ahová óceánt fog építeni szigetekkel, hogy szemfüles dollárbaloldali fotósok többet ne kaphassák lencsevégre a szuperjachtján dobozos lattét szürcsölgető Andiját!

Áldozatokról fogok írni.

Történt, hogy egy ismert dollárbaloldali politikus megosztott egy fideszes disznóságról szóló újságcikket. Hogy miről, az most lényegtelen, képzeljék mondjuk ide Németh Szilárd bababoltját, Rasi lélegeztetőgépeit, vagy az ezermilliárdokért vásárolt, de azóta is raktárban álló, és árverezésre váró, lejárt, nyúljás pacalkonzerveket.

Szóval megosztott egy újságcikket. Mivel monitoron nem lehet boltban vásárolt papírújságot lapozgatni, így belinkelte az online cikket. Kattintás után pedig bejött egy oldal, ahol kedvesen figyelmeztetik az olvasót, hogy ez olyan tartalom, amit csak előfizetők olvashatnak, legyen szíves a kasszához fáradni, és havonta három Túró Rudi árát leperkálni.

Mi történt? Emberek pénzt kértek a munkájukért, annyi történt.

Mint amikor Józsi, a pék hajnal három és öt óra között megsüt ezer kiflit, zsömlét és pogácsát, azokat kieteszi a pultba, megigazítja az árcédulákat, majd a bejárati ajtón megfordítja a táblát Nyitvára és beáll a pult mögé, várva a tisztelt nagyérdeműt, hogy azok kalóriabevitel céljából megkezdjék a fogyasztást.

Ehhez képest az online térben a seggük kinyalásához szokott fogyasztók elkezdtek háborogni a dollárbaloldali politikus által megosztott cikk alatt, hogy hogy jön ő ahhoz, hogy egy olyan portál írását ossza meg, ahol fizetni kell egyes cikkekért. Hogy ők ilyen oldalakat nem olvasnak. Más azt kifogásolta, hogy cikket írni nem munka, a kedvencem az a szófordulat, hogy „balettozni a billentyűzeten”. Erről szólt az első tíz kommentből hét!

Nem szoktam kommentekkel foglalkozni, aki a kommentek világában él, az már talán egy a Homo sapienst is meghaladó állatfaj. Végül is egy megosztott cikknek pont az a lényege, hogy nagyon sok, így egyszerre nagyon sokféle emberhez jusson el, szóval nem üt szíven, ha ezek között akad, aki még nem látott dolgozó embert, se újságírót, se péket, és ennek hangot is ad. Az nagyobb baj, hogy ilyen kommentekkel egyre többet találkozom, még ha szelíd is, és csak figyelmeztet, hogy ő ezt így nem látja. Ám nem jut el addig, hogy feltegye a kérést: Miért nem?

Egy olyan világban ugyanis, ahol tonnaszámra tolják az arcodba az ingyenes tartalmat, valóban kényelmetlen lehet belegondolni abba, hogy az nem csak úgy jár a tisztelt honpolgárnak, hanem munkába, időbe, ha úgy tetszik, pénzbe kerül az előállítása, és aki előállítja annak nincs ingyen. Mármint a pénz nincs rá ingyen!

Nincs ingyen az újságíró ideje és tudása, nincs ingyen a bokorban gubbasztó lesifotós ideje, felszerelése, tehetsége sem. Pénzbe kerül a megírásához használt számítógép, annak a karbantartása, egy komolyabb szerkesztőség esetén nincs ingyen az iroda, az ügyintéző, a takarító, a fűtés, az áram se. Viszont mindezt valaki fizeti. Tehát neki valahonnan bevételre kell szert tennie.

Manapság már csak az tudja ingyen adni a tartalmát, akinek érdeke fűződik hozzá. A Facebook is ingyenes, nekik az adataiddal és a netezési szokásaiddal fizetsz, így célzott reklámot tolnak az arcodba, amiért sok pénzt kérhetnek.

Azok a szerkesztőségek is ingyen adhatják a tartalmaikat, amelyek nagy olvasottságot tudnak hozni, és a reklám eltartja őket. Sajnos legenda, hogy ez hazánkban lehetséges, hiszen a hirdetők java jó ideje már nem az olvasottság alapján helyezi el a reklámokat.

Amikor például az egykori Nép­szabiban megjelent egy oknyomozó cikk, és abban egy nagyon nagy cég első embere is szóba került, másnap ugrott az évi százmilliós reklámszerződés. És ez még a Fidesz-maffia mindent maga alá gyűrése előtt történt, képzelhetik, mi megy azóta. Amikor megszűnt egy nagyjából velünk egyidős, és eladott példányszámában akkor már alattunk lévő, de az alapítók kezéből már kikerült hetilap, megkerestük a reklámszervezőjüket, hogy hahó, neked vannak hirdetőid, de már nincs papírod, nekünk viszont van papírunk, nem próbálod meg áthozni őket hozzánk, és akkor megmarad a munkád, és a jutalékod is? Megpróbálta! Mindenhol azt válaszolták, hogy ugyan, a Hócipőben ők nem hirdethetnek.

Az egyéb következtetések levonását kerülném, a lényeg, hogy egy ilyen kicsi országban manapság nem tud semmilyen írott sajtó úgy működni, hogy azt valaki ne finanszírozná. Akik nem adják a függetlenségüket, de egyre inkább elvágódnak a hirdetőktől, azok adományokat gyűjtenek, vagy előfizetősek lesznek, hogy az olvasót tarthassák működésük fókuszában, az ő érdekeit képviselhessék.

Akik meg teljesen ingyenesek tudnak maradni, azok vagy a hirdetők felülről vezérelt zöld listáján vannak, vagy már az öncenzúrán is túl menve ennél direktebben képviselik az őket hirdetésekkel eltartani engedők érdekeit.

Ami ingyen van, az más érdekétől függ, így más érdekében jár el.

Ez a más anno lehetett piaci érdek (a díler is ingyen szoktat a drogra, hogy majd tőle vedd), manapság viszont eszközök arzenálja áll már készen arra, hogy ezt az érdeket érvényesítse. A Szuverenitásvédelmi Hatóság felállítása tulajdonképpen nem más, mint annak beismerése, hogy a Médiahatóság, a hirdetők elvágása, a fél­ezer lapos saját média mindent elárasztó hazugságának tízmilliárdokból való fenntartása már nem elég. Egyszerűbb kiküldeni egy ügynököt Bécsbe, hogy két belvárosi rettegés között menjen be egy bankba, és utaljon 500 dollárt egy független lap számlájára, és máris lehet „bizonyítékokkal alátámasztottan” dollárbaloldalazni.

Félreértés ne essék, a hatalomnak sosem volt érdeke, hogy kitúrják a szennyesét vagy majmot csináljanak belőle. De volt egy határ, ameddig tisztességesnek tartották elmenni, és jobb időkben nem volt elég idejük arra, hogy mindent maguk alá gyűrjenek. Ez volt a váltógazdálkodás lényege. Most nincs határ, és az idejük sincs fogytán. Ha valaha is váltógazdaságba kény­szerülnek, már látszik, hogy azok a másikak is az övéik lesznek.

És miért írtam az elején, hogy áldozatokról fogok írni? Mert akik csak ingyenmédiát fogyasztanak, és nem fizetik meg az ő érdekeit, és nem valaki másét képviselő, mára szinte maroknyi újságíró és szerkesztőség munkáját, annak bizony hazugság jut. Mert amit kap, abban az időjárás és az útinform kivételével minden érdektől vezé­relt. Megvezetik. Ráadásul mindezt abból a pénzből, amit tőle lopnak el. De mivel csak ingyenmédiát olvas, dunsztja sincs róla.
Farkasházy Benedek
legolvasottabb cikkei
Farkasházy Benedek
legfrissebb cikkei
Farkasházy Benedek összes cikke
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/9  •  IV. 24. – V. 8. Para-Kovács Imre: senki sem akarja Orbánt elhallgattatni, csak ha lehet inkább beszéljen olyan türk tudatú országokban, ahol szívesen látják őt és retardált barátait Váncsa István: Az Unió úgy döntött, hogy most már aztán tényleg az asztalra csap, és a négypárti többség neki is látott egy újabb határozattervezet megfogalmazásának Smuzewitz Ilona: a létezés a Fidesz által lehetséges, a Fidesz nélkül a farkasok együtt legelnének a bárányokkal, de a Fidesz meghozta a szabadságot és a magántőkealapokat Farkasházy Tivadar hiányolja Magyar Péter 12 pontjából az „örök élet +20 évet” Havas Henrik elfogta Varga Judit „Te mocskos áruló, kedves Péter” kezdetű levelét Kéri László: Forgatókönyv lejáratáshoz Dési János őrült rohangálást látott a Karmelitában, amikor kiderült, mégsem lesz meg az ajándékba odaígért áruházlánc Verebes István újabb Örkényiádái A Heti Kamu megtudta: Orbán annyira megirigyelte az influenszerek Deák téri pénzszórását, hogy saját kezűleg fog krumplit szórni a Karmelita erkélyéről
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.