Csapatcselgáncs (Algéria - Szlovénia 0:1)

Farkasházy Benedek
2010. 06. 13.
Egyetlen sportot űztem komolyabban. A cselgáncs szépségeinek ecsetelésétől megkímélném az olvasót, elég legyen annyi, hogy ez az a sport, ahol csak védekezés létezik, egyszerűen nincs egyetlen támadó mozdulat sem. Áll egymással szemben a két csávó és várja, hogy a másik rárontson, és akkor ő majd az ellen lendületét kihasználva jól megdobja, vagy leviszi a földre és jól megfojtja. Amikor 14 évesen ott álltunk a tatamin a másikra várva, jól lehordott minket az edzőnk (Moravecz Feri bácsi, aki később szövetségi kapitány lett), hogy támadjunk. Mi meg néztünk rá, hogy minek, hiszen azt a másiknak kéne, hogy jól jöhessünk ki belőle. Amidőn elég éretté váltam az abszurditás önnön magamtól való felismerésére, abba is hagytam, a környezetemben pedig azóta sem érti senki, miért vihogom végig az olimpiák cselgáncsközvetítéseit.

Azt azonban soha nem gondoltam volna, hogy egy világbajnoki focimeccset egyszer fű helyett tatamin rendeznek, amin 11-11 játékos áll egymással szemben, arra játszva, hogy egyszer csak megmozdul a másik. Ez a két szánalmas sündisznóhorda csak arra várt, hogy kontrázhasson, és persze a másikaknak eszük ágában sem volt kitámadni. Fél óra alatt egyetlen igazi kapuralövés jött össze, a félidő végéig meg mégegy. Sokáig úgy tűnt, hogy a második félidő legizgalmasabb mozzanata az lesz, amikor a szlovén kapus a fejébe húzott egy sapkát, mígnem az egyik algériai annyira nem tudta, hogy hol van, hogy egy pazar strandröplabdás mozdulattal a labdába ütve kiállíttatta magát. Az pedig, hogy a végén egy közepesnek sem nevezhető szlovén lövést bevédett a kapus, még nem jelenti, hogy a ma koradélután látottak akár csak emlékeztettek volna a labdarúgásra.


- Hozzá ne érj! Még véletlenül valami
focistára emlékeztető mozdulatot teszel!


Hogy valami értelmesről is írjak, álljon itt a szlovének nemzeti salátájának, a majonézes káposztacikának a receptje: Végy egy fej káposztát, egy fej hagymát, és vedd elő a frizsiderből a tubusos majonézt. Szeleteld fel a káposztát, kockázd fel a hagymát, tedd őket sós vízbe és gyújts alá. Ha megpuhultak, szűrd le, és öntsd le majonézzel. Tedd be fél napra a hűtőbe, majd vedd ki és edd meg. Jó étvágyat!
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2026/10  •  V. 6. – V. 19.
Para-Kovács Imre: Hankó nemzeti kulturális gyógyszerész vajon érti, hogy nem az a tét, hogy Orbán megsimogatja-e a buksiját, hanem, hogy vezetőszáron viszik-e el? Smuzewitz Ilona: Kik hiányoznak a parlamentből? Avagy ki emlékszik Kósára a csengeri örökösnőn kívül? Váncsa István a finn­ugor elmélet és az azbeszt kölcsönhatásairól Farkasházy Tivadar pontosan érti, miért az utcán válaszolgatott Orbán az újságírók kérdéseire, ott ugyanis nincs plafon Havas Henrik Orbán szentté avatását szervezi, hogy ne hasonuljanak meg vakhitű követői Dési János: K-európában eddig a pesszimista volt korunk realistája, aki már májusban felkiáltott: ajaj, mindjárt havazni kezd! Lendvai Ildikó: szeretné, ha megismételnék a kampányt Juszt László azt keresi, melyik csapat fogadná be Orbánt szertárosként A Heti Kamu megtudta: a Szent Korona helyett Kövér László bajusza előtt tehetik le esküjüket a képviselők Selmeczi Tibor előveszi a pincébe eltett krumplit, most, hogy elmarad a háború Orbán és zsebesei! – keressük együtt: Hogy hol a lé?
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.