A lélek leng, nem suhan

Lengyel László
2011. 01. 26. · Hócipő 2011/02
„Hogy a sajtószabadság mit jelent, ez nem meggyőződés, indulat, érzelem, rokonszenv és ellenszenv dolga bennünk - minden élettani kényszernél kényszerítőbb általános tulajdonságain alapszik az értelemnek. Egyik ilyen tulajdonságát logikának hívják, s nem érzelmeinktől függ, hogy működését irányítsa. Érzelmeken túl a logika vaskényszer érvei következnek az emberi összetartás szükségéből a demokrácia közjogi fogalmai (függetlenül az élettől) s ebből, a szabadság elkerülhetetlen értelmezése… A sajtószabadság és a törvény előtti egyenlőség princípiumát nem fogod megváltoztatni, mert ezek adva vannak a lélekben - jobban teszed, ha alkalmazkodol hozzájuk” - írta Karinthy Frigyes a Pesti Napló 1933. június 4-i számában, amikor Európa újságírószervezetei Budapesten kizárták maguk közül a németeket. Hozzáteszi Karinthy, hogy „hallgatólagosan mindannyian elfogadtuk a Tételt, amit Márkus Miksa a magyar újságírók közgyűlésén így foglalt össze a nevünkben: a sajtószabadság szüksége szellemi munkás számára nem lehet vita tárgya, mint ahogy nem lehet vita tárgya az eleven élettel foglalkozó tudományban a lélegzés szüksége.”

Mi, magyarok lélegzeni azon az esős márciusi napon kezdtünk teli tüdőből, amikor egy Petőfi Sándor nevezetű, engedetlen ifjonc odalépett Landerer sajtógépéhez, és a nemzet nevében lefoglalta. Nem kezdett szakmai vitába Metternich sajtótörvényéről - helytelen -, nem vette figyelembe a Helytartótanács urainak hatalommal megerősített érveit. Kinyomatta a Nemzeti dalt és a 12 pontot. Amikor fölállunk és a Himnuszt énekeljük, amikor a magunk sokféle és mégis egyesítő magyarságára gondolunk, akkor a sajtószabadságnak e nemzeti vaslogikája vezet bennünket. Jaj annak, aki úgy véli, hogy akár a nevünkben, de nélkülünk hatalmasan megmagyarázhatja, miért jó nekünk, ha nem lélegzünk, ha nem Petőfivel és Jókaival, hanem a Helytartótanáccsal tartunk.

Nincs leleplezőbb és kínosabb, mint amikor a döntés hozója egy egész világ előtt azzal érvel, hogy ő képviseli a szabadságot, aki korlátozza, s a világ a félrevezetett, a gyermekien ostoba. Ha a világ érzelme és értelme egyaránt a sajtószabadság korlátját jelzi sajtója és politikusai útján, akkor ez önmagában elég ahhoz, hogy elgondolkodtasson. Szabad-e, lehet-e valamit keresztülvinni erővel, egy országot belülről megosztani és kívülről elrekesztetni, hogy… miért is? Mi az a múlhatatlan érdek, amelyért érdemes kockára tenni Magyarország jó hírét, amiért érdemes gyanúba kerülni a hazai és a nemzetközi sajtó előtt? Miért szükséges egy országnak a nemzetközi elszigetelődést vállalnia ezzel az ötödik vagy hatodik határátlépéssel?b Kérte a választó? Követelik petícióikban a szabolcsi szegények és a rózsadombi gazdagok - legyen végre törvény a sajtóról?! Éppen most, a kenyér-, benzin-, gázárak emelkedésekor, a visszamenőleges 98 százalékos végkielégítésadóztatáskor - kapsz 42 évi munkaviszony után másfél millió helyett 40 ezer forintot -, a megoldatlan lakáshitelek idején - törlesztésed a duplája -, éppen most várják el a kormánytól az érintettek, hogy a hiteles és végrehajtható gazdasági program helyett a sajtóval nemzetközileg birkózzon?

Mi szükség erre? Ahogy a nyers hatalmi szükségen kívül nem volt és nincs látható oka, hogy szakítani kellett a Nemzetközi Valutaalappal, le kellett gázolni az Alkotmánybíróságot és a Költségvetési Tanácsot, meg kellett támadni és hurcolni egy nyolcvan éven felüli, nemzetközi hírű filozófust Heller Ágnes személyében, ugyanígy nincs igazi logikája a sajtó elleni támadásnak. A magyar államhatalomnál és politikusoknál sokkal erősebb és befolyásosabb államhatalmaknak és politikusoknak se sikerült győztesen kikerülniük a nemzetközi és saját sajtójukkal folytatott háborúkból. Hülyézhette valaki az Economistot és a New York Timest, a Financial Timest és a CNN-t, üzenhetett a Monde-nak, a Spiegelnek, a Guardiannak és a Corrierének, de ez csak kutyaugatás volt a karaván haladásával szemben. És ugyan mit érnek a dacos magyar akarások a bloggerek világhatalmával, a Facebook könyörtelen, egyidejű képi és nyelvi felvételeivel és kommentárjaival szemben! Ha nem lehet háborút nyerni a piaci szereplők ezerfejű hidrájával szemben, hogyan lehetne a világ médiájának erejével dacolni - ha nem vagy Chávez, Lukasenko. És Orbán Viktor nem Chávez, Magyarország nem Venezuela vagy Fehéroroszország - tetszik, nem tetszik, Orbán és Magyarország ma még/már Európa, a Nyugat része.

Karinthy azt kérdi magától: hogy lehetséges, hogy van olyan emberfajta, aki nem érzi a sajtószabadság lélegzetének szükségét? „Gyerekkoromban ügyesen rajzoltam, s éppen ezért természetesnek tartottam, hogy minden normális kezű és szemű gyerek le tud rajzolni egy orra előtt álló vizeskancsót: csodálkozó és szinte tiszteletteljes bámulatom annak a fiúnak szólt, aki velem együtt figyelmes szemmel nézte a vizeskancsót, s közben a keze egy fogkefe körvonalait vetette a papírra. Mi történt a lelkében, szeme és keze közé miféle különös, oda nem való szerkezet vagy daganat került, ami eltorzította a valóságot? Csakugyan fogkefének látja a kancsót? Vagy a fogkefét kancsónak? A rajzot téveszti össze a mintával, vagy a mintát a rajzzal?” Vajon miért nem látja a jelenlegi hatalom a sajtószabadság körvonalait? Miért rajzolja sajtórabságra? Nem látja? És Orbán Viktor, aki ifjúként le tudta rajzolni a kancsót, aki a sajtó szabadságáért küzdött az agg Kádár János és az értetlen, sértett Antall József ellenében, aki tudta, hogy minden államhatalom gyanús, amelyik a sajtószabadság körül leselkedik, most miért rajzolja fogkefének, miért válik a hetvenéves Kádár Jánossá. Valóban hiszi, hogy csak Petőfi-korú embernek kell küzdenie a szabadságért, és a Metternich-korúnak, a benőtt fejelágyúnak a cenzúráért kell szónokolnia? Igen, igaz, a Pilvax ifjai éretlenek és komolytalanok voltak, nem szavazott rájuk kétharmaddal a nép, nem hozták az Örömhírt, a Nemzeti Együttműködés rendszerét - és mégis ott volt, ott van Magyarország.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2016/19  •  IX. 14. – IX. 27.
SAJÁT KACSALÁB: 12 oldalon Ráhelék bahreini útjáról Megyesi Gusztáv Mészáros Lőrinc gáz- és nehézvízszerelőről. Farkasházy Tivadar 23 posztszovjet Orbán Ráhelnek járt utána. Para-Kovács Imre Pukliról és Orbán megreformálhatóságáról. Bartus László szerint Tiborczék vélhetően fát akartak cserélni olajra Bahreinben. Bakács Tibor Settenkedő dicséretesnek tartja, hogy az MSZP embere legalább Füredet megtalálta. Smuzewitz Ilona szerint az ellenzék politikusai közül Gyurcsányhoz csak Karácsony ér fel magasságban. Exkluzív képek a VII. Nemzeti Tanévnyitóról, eszerint 2010 előtt nem is tanítottak. Matolcsy, Lázár, Kósa, Hende és a nők. Orbán, Szájer, Deutsch, Kerényi, Kálomista, Széles Gábor, Selmeczi Gabriella Szárszón. OKTÓBER 2-ÁN MAXIMUM
EGY HÓCIPŐÉRT UGORJON LE!
Hócipősök könyvei
PARTNEREINK




GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.